A tegnap véget ért szöuli Nukleáris Biztonság csúcstalálkozó - nyugodtan kijelenthetjük - eredmény nélkül zárult. A rendezvényen a világ több mint 50 országának vezetői vettek részt, annak megelőzése végett, hogy veszélyes nukleáris anyagok "rossz kezekbe" kerüljenek. A találkozón elfogadták ugyanazon irányelveket, melyeket két évvel ezelőtt Washingtonban is elfogadtak. Ezek főleg a nukleáris létesítmények biztonságával, az atomfegyver előállítására használható anyagok előállításának korlátozásával, valamint egy újabb nukleáris fegyverkezési hullám megakadályozásával voltak kapcsolatosak. A "nukleáris terrorizmus" újból a nemzetközi biztonság elsőszámú ellenségévé lett nyilvánítva, és a megjelent vezetők kinyilvánították, hogy együtt harcolnak a nukleáris biztonságért, valamint annak megakadályozásáért, hogy atomfegyverek ellenőrizhetetlenül cseréljenek gazdát a világ országai közt.
Mielőtt elkönyvelnénk, hogy általánosságok újbóli hangoztatásán kívül semmi nem történt, azt meg kell hagyni, a megjelent vezetőknek valóban érdekében áll az atomfegyverek ellenőrizhetősége. Ugyanis ma majdhogynem az atomfegyver az egyetlen akadály, ami a nagyhatalmak terjeszkedésének útját állja. Az érdekszféráikat építgető nagyhatalmaknak pedig tisztában kell lenniük azzal, hogy hol, milyen és mennyi akadály helyezkedik el, ami már túlzott kockázatot jelent ahhoz, hogy a térségre a szokványos módszerekkel kiterjeszkedjenek. Ezért a nukleáris terrorizmus elleni harc azt jelenti, hogy a nagyhatalmak segítenek egymásnak megőrizni ezt az átláthatóságot (az akadályok elhelyezkedésének nyilvántartását) - mert ha nem tennék, azzal - a kölcsönösséget aláásva - saját terjeszkedésüket nehezítenék meg.
2014-ben érvénybe lép a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló együttműködés. Az eredetileg 1980-ban megalapozott feltételrendszer nem csak az atomenergia biztonságos felhasználásáról gondoskodik, hanem arról is, hogy a nagyhatalmak csak olyan feltételek mellett fogadják el az atomenergia felhasználását, amit a kisebb, jelentéktelenebb országok nem tudnak (vagy csak a nagyhatalmak támogatásával tudnak) teljesíteni. Ezzel elejét veszik nem csak az úgynevezett nukleáris fegyverkezési versenynek, hanem annak is, hogy az érdekszféráik építgetése során azzal szembesüljenek, hogy akár egy gyarmatosíthatónak nyilvánított ország is atomfegyverhez jut. A feltételrendszer szigorításának elfogadtatását nagyban lehetővé tette, hogy hivatkozási alapnak már adott volt a közelmúltban Japánban történt atomkatasztrófa, ami mint tudjuk, nem csak úgy ok nélkül történt.
Az új feltételrendszer szigorítja az atomenergia civil felhasználását is, ami szintén hivatkozási alapként lesz felhasználva az iráni atomprogram elleni fellépésre. Mivel nem tudtak bizonyítékot szerezni az iráni atomprogram katonai vonatkozásaira, ezért ezen a téren is szigorítani kellett a szabályokat, az Iránnal szembeni fellépés végett. Ez az új szigorítás 2013-ban lép érvénybe, addig van idő arra, hogy a nemzetközi politikai színpadon felszólítgassák az egyes országokat, hogy törekedjenek az új egyezmény mihamarabbi megvalósítására.
Maga a rendezvény afféle nagyhatalmi tor jelleget öltött - a megjelent vezetők népszerűségének belpolitikailag és külpolitikailag egyaránt jót tesz a nukleáris terrorizmus ellen folytatott harc, amire egyes nyugat-európai országok politikusai még a "zöldenergia" népszerűsítésével is rátesznek egy lapáttal (hogy nagyobb léptékben mindebből semmi nem valósul meg, mert nem áll érdekükben, az már más kérdés).
A rendezvény ürügyén Obama nagy nehezen összehozott egy megbeszélést Medvegyevvel, ami szintén a fent említett eredménytelenség jegyében zajlott. A mondanivaló nem lényeges, ha valaki megfigyeli a két fél beszéd közbeni mimikáját, mert az szöges ellentétben áll az elmondottakkal. Medvegyev láthatóan érdektelenül, diplomáciai protokollként állt hozzá az egyeztetéshez, Obama jól betanult felszínes beszéde közben többször is unottan félretekintett. Különösen akkor, mikor a néger elnök megjegyezte, hogy Dimitrijnél jobb partnert nem is kívánhatna ahhoz, hogy a két ország kapcsolatait elmélyítsék. Medvegyev meghívta az amerikai elnököt Moszkvába, de csak a választási időszak után, amit Obama jól láthatóan afféle "pimaszságként" értékelt, pedig egyáltalán nem biztos, hogy még egyszer megválasztják (ennek nyilván ő is tudatában van). Mikor Medvegyev belekezdett, hogy "sok szép nevezetességünk van...", Obamát láthatóan csak a kamerák és a nyilvánosság tartották vissza az agresszív választól.
Dimitrij Medvegyev rendületlenül tartja magát az új korszak orosz külpolitikájának távolságtartó diplomatikusságához, Obama pedig egyszerűen kampánybeszédre használta fel az adandó alkalmat. ("Újbóli megválasztásom után fogok ellátogatni Moszkvába".) Rá is fér, mert mint Medvegyev meghívása is utalt rá, egyáltalán nem biztos, hogy akkor még elnök lesz. Ha valakit érdekel a valós mondanivaló, érdemes a megbeszélésről készült felvételeket hang nélkül, csak az arckifejezéseket figyelve megnézni, mert jól láthatóan egyik fél sem gondolta komolyan, hogy a két ország a jövőben jó kapcsolatban lesz.
Molnár IstvánAmerikai rakétavédelmi rendszer telepítése a Közel-Keleten és Ázsiában
Az USA azt tervezi, hogy nemcsak Európában, hanem Ázsiában és a Közel-Keleten is telepíti a rakétavédelmi rendszert, jelentette ki a Pentagon szóvivője. A rakétavédelmi rendszer telepítését Ausztráliával, Dél-Koreával és Japánnal együtt valósítja meg. Az USA tökéletesíteni akarja az interoperabilitást és az információcserét a Perzsa-öböl Menti Együttműködési Tanács tagországai között.
Az ABM rendszer új elemeinek telepítése Ázsiában és a Közel-Keleten Irán és Észak-Korea ellen irányul, a feladata az, hogy megvédje az Egyesült Államokat Teherántól és Phenjantól abban az esetben, ha meglesz nekik a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétájuk.
ruvr.ruJövőnk.info megjegyzés: Lehet, hogy Phenjan és Teherán az ürügy - de amit a hivatalos média a diplomácia korlátai miatt nem mondhat ki, azt mi kimondjuk: az Egyesült Államok rakétapajzsot telepít Oroszország déli és keleti határai mentén, miután Oroszország nyugati és északi határai mentén már telepítette a rakétapajzsot (európai uniós rakétapajzs, illetve északi flotta AEGIS rendszerekkel).
Az USA nagyon meglepett lesz, mikor a világ legkülönbözőbb pontjaira telepített rendszerei felett elveszti az ellenőrzést, és azok függetlenedő nemzetállamok kezébe kerülnek!
Romney: Oroszország az USA elsőszámú geopolitikai ellensége
Lassan fény derül arra is, hogy Mitt Romney, a Republikánus Párt elnökjelöltje mitől szerepelt egyre jobb eredményekkel az amerikai elnökjelölt-választásokon. Ahogy az Egyesült Államokban divattá vált az iráni atomprogram lebombázásával kampányolás, ehhez hasonló módon lassan Oroszország is bejön a képbe. Romney retorikájának ez elsődleges elemévé vált, így könnyen előnyre tehet szert azokkal szemben, akik csak Iránt lennének hajlandóak megtámadni. Miközben az erkölcsi felelősséggel kampányolás megnyeri az egyszerű ember szavazatát (közben üres szavakká járatja le magát az erkölcsöt és a felelősséget), ott, ahol az erkölcs emlegetése kifejezetten hátráltat, segít a háborús ígérgetés. Sorban állva könyörögnek a new yorki zsidók előtt a kampánytámogatásokért, közben már a fél világ megtámadását megígérik, csak hogy előnyre tegyenek szert.
Mitt Romney most kijelentette, hogy Oroszország az USA elsőszámú geopolitikai ellensége. (Erről nemrég a CNN számolt be) Háborús ígéret még nem hangzott el, de Irán esetében is afféle utalgatással kezdődött - majd a végén már bunkerromboló bombák bevetésével kampányoltak az amerikai politikusok. Az ingerküszöb egyre növekszik, és mindig van egy másik jelölt, aki hajlandó többet ígérni a támogatóknak. Irán megtámadásának ígérete már nem számít elég időszerűnek, most helyette ilyenek kerültek elő: "Oroszország a világ legrosszabb színészei mellett sorakozik fel. Továbbra is támogatja Szíriát, de támogatja Iránt is - és ellenünk harcol, a szankcióink megbénításával, melyekkel a világ Iránnal szembeni politikáját akarjuk helyére tenni"
Romney eddig annyi támogatást szerzett, hogy már Obamát tekinti elsőszámú politikai ellenfelének - akit többnyire az Oroszországgal kapcsolatos politikája mentén kritizál. A többi jelölt talán még a történtekről sem értesült, tőle tegnap azonnal előkerült a szöuli Nukleáris Biztonság csúcstalálkozón történő megbeszélés is. Romney arra hívta fel a figyelmet, hogy Obama lépései, amik a kampány szerint majd új alapokra helyezik Moszkva és Washington viszonyát, valójában teljességgel logikátlanok, és ezért "kifejezetten veszélyesek". Mi azért találtunk benne logikát, de a támogatóknak ez mind nem számít, mert kampányfogásnak Oroszország lassú meggyengítése túl kevés, ők azonnali eredményeket akarnak, nyílt és agresszív ígéretekkel. Erre majd szép lassan rájön a többi politikus is, Obama pedig vagy megbukik, vagy lerombolja azt a képet, amit éveken át építgetett magáról.
A CNN szerint Obama nyíltan bejelentette Medvegyevnek, hogy "ez az utolsó választásom. Majd a választások után rugalmasabb lehetek", amivel azt mondta, hogy ne várjanak tőle semmit, neki most ígérgetnie kell, valós dolgokról majd akkor lehet szó, ha újra megválasztják. Medvegyev erre diplomatikusan meghívta Obamát Moszkvába, de csak majd a választások után - és csak arra az esetre, ha újra megválasztanák.
Romney kihasználván az előállt helyzetet azt mondta, "Oroszország a mi geopolitikai ellenségünk, és nagyon riasztó belegondolni abba, hogy az elnökünk valamit olyanra készül velük karöltve, amit nem akar elmondani a választások előtt". Mivel a választás csak novemberben lesz, az új elnök felavatása pedig jövő év januárban, ezért kijelenthetjük, hogy Romney nagyon hamar megtalálta azt a témát, amivel még több támogatást zsebelhet be. A zsidó médiabirodalom egy részét már így is maga mögött tudhatja, mivel az esti tévéműsor közben Obama kampányvideói után az ő reklámfilmjeit játsszák be legtöbbször a választópolgároknak.
Külső szemlélőként bizony nehéz eldönteni, hogy melyik a hatékonyabb amerikai kampányszöveg: Izrael biztonsága, Irán lebombázása, vagy az orosz-ellenesség. Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése