2012. július 19., csütörtök

A mesék példázatok, esetenként egyenesen jóslatok vagy próféciák, amelyek rendkívüli tanító erővel bírnak annak ellenére, hogy évszázadokkal ezelőtt keletkeztek. Nem csak a gyerekek számára van üzenete, hanem a szimbólumok és szóképek mögött lévő üzenet a felnőttek számára is intelmül vagy útmutatásul szolgál. Nem véletlen, hogy a sötétség is igyekezik a maga tanításait mesének feltüntetni – de legtöbbször csak eltorzult történetekre és formákra futja az erejéből. Gondoljunk csak a mai, nyugatról származó rajzfilmekre: az idiotizmus és a torzult, rosszindulatú formák jellemzik, a szereplők általában vagy átvitt értelemben is mások, a selejt megtestesítői, vagy egyenesen rosszindulatúak. Ez jelzi az igazi mesék fontosságát is. Egy jó mesét igen nehéz találni, régi könyvek közt kell kutatni ehhez, vagy visszaemlékezni a nagyszülők és dédszülők meséire.
Alapvetőnek mondhatjuk, hogy minden, ami nyugatról érkezik, fertőzött: nincs egy történet, egy film, egy eszme, egy mese, egy képregény sem, amit ne a liberalizmus amerikai szellemisége hatna át.
Amerikában minden eszme, eszmeiség és izmus keveredik, éppen úgy, mint a disznósajtban, ami mindenféle összevagdalt húst és bőrt tartalmaz.
Hogy lehet tehát a disznósajt rosszindulatú? A fizikai világban sehogy, mert ahol jól elkészítik, jóízűen is fogyasztják. De aki ismeri ezt az ételt, az tudja, hogy a rosszul elkészített disznósajt közönséges hulladék, gyorsan romlik és elhibázott ízösszeállítása vagy rossz minőségű alapanyagai miatt legfeljebb a kutya vacsorája lehet.
A demokrácia amerikai szellemisége pontosan olyan, mint a rossz disznósajt (a kisgömböc). Egy eszmei-faji keveredés, egy rakás hulladék, mérgező és ártalmas. Gyorsan megromlott és gyorsan fertőzte meg a fél világot, mindazokat az országokat, ahol a befolyása teret nyert. Vagy nem is annyira megfertőzte, mint inkább elnyelte, és az ereje és a kiterjedése tovább nőtt: az újabb adalékok hozzáadódva a benne rothadó kotyvalékhoz tovább fokozták a szellemi és nemzeti romlást. Az amerikai demokrácia befogadó: elnyel és eltorzít mindent. Ez a kettő a lényege: a befogadás és az eltorzítás.
De mi van akkor, ha valami nem tud eltorzulni?
A kés talán kis fegyver, de szakértő kezekben éppen olyan halálos, mint a kard. A kés szúrása hátulról elérheti a vesét, átvághatja a torkot, utat találhat a bordák közt a szívig. De szemtől szemben is elmondhatjuk, hogy a késhez értő ember halálos fenyegetést jelent, egy szempillantás alatt végezhet az áldozattal, a gyakorlatlan vagy képzetlen késforgatóval.
A kés a kard rövidebb változatának is felfogható. A kard pedig Isten Igéje, a Lélek Kardja, a hit fegyvere. A szellemi világ kése éppen olyan halálos az azt (és forgatóját) elnyelni szándékozó liberalizmus számára, mint az evilági megfelelője az ellenséggel szemben. Hatékony mint a megtisztító tűz, a mindent elsöprő áradat, a mennyei harag.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése