Izland nem a bankokat mentette meg, hanem saját gazdaságát
Izland ajtót mutatott a bankoknak és gazdasága ma jobb állapotban van szinte minden olyan ország gazdaságánál, akik hagyták, hogy a bankok diktáljanak.
Barry Ritholtz májusban a következőket mondta:
„A bankok kimentése helyett, amit mellesleg Izland nem tudott volna kivitelezni, inkább biztosítékot nyújtott a betétekre (ahogyan azt az FDIC is teszi) és hagyták, hogy a kapitalizmus természetes folyamata tegye a dolgát.”
Most sokkal jobb helyzetben vannak, mint az USA vagy Írország, akik nem ezt az utat követték.
A Bloomberg ezt írta még Februárban:
Más nemzetekkel, például az Egyesült Államokkal és Írországgal ellentétben, akik milliárdokat pumpáltak pénzintézeteikbe, hogy felszínen tartsák azokat, Izland a legnagyobb hitelezőket vagyongondnokság alá helyezte. Úgy döntött nem fogja megvédeni az ország bankjainak hitelezőit, akiknek eszközei 209 milliárd dollárra, az ország GDP-jének 11-szeresére dagadtak.
„Izland helyesen cselekedett, azzal hogy biztosította kifizetési rendszerének folyamatos működését, és hagyta, hogy a hitelezők, nem pedig az adófizetők, állják a veszteséget,” mondta Joseph Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel díjas közgazdásza. „Írország ezzel szemben mindent rosszul csinált. Ők a legrosszabb modellt követték.”
Írország a bankok valamennyi kötelezettségére garanciát nyújtott, amikor azok bajba jutottak és eddig 46 milliárd eurót pumpált a pénzintézetekbe, a csőd szélére sodorva az országot. Ezek után kénytelen volt elfogadni az Unió mentőcsomagját.
A nagy bankrendszerrel rendelkező országok követhetnék Izland példáját, mondja Adriaan van der Knaap, az UBS AG vezérigazgatója.
„Egy ilyen döntés nem zavarná meg a pénzrendszert,” mondja van der Knaap, aki korábban Izland bankhatározati bizottságának tanácsadója volt.
Arni Pall Arnason, Izland gazdasági minisztere azt mondja, hogy a döntés, miszerint a hitelezők osztoztak az ország pénzügyi veszteségein, megmentette az ország jövőjét.
„Amennyiben garanciát adtunk volna a bankok kötelezettségeire, ugyan olyan helyzetben lennénk, mint Írország,” mondja Arnason.
„Kezdetben a bankok és egyéb európai pénzintézetek azt mondták nekünk, hogy soha többet nem fognak hitelt nyújtani Izlandnak,” mondja Einarsdottir. „Akkor 10 év volt, majd 5, most pedig azt mondják, hogy ismét lehet szó hitelről.”
Még az IMF is dicsérte Izland stratégiáját:
Az első olyan országként, amely a globális gazdasági válság teljes erejét megtapasztalta, Izland egyesek szerint tökéletes példája annak, hogyan lehet a társadalmi szerkezet elpusztítása nélkül legyőzni egy mély gazdasági válságot.
Görögország előtt ugyanez a döntés áll
Robert Reich szerint Görögországnak most azt kell eldöntenie, hogy hátat fordítson-e a bankoknak:
George Papandreou, görög miniszterelnök a demokráciát választotta, amikor bejelentette, hogy népszavazást tartanak az Unió és az IMF által a mentőcsomag fejében rájuk rótt drákói megszorító intézkedésekről.
(Pontosabban fogalmazva azokról a csökkentésekről, amelyeket Görögországnak a neki hitelező és a csődje esetén sokat vesztő, nagy európai bankok megmentéséért kell végrehajtania, nem beszélve az európai bankokkal szorosan összefonódott Wall Street-i bankokról, akik szintén hatalmas összegeket veszítenének egy görög csőd esetén.)
A helyzet ismerős. Ez történt 2008 vége és 2009 eleje táján, amikor a Wall Street hatalmas mennyiségű rossz hitelt folyósított és felmerült kimentésének kérdése.
A különbség, hogy az Egyesült Államokban nem tartottak népszavazást. A Bush kormány közölte a kongresszussal, hogy ha nem hagyják jóvá azonnal és feltétel nélkül a hatalmas mentőcsomagot, „gazdasági Armageddonra” számíthatnak. (Hank Paulson, akkori pénzügyminiszter, mentőcsomag hiányában a szükségállapot elrendelését is kilátásba helyezte.) Természetesen a kongresszus azonnal engedelmeskedett. Hank Paulson, Ben Bernanke és Timothy Geithner (a New Yorki Fed vezetőjeként) elkezdték lapátolni a pénzt a bankokba. Az Obama kormány (és Geithner, most már, mint pénzügyminiszter) pedig még nagyobb tételben folytatta.
Tehát ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a Wall Street viselje tetteinek és hanyagságának következményeit, kimentették és inkább az adófizetőkre hárították a terhek és következmények viselését.
A helyzet valószínűleg másképp alakult volna, ha az amerikaiakat is megkérdezik. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak nagytöbbsége ellenzi a mentőcsomagokat. A legkevesebb az lett volna, hogy szigorú feltételekhez kössék a mentőcsomagok folyósítását, így a bankok kénytelenek lettek volna lenyelni az általuk nyújtott uzsorahitelek miatti veszteségeket, vagy segíteni a lakástulajdonosok jelzáloghiteleinek csökkentésében. Elvárhatták volna tőlük azt is, hogy javítsák a kisebb helyi bankok tőkeállományát és szigorúbb rendelkezések elfogadását.
Forrás: Washington’s Blog
Görögország februárban elhagyja az eurózónát
Ellentmondásos hírek láttak napvilágot Görögországgal kapcsolatban. A korábban kiszivárgott információk szerint népszavazást terveztek kiírni Görögország európai uniós tagságával kapcsolatban. A válasz borítékolható lenne, mivel az "európai integráció" tette tönkre a görög gazdaságot is, akárcsak a többi tagállamét, és vezetett tömeges szegénységhez, magas munkanélküliséghez, a megélhetési viszonyok folyamatos romlásához. A görög kormány hónapok óta két tűz közé szorulva időhúzásra játszik - Brüsszel felől fokozott a nyomás a privatizációs program gyorsítására, az újabb és újabb megszorító intézkedésekre, a nép részéről pedig teljes körű a kormány elutasítottsága, ami Görögországban a szakszervezeti rendszer fejlettségének köszönhetően a ország közel teljes megbénulását jelenti. A későbbiekben a kormányszóvivő nyilatkozata szerint a szavazás már csak az eurózónából való kilépésről és a nemzetközi "segélycsomagról" szólna, ami nagyon jól mutatja, milyen politikai játszmák vannak folyamatban a színfalak mögött, mekkora nyomás nehezedik a görög kormányra.
Az uniós tagsággal kapcsolatos népszavazásról szóló pletykák kezdetben hihetőnek bizonyultak, mivel a népszavazással kapcsolatos előkészületekre hivatkozva akár fél évet is nyerhetne a görög kormány, ami több időt biztosítana a brüsszeli vezetésnek a válság továbbgyűrűzésének megállítására tett előkészületekre. Korábban több nyugati pénzügyi szakértő is hangot adott annak a véleménynek, miszerint az eurózóna fennmaradására csak egy út van: ha az Unió beáldozza a periféria egy-egy államát (engedélyezi az eurózónából való kilépést, de megtartja a politikai ellenőrzést) és szigorú pénzügyi felügyeletet, központosított gazdasági kormányzatot épít ki a maradék tagállamokban.
A görög kormányszóvivő nyilatkozata alapján a népszavazáson azt fogják megkérdezni a görögöktől, hogy akarják-e a megállapodást az újabb nemzetközi hitelekről, és akarják-e, hogy Görögország része maradjon-e az eurózónának. A válasz már jóval korábban tudható volt, mint ahogy a brüsszeli vezetés számára egyáltalán felmerült a népszavazás lehetősége. A jelen politikai történések sorra igazolják, hogy az Európai Unió közel a széthulláshoz, és a következő hónapok eseménysorozata is hideg zuhany lesz azok számára, akik ezt mindvégig tagadták.
Görögország a Nemzetközi Valutalap 8 milliárd eurós támogatását még nem kapta meg, és nem valószínű, hogy addig utalnának nekik, amíg a helyzet nem lesz egyértelmű. Korábban írtunk arról, hogy az unió széthullásának egyik közeli előjele lesz, hogy a periféria tagállamainak pénzelése akadozik, a központ visszatartja a pénzt, mert fontosabbnak bizonyul a főbb gazdasági központok továbbműködtetése. A népszavazás tökéletes ürügy arra, hogy pénz híján a központ időt nyerjen, amit a bankok feltőkésítésére és várhatóan Görögország után kihulló tagállam pénzügyi rendszerének előkészítésére használnak fel. Addig pedig Görögország fizetésképtelenné válthat. Várhatóan februárig nem tartják meg a népszavazást, Brüsszelnek ennyi ideje van a következő pénzügyi manőverre.
A lakosság várható reakciója alapján a háttérben már zajlanak az előkészületek. A fősodratú média által kommunikáltakkal ellentétben nem pusztán gazdasági kérdésről van szó. A görög kormány válságtanácskozásán a biztonsági kabinet leváltotta a görög fegyveres erők teljes vezérkarát, valamint felmentette tisztségéből a szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalogság további tucatnyi főtisztjét.
Mivel a görög gazdaság már működésképtelen a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank további hitelei nélkül, az időhúzásnak egyenes következménye a görög államcsőd. Ha a görögök pénze elfogy (ez december végére várható), akkor a kormánynak fel kell készülnie az éhséglázadásokra, miközben az országot teljes egészében megbénítják a szakszervezetek. A hatalom számára ezért égetően fontossá vált a rendfenntartásból az olyan vezetők kiszűrése, akik egyben szakszervezeti tagok is - akárcsak hazánk esetében.
A központ által fékezni próbált láncreakció lassan végigfut az Európai Unió perifériáján: Görögország, Olaszország, Írország, Spanyolország és Portugália. Az utána következők közt hazánk is ott lesz.
Fenyvesi Áron
Megzsarolhatták a görög kormányfőt: nem lesz népszavazás?
A kormányszóvivő korábbi nyilatkozata szerint Görögország februárban népszavazást tart az újabb nemzetközi hitelcsomaggal kapcsolatos megegyezésről és Görögország eurózóna-tagságáról. A kormányfő újabb közleménye szerint azonban "a népszavazás sosem volt önmagában cél. Vagy az kellett, vagy egyetértés, de most, hogy már van egyetértés, nincs szükség népszavazásra".
Ha feltételezzük, hogy nem a kormányszóvivő önállósította magát és tett felelőtlen kijelentéseket a népszavazás kiírásáról, két lehetőség marad: vagy a görög vezető kapkod a döntéshozatallal és egyik nap ezt gondolja, másik nap pedig az ellenkezőjét (ebben az esetben Görögországra mindenféleképpen sötét jövő vár) vagy a görög kormányfő engedett az egyre fokozódó lakossági ellenállás felőli nyomásnak, majd - mivel nyilvánvaló, hogy a népszavazás eredménye az eurózónából való kilépést jelentené - a görög kormányfőt megfenyegették, hogy Görögország ne írhasson ki népszavazást.
Csütörtök kora reggel a központi uniós intézmények vezetői, valamint Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök egy szűk körű megbeszélésen meggyőzték a bankok képviselőit, hogy az immár kiemelt kockázatként kezelendő görög államcsőd még súlyosabb helyzetbe hozná őket. A bankok elengednek a görög államadósságból mintegy 100 milliárd eurót. Ezt követően jött a nyilatkozat, miszerint nem lesz népszavazás.
Az eurózóna gazdasági vezetése jól láthatóan időhúzásra játszik, mert a görög államadósság egy ekkora részletének elengedése semmi mást nem jelent, csak hogy Görögország néhány hónappal később válik fizetésképtelenné. A görög államcsőd késleltetésével pedig az eurózóna nyert néhány hónapot.
Korábban Sarkozy kijelentette, hogy Görögországnak nem lenne szabad népszavazást kiírnia az eurózóna-tagságról, csak az újabb nemzetközi hitelcsomaggal kapcsolatos megegyezésről. Nyilvánvaló, hogy a görög államfő nem önszántából gondolta meg magát. A görög vezetés mindkét oldalról erős nyomás alatt van már hónapok óta. Papandreu a nehezebb utat választotta. Ezzel a döntéssel egyértelműen kifejezte: "Nem érdekel, mit akar a nép, Brüsszel fenyegetéseitől jobban félek".
Ez az Európai Unió központosított gazdasági kormányzatának első nyilatkozata a nép felé.
Fenyvesi Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése