Angela Merkelnek és Nicolas Sarkozynek az EU csúcstalálkozó résztvevőihez intézett levelének őszinte hangvételű elemzésében Dan Murphy egyértelművé teszi, hogy ez a csúcs különbözik az előző húsztól: ezen a csúcstalálkozón az euró megmentésének fontossága (az EU vezetők szerint) felülírja a nemzeti szuverenitást. A levél két alternatívát kínál: az egyes országok vagy átadják a költségvetésük feletti hatalmat az EU-nak vagy elpusztítják az eurót.
A Merkozy levélből:
A jelenlegi válság könyörtelenül feltárta a monetáris unió szerkezeti hibáit. Ezeket a hiányosságokat orvosolni kell… az eurózóna tagállamoknak több kötelező erejű és ambiciózusabb szabályra és kötelezettségvállalásra van szüksége. Ezeknek a szabályoknak tükrözni kell, hogy a közös valutahasználat közös felelősségvállalást is jelent. A stabilitási és növekedési unió építőkövei a megerősített intézményi szerkezet. Az eurózóna kormányzását alapjaiban kell megerősíteni.
A probléma eddig az volt, hogy szinte lehetetlen volt egybehangzó döntéseket hozni az EU működését meghatározó szerződések módosításáról. Az óra kegyetlenül ketyeg és az ideges piac nem hagy lehetőséget ilyen finomkodásra. Megoldást kellett találjanak, ami meg is történt. A kulcs egy kevésbé ismert kiskapuban rejlett a Schengeni Egyezmény szövegében, ami lehetővé teszi ennek a „megerősített intézményi szerkezetnek” a gyorsított bevezetését.
Csütörtöki Marseille-i beszédében Sarkozy elmagyarázta mire van szükség az új egyezményhez és óvatosan utalt a megvalósítás módszerére is. „Soha nem volt ilyen komoly szükség az egységes Európára. Soha nem volt még az egységes Európa ilyen veszélyben… Európa szétesésének még soha nem volt ekkora kockázata. Európa egy rendkívül veszélyes helyzettel áll szemben,” mondta Sarkozy. Szerinte arra van szükség, hogy az EU-nak lehetősége legyen megbüntetni a túlköltekező országokat a szigorúbb költségvetési fegyelem megvalósítása érdekében.
A Merkel és Sarkozy által írt levél a következő javaslatokat tartalmazza:
- Felhatalmazni az Európai bizottságot, hogy büntetést rójon ki azokra a tagállamokra, amelyek túllépik a megengedett költségvetési hiány mértékét (a GDP 3%-a),
- Kötelezni a tagállamokat, hogy alkotmányuk tartalmazza a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó rendelkezéseket,
- Kötelezni a tagállamokat, hogy társasági adót és egyéb tranzakciós díjakat fizessenek az EU-nak,
- Kötelezzék őket, hogy a jövőben esetleg szükségessé váló mentőcsomagokat az adófizetők pénzéből fedezzék és megóvják a magánbankok és befektetők érdekeit.
Amennyiben a tervet nem fogadják el (ahogyan ez be is következett), Herman Van Rompuy egy még drákóibb „fiskális paktum” névre keresztelt alternatívát is kilátásba helyezett, amihez egyáltalán nincs szükség a tagállamok parlamentjeinek vagy állampolgárainak a jóváhagyására. Az EU vezetésének lehetősége van ezt önkényesen ráerőltetni alattvalóira. „Ez a kötelességünk. Nincs más választásunk,” mondta Sarkozy.
Mario Draghi, az EKB új Bilderberg vezetője egyenesen követelte a szigorú szabályok elfogadását, ami megfosztaná szavazási joguktól a szabályokat be nem tartó tagállamokat az EU végrehajtó szervén keresztül. Sarkozy homályosan fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy az új szabály betartatása katonai intézkedéseket vagy esetleg a vétkes ország megszállását is magával vonná-e vagy csupán az ellenszegülő vezetőket mozdítanák el pozíciójukból. Az viszont egyértelmű, hogy a brüsszeli retorika a pénzpiacok bizonytalanságának erősödésével egyenes arányban durvul.
Samuel Gregg, az Acton Commentary-ban megjegyezte:Az euró a kezdetektől fogva egy hatalmas politikai terv, azaz Európa egységesítésének eszköze volt. Az egységes valuta első támogatói, mint Jacques Delors vagy Helmut Kolh, soha nem rejtették véka alá, hogy ez volt a célt. Mára egyértelművé vált, hogy az európai politikai osztály bármilyen szélsőségre hajlandó az euró megmentése érdekében, beleértve az EU szerződés kereteit meghaladó és a nemzeti alkotmányokkal ellentétes intézkedések meghozatalát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése