2012. június 28., csütörtök

Készültségben a szaúdi haderő

A szaúdi uralkodó „az események felgyorsulása miatt” a hadsereg magas fokú készültségét rendelte el - eredetileg egy „szigorúan titkos” üzenetben, amivel mostanra természetesen tele van az internet, így a hitelessége is kérdéses. A belügy- és védelmi miniszternek, illetve a titkosszolgálati vezetőknek küldött levél alapján a hadseregnek fel kell készülnie egy külföldi támadásra, illetve terrorista támadások sorozatára. Az utasítás tegnap lett kiadva, mára a szaúdi védelmi minisztérium az összes fegyveres erőt készenlétbe helyezte, hogy részt vegyenek a hadműveletben, amiről hiteles információ egyelőre nem került napvilágra, viszont anélkül is egyértelmű, miről van szó.
A Közel-Keleten a helyzet robbanásig feszült. Szíriában a NATO-terroristák nehéz fegyverzettel vannak felfegyverezve és már Damaszkusz belvárosában zajlanak a harcok. A török haderő tankokkal vonult a határra, a parancs szerint mindenre lőnek, ami a határvonalat megközelíti. Mára a szaúdi haderő is teljes készültségben, az uralkodó felszólítása szerint minden, a királyság határain belül és kívül tartózkodó alakulatnak készülnie kell az azonnali bevetésre.
Korábban is egyértelmű volt, hogy a NATO az arab országokat felhasználva akarja megdönteni a szíriai rendszert. Hogy máig nem tette meg maga, annak számos oka van. Szíriában jelen vannak az iráni és orosz haderő alakulatai. Nemsokára kezdetét veszi az eddigi legnagyobb hadgyakorlat a Közel-Keleten, amiben a kínai, orosz, iráni és szír haderő közösen fog részt venni. A hírt hivatalos forrás egyelőre nem erősítette meg, de az iráni különleges alakulatok szíriai jelenlétét is azonnal letagadták az információ kiszivárgásakor, majd az iráni vezetés maga jelentette be néhány hét elteltével. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez esetben szó nincs hadgyakorlatról, az orosz, kínai és iráni haderő békefenntartó erőként érkezik a térségbe.
A kérdés csak az, hogy még az erőviszonyok kiegyenlítődése előtt a NATO el tudja-e végezni a piszkos munkát a nyugatbarát arab államokkal – mert az mára már egyértelművé vált, hogy a NATO közvetlen (és főleg hivatalosan elismerve) nem mer szembe szállni az orosz haderővel. Akár a lelkileg egy féreg szintjén vegetáló politikusaikat, nyugaton a katonai vezetést is az aljasság és a félelem hatja át. Ha a helyzet eddig vihar előtti csend volt, most jönnek az első dörgések – mert a Közel-Keleten már túl fülledt a levegő.
Fenyvesi Áron


A szíriai terroristákat a Perzsa-öböl monarchiái fegyverezik fel a CIA kontrollja mellett

 

A szírai felkelőket a Perzsa-öböl monarchiái pénzén látják el fegyverekkel, a szállitás folyamatát pedig a CIA munkatársai ellenőrzik. Ezt a francia Figaro írja.
A napilap közli, hogy ez a fegyver elsősorban a szaudi hadsereg tartalékaiból kerül ki, és Törökország területén keresztül szállítják. A egyik ellenzéki csoport tagja elmondta a lap tudósítójának, hogy még májusban jutottak ezekhez a fegyvertárakhoz a lázadó alakulatok vezérei. A CIA munkatársai – a Figaro értesülései szerint – már a helyszínen figyelik a fegyverek elosztását. A kiadvány úgy véli, hogy az ilyen jellegű szállítások óhatatlanul elősegítik a szökéseket a kormányhadseregből és Basar al-Aszadot lemondásra akarják késztetni.
Egy szemtanú a szíriai helyzetről
Vjacseszlav Kraszko független orosz újságíró, aki nemrégiben tért vissza Szíriából, exkluzív interjút adott Rádiónknak arról, hogy él napjainkban ez az ország.
Vjacseszlav Kraszko április 29-én utazott Damaszkuszba. Líbián keresztül érkezett Szíriába. Három hetet tartózkodott az országban. Volt a déli vidéken Daraa városban, ahol 2011 márciusában a zavargások kezdődtek, Boszra ősi városban, amely korábban igazi turistaparadicsom volt, és amelyet gyakorlatilag a felkelők most lezártak. Járt Tartuszban, ahol az orosz bázis van, és Latakiában, a legnagyobb szíriai tengeri kikötőben. Vjacseszláv Kraszkonak az volt a szándéka, hogy megtekinti a legfőbb szíriai nevezetességet, Palmüra romjait, és ellátogat Homszba. De a helyiek erről lebeszélték, miután ez túlságosan veszélyes vállalkozás lenne.
- Damaszkuszban találkoztam homszi menekültekkel. Nők, gyerekek, férfiak, öregek. Mindenki, még az erős férfiak is azon voltak, hogy lebeszéljenek: semmiképpen se menjek Homszba. A lakosok elhagyják azokat a területeket, ahol felkelők vannak. Damaszkuszba mennek, amelyet a kormánycsapatok ellenőriznek. Bírálják a hatóságokat, főleg a nagy korrupció miatt. De nem ez az oka az országban most lejátszódó eseményeknek. Hiszen az emberek számára sokkal nagyobb veszélyt jelent az a helyzet, amit a terroristák teremtenek. A lakosok többsége a törvényes hatalom mellett van.
A hatalom ellenőrizte nagyobb szíriai városokban megszokott mederben folyik az élet - mondja Vjacseszlav Kraszko.
- Nem a városokban van a gond, hanem a városhatárokon túl. Az összetűzések az elővárosokban vannak, a kisebb településeken, ahol a szunniták vannak többségben. A konfliktus felekezeti jellegű. Ahol a fundamentalista szunniták keltik a zavargást, ott vannak a problémák. Ahol a hatóságok megőrizték pozícióikat, nyugodt a helyzet. Az emberek munkába járnak, kávéházakban ülnek, a fiatalok szórakoznak.
Vjacseszlav Kraszko szerint a Bassár el-Aszad elnök elleni politikai jelszavakat csak spanyolfalként használják az ellenzékiek.
- Meggyőződésem, hogy a szembenállás vallási jellegű. A szunniták és síiták, a szunniták és az alaviták vagy a keresztények konfliktusairól lehet szó. Itt van a frontvonal, és nem a politikai felhívásokban vagy a jogok és szabadságjogok megsértésében. Az egyszerű emberek azt mondják, Bassár el-Aszad nem elég kemény. Sokak szerint a Közel-Keleten csak a kemény hatalom képzelhető el, a demokráciához vezető út csakis evolúciós lehet.
A helyi lakosok úgy látják, hogy a felkelők nem hajlandók a tárgyalásokra. A május közepén tartott parlamenti választásokon az úgynevezett ellenzék nem vett részt. Nyilván azért, mert tudja, hogy nem élvezi a lakosság támogatását. Az ellenzék számára csak egy út vezet a hatalomhoz, ez pedig az államcsíny - mondta az újságíró. - Meddig fog még tartania konfliktus, amelyet a hivatalos hatóságok már háborúnak neveznek, senki nem tudhatja. De a szíriaiak félnek az események negatív alakulásától.
ruvr.ru


Gazdag István: Szíria az orosz-amerikai stratégiai játszmában

Oroszország utolsó közel-keleti bástyáját le kell rombolni! A nyugati médiumok hangszerelte propagandakampány őrült zsarnoknak ábrázolja Basar Asszad szíriai elnököt, aki tüzet nyittat fegyvertelen civilekre és vérbe fojtja békés ellenzékét. Elég azonban fellebbenteni a hazugságokból és rágalmakból szőtt fátylat, hogy megállapíthassuk: a „nyugati közösség” országai és titkosszolgálataik ugyanazt a sorsot szánják Asszadnak, mint korábban Szaddam Huszeinnek és Moammer Kadhafinak.
Szíriára nem is elsősorban azért „pikkelnek” USrael és vazallusai, mert az ambiciózus atomprogramja miatt a Nyugat első számú közellenségének kikiáltott és ezért folyamatosan agresszióval fenyegetett Irán szilárd szövetségese, sokkal inkább azért, mert Oroszország utolsó támaszpontja a Közel-Keleten. Márpedig Moszkva befolyását mindenhol vissza kell szorítani, ahol csak lehet: ez az Egyesült Államok hivatalosan ugyan nem deklarált, de egyre növekvő belső problémáiból és mértéktelen eladósodottságából törvényszerűen következő célja. Ugyanazok az amerikai alapítványok lázítják az orosz közvélemény egy részét Putyin ellen, amelyek a polgárháborút szítják Szíriában, fegyvert szállítva a jórészt szalafista és al-kaidista szélsőségesekből verbuvált szíriai fegyveres ellenzéknek, eltökélten arra, hogy erőszakkal megdöntsék Asszad és pártja, a vallási fundamentalizmus általános offenzívája nyomán a térségben immáron „utolsó mohikánnak” számító világi és pánarab nacionalista Bász uralmát.
Miközben a „nyugati közösség” nyilvánvalóan azt várja, hogy Asszad önként leteszi a fegyvert és fehér zászlót lenget a polgárháborús páttal szemben, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter világossá tette, hogy éppen a vérengzéseket és bombamerényleteket elkövető paramilitáris alakulatok és külföldről beszivárgott terroristák lehetetlenítik el az ENSZ Biztonsági Tanácsának megbízásából Kofi Annan által kidolgozott béketervet, így akarván kiprovokálni a nemzetközi közösség haragját és ezzel együtt a külföldi (NATO és reakciós arab) haderők beavatkozását.
Moszkva és Damaszkusz stratégiai partnersége egyébként régi hagyomány, még abból az időből datálódik, amikor Szíria a második világháború után megszabadult a francia-brit kettős gyámkodástól. Miután a két ország 1980-ban barátsági és együttműködési szerződést kötött, a következő évtized folyamán a Szovjetunió fegyvereket szállított Szíriának, hogy az arab ország stratégiai egyensúlyra tegyen szert a cionista entitással szemben. Mennyiségi téren Szíria 1989-re elérte a paritást, minőségileg azonban a szovjet fegyverrendszerek nem érték el az izraeliek rendelkezésére bocsátott amerikai fegyverzet színvonalát. A jelenlegi szír elnök apja, Hafez Asszad mégis Izrael legerősebb és legeltökéltebb ellenfelévé tudta fejleszteni országát három évtizedes regnálása alatt, a kelet-nyugati konfliktust kihasználva pedig ellenőrzése alá vonta Libanont és domináns pozícióra tett szert az arab világban.
Geostratégiai szempontból központi helyet foglalva el Irán és az arab államok között, különböző vallási identitások metszőpontjában, Szíria főszerepet játszik a Közel-Keleten. Kissinger már több mint három évtizede elismerte, hogy az ország stabilizáló funkciót tölthet be a régióban. Moszkva továbbra is szoros kapcsolatot tart fenn Basar Asszad kormányával, gazdasági és katonai téren egyaránt, mert akárcsak korábban, Szíria változatlanul fontos ügyfele az orosz hadiiparnak, és legutóbb éppen rövid hatótávolságú rakéták szállítására kötöttek megállapodást. Mivel köztudott, hogy az „arab tavasz” eseményeit jórészt az amerikai és nyugati titkosszolgálatok rendezték, szíriai importjukkal nemcsak a USrael által fenyegetett Irán legfontosabb szövetségesét, hanem Moszkva egyik régi partnerét is sikerülne taccsra tenni. Oroszország azonban láthatóan nem hajlandó eltűrni az Egyesült Államok totális hegemóniáját a teljes Közel-Kelet és ásványkincsei fölött.
Miközben összehívták az ENSZ Közgyűlését a szíriai helyzet megvitatására, a nyugati hatalmak és az öbölbeli arab államok pedig fokozták háborús fenyegetőzésüket, június 7-én Oroszország demonstratív célú rakétakísérletet hajtott végre két interkontinentális ballisztikus rakétája tesztelésére. Az Orosz Stratégiai Rakétaerők tájékoztatása szerint az asztraháni régióban lévő Kapusztyin Jar-i rakétakilövő támaszpontról indított Topol a megfelelő pontossággal érte el kazahsztáni célpontját. Eredetileg a Topolt csak egyetlen 550 kilotonnás robbanófejjel szerelték fel, ez a legutóbbi változata azonban már hat robbanófej célba juttatására képes 11 ezer kilométeres távolságra.
Alig néhány órával később Palesztina/Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria, Törökország, Örményország és Ciprus lakói egy rendkívüli fényjelenséget fedezhettek fel az égbolton, amelyet egyesek ufónak, mások az Apokalipszis jelének véltek. Valójában egy utolsó generációs Bulava R-30 interkontinentális ballisztikus rakétáról volt szó. Hatótávolsága 8000 kilométer, és tíz, egymástól független röppályájú, egyenként 150 kilotonnás hiperszonikus nukleáris robbanófejjel van ellátva. Repülési tulajdonságai és szofisztikált elektronikus radarelhárító rendszere technikailag jelentősen felülmúlja amerikai riválisait, olyannyira, hogy a NATO által - hivatalosan az „iráni atomfenyegetés” kivédésére, valójában Oroszország provokálására - tervezett rakétapajzs már a létrehozása előtt elavulttá vált.
A Bulava R-30-at az egyik új, negyedik generációs, Borej-osztályú atom-tengeralattjáró lőtte ki, vagyis akár az Alekszandr Nyevszkij, akár a Jurij Dolgorukij, amelyek hadrendbe állítását hivatalosan ez év júniusára és júliusára jelezték, tehát közülük legalább az egyik ebben a pillanatban is a Földközi-tenger vizeiben tartózkodik. Hacsak a Pentagon rövidesen nem mutat be valami hasonlóan meggyőző erődemonstrációt, akkor a Topol és a Bulava sikeres tesztjei a globális hadászati egyensúly megdőlését bizonyítják Oroszország javára. Ilyen körülmények között egy Szíria és/vagy Irán elleni USraeli támadás kész öngyilkosság lenne az agresszorok részéről. Ezzel immáron a cionista Dávid és a cionista Góliát is tisztában lehet.
MD 2012. VI. 27.

 

Szíria tankokat küld a török határra

A szír hatóságok mintegy 170 tankot küldtek a török határ közelébe. Jelenleg a határtól 30 kilométerre egy katonaiskola területén állomásoznak, ahonnan a török határra lesznek kihelyezve, egy részük pedig részt vesz majd a határ mentén tevékenykedő terroristák elleni hadműveletben. A helyzet kimenetele kérdéses, mert egy korábbi közlemény szerint a határon állomásozó török csapatok mindenre tüzet kell nyissanak, ami a határt megközelíti.
Molnár István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése