A iráni elnök, Mahmud Ahmadinezsád latin-amerikai látogatása őrjöngést váltott ki Washingtonban. A gondolat, hogy az Egyesült Államok első számú ellensége a határtól csupán néhány mérföldre délre olyan államokkal barátkozik, amelyek egykoron a washingtoni kormányzat uralma alatt álltak, túl sok volt egy olyan kormánynak, amelyik kétségbeesetten próbálja elszigetelni Iránt, és megszabadítani a perzsa államot az iszlám forradalomtól.
Napokkal azelőtt, hogy Ahmadinezsád a négy latin-amerikai államot érintő körútja első állomásaként Venezuelába érkezett volna, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma óva intette a régiót az iráni elnök fogadásától és a kapcsolatok erősítésétől, miközben Washington tovább szigorította az Iránnal szembeni szankciókat és fokozta a nyomást Ahmadinezsád kormányán. Komolysága jeléül Washington kiutasított egy venezuelai diplomatát, aki általános konzulként dolgozott Miamiban, annak egy homályos, az Egyesült Államok ellen irányuló iráni akcióhoz fűződő állítólagos kapcsolatai miatt.
A kapcsolat Venezuela és Irán között megszólaltathatja a vészcsengőt bizonyos körökben, Washingtonban. Mint az Olajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) 1960-as alapító tagjai, Venezuela és Irán már évtizedek óta szoros kapcsolatokat ápol. Mindkét országnak stratégiai érdekeltségei vannak szerte a világon. Azonban, a legutóbbi időkig ezek a kapcsolatok nem mentek túl az energia kérdéskörén.
Irán kereskedelmi partnerként való belépése Latin-Amerikába, Kínával és Oroszországgal egyetemben, tényleges fenyegetést jelent az USA térségbeli hegemóniájára. Az észak-amerikai vállalatok helyét, amelyek monopolpozícióban voltak a kontinensen több mint egy évszázadon keresztül, most ázsiai, közel-keleti és európai vegyesvállalatok veszik át, hogy vonzóbb ajánlatokat tegyenek az olyan országoknak, mint például Venezuela. Az Iránnal kötött, például technológia átadásra vonatkozó megállapodások nem csupán termékek kereskedelmét jelentik. Azok az autógyárak, amelyeket iráni vállalatok építettek Venezuelában nem csupán az iráni termelés megjelenései. A megállapodások arra is vonatkoznak, hogy a venezuelaiak elsajátíthatják az autógyártás ismereteit a nyersanyagoktól kezdve a gyártás befejezéséig. Ez a tudás alapvető fontosságú ahhoz, hogy biztosítani lehessen a hosszú távú fejlődést, a növekedést és a gazdasági stabilitást. A mesterségesen gerjesztett, hamis, terrorizmusra és háborús uszításra vonatkozó vádak Venezuela ellen – amelyek egyikét sem támasztották alá egyetlen igazi bizonyítékkal sem – veszélyes kísérletek arra, hogy rémületet keltsenek a közvéleményben, hogy az majd igazolva lásson valamiféle agressziót egy békés állam ellen. Venezuela soha nem szállt meg, támadott meg, fenyegetett meg egy másik államot, nem avatkozott be egy másik államban, nem bombázott le vagy gyilkolt meg más államok állampolgárait. Venezuela politikája békés, és ez soha nem lesz másként.
Venezuelának szuverén joga, hogy kapcsolatokat építsen más államokkal, ha úgy látja, hogy ezek a kapcsolatok illeszkednek és fejlesztik a lakossága érdekeinek érvényesítését szem előtt tartó belpolitikáját. Mindezekre pedig úgy tűnik, hogy a legnagyobb fenyegetés az Egyesült Államok.
latin-amerika.hu nyomán Bercsényi Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése