É: Beszélgessünk?
J: Beszélgessünk!
É: De miről?
J: Mi a baj?
É: Hát ez nehéz kérdés… Most mondhatnám a sztereotip vagy általánosító válaszaimat, de nem teszem…
J: Helyes.
É: Nos, a baj az, hogy olyan sok mindent kapok, és hiába erőködöm, olyan keveset tudok továbbadni, és azt is rosszul… Elrontom a dolgokat, elhallgatom, elmulasztom, rosszul folytatom. Nézd az életem! Csupa félresikerült dolog, pedig te annyit adtál!
J: Miért baj az, hogy kevés hasznosul?
É: Mert annyi a szűkség. Pld imádkozni kellene annyi emberért, és mikor nagy ritkán odajutok, addigra kiesik a fejemből, és csupán zavarodottan makogok. Vagy a gyermekeim. Annyi mindent szeretnék tenni velük és értük, és mire odakerülök sokszor ideges és fáradt vagyok, ingerült és fásult.
J: Megkérdem másként. A végtelennek egy milliomoda mekkora?
É: Végtelen. Tanultam, hogy a végtelen bármely véges tört része végtelen.
J: Az emberek nem problémáznak azon javak pazarlása miatt, amiből nagyon sok van. Nem okoz gondot a tengeren a hajó takarításánál a tengervíz pazarló használata, mert van elég belőle. Nekem szerinted mennyi javam van?
É: Most mire gondolsz?
J: Bármire, például arra, amikből adok neked is rendszeresen.
É: Értem... Szerintem végtelen sok, hiszen minden a tied, pontosabban A MINDEN a tied.
J: Jól látod. Akkor viszont, ha csak egy milliomoda jut el máshoz annak, amit neked adhatok és adok, akkor mennyi jut tovább?
É: Ha mindig kipótolsz, akkor sok, végtelen sok.
J: Na látod. Akkor ezen nincs mit rágódnod tovább.
É: Nem unod, hogy örökké ki kell pótolnod?
J: Ez a kegyelem!
É: Nem tesz ez elbizakodottá és lustává?
J: Te komolyan veszed a kegyelmet?
É: Miért kérded?
J: A kegyelem azt jelenti, hogy egész életedben rászorulsz arra, hogy kipótoljalak. Csak én tehetlek teljessé. Ezt muszáj komolyan venned.
É: Szerintem pedig akkor nem veszem komolyan a kegyelmet, ha összefonott kézzel ülök, és várom, hogy te végezzed el a dolgom.
J: Ez is igaz.
É: Most hogy van ez? Akkor veszem komolyan a kegyelmet, ha hagylak téged munkálkodni, vagy akkor, ha végzem a dolgom?
J: Mind a kettő igaz. De hogy mi a hangsúlyos, az attól függ, hogy mi a bajod. A lázasnak olyan gyógyszer kell, ami leviszi a lázát, a kihűlt embert pedig fel kell melegíteni. Mindegyik terápia a gyógyulást szolgálja csak a beteg állapota más.
É: És nekem mi a bajom?
J: Röviden az, hogy nem veszed komolyan a kegyelmet.
É: Ezt már mondtad. Bővebben?
J: Nézz tükörbe! Mit látsz?
É: Ugye itt most nem valódi tükörre gondolsz, hanem az igére…
J: Akár lehetne valódi is. De megkönnyítem a dolgod. Én azt látom, hogy görcsölsz. Görcsölve milyen hatékony tudsz lenni?
É: Egyáltalán nem tudok.
J: Min görcsölsz?
É: Élhetek-e egyáltalán keresztényként?
J: Mi akkor a felszabadult keresztény életed gátja?
É: Az, hogy görcsölök: tudok-e vajon keresztényként élni.
J: Ekkor neked az a komolyan vett kegyelem kell, hogy Én vagyok, aki ezt számodra megteremtem, nem neked kell kimunkálnod. Lazulj el!
É: De mi van a másik véglettel?
J: Azzal, aki karba tett kézzel vár?
É: Igen.
J: Neki is tükröt tartok, csak neki másképp adom a kegyelem gyógyszerét.
É: Hogyan?
J: Felhívom a figyelmét, hogy vegye komolyan a kegyelmet, mert elveszítheti azt, amit soha nem nyerhet meg.
É: És én honnan tudom, hogy melyik vagyok?
J: Hallgass rám, és ne magadra!
É: És mit kell tennem?
J: Csak azt, amit már sokszor mondtam neked.
É: Itt most mire gondolsz?
J: Nem arra, amire te. Nem kell semmit sem tenned, hogy megfelelj nekem. Nem kell rendbe tenned az életed, nem kell kimosnod előre a szennyesed. Csak engedj be az életedbe!
É: Újra?
J: Igen, újra, és hagyd, hogy Én munkálkodjak.
É: Rendben! Kérlek, gyere be!
J: Már itt vagyok!
É: Kérdezhetek még valamit?
J: Kérdezz!
É: Mit kell tennie a másiknak?
J: Gondoltam, hogy ez is foglalkoztat. Azt mondom neki, hogy engedjen be az életébe, és engedje, hogy munkálkodjak benne.
É: Ugyanazt?
J: Hát igen. A kegyelem mindent gyógyít. / Forrás Internet /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése