Időkjelei: Az alábbi cikk egy nagyon fontos témát feszeget: az Igazságot. Az igazságot, arról, ami a világban folyik. A jelenkor eseményeinek hátterében rejlő igazságot. Ahogy egy korábbi cikkben írtuk: “Hillary Clinton panaszkodott, hogy az amerikai katonai-ipari hatalom „vesztésre áll az információs háborúban” a független médiumokkal szemben és sürgette, hogy tegyenek valamit az egyensúly visszabillentése érdekében, mert így túl sokan botlanak bele a hatalmi elit örök bosszúságába: az igazságba.” Ez az egyik legfőbb oka az Internet szabadsága elleni támadásoknak. A mindenkori hatalom abszolút felügyeletet akar magának az információ felett, hogy az igazságnak csak az általa jóváhagyott verziója létezhessen.
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” – János 8:44
A New York Times nemrégiben megjelent igencsak ritkaságnak számító cikkében elismeri, hogy tulajdonképpen minden nagy médiatársaság hagyja, hogy állami bürokraták és kampányfelelősök cenzúrázzák cikkeiket.
Ezek a médiumok beleegyeztek, hogy az Obama vagy Romney kampány résztvevőitől származó idézeteket kizárólag jóváhagyás után tegyék közzé. A cél, hogy a kampányok a lehető legközelebb maradjanak a hivatalos „üzenethez” és semmi se csússzon át a szűrőn, ami negatívan befolyásolhatja a politikusok imázsát.
A New York Times szerint az „idézet jóváhagyás” mára bevett szokássá vált Washingtonban. Ez is egyértelműen mutatja, hogy a szabad és független média intézménye ma már a múlté. A főáramú médiában tulajdonképpen az alaposan szűrt és cenzúrázott állami propagandát hallhatjuk. Ez az oka annak, hogy egyre több ember fordul el a régen kizárólagos hírforrásnak számító médiumoktól. Az emberek az igazságot akarják és kezdenek rájönni, hogy ezt az esti hírekből nem kapják meg.
A New York Times a következőket írta:
Az idézetek szerkesztve, minden színtől, fesztelen stílustól és a provokatív hangvételnek az árnyékától is megfosztva érkeznek vissza. Email üzenetben érkeznek a Chicagói Obama-főhadiszállásról az újságírókhoz, akik egyetlen feltétellel kapnak engedélyt arra, hogy interjút készíthessenek a kampány valamelyik tagjával: a kampány sajtóosztályának vétójoga van és ők döntik el, mely nyilatkozatokat lehet közölni illetve névvel ellátni. Az elnök vezető stratégáinak véleményére áhítozó riporterek a fogukat szívva, de beleegyeznek a cenzúrába. Az interjúkat követően a riporterek a legszaftosabb sorokat ellenőrzésre küldik. A forgatókönyvhöz foggal, körömmel ragaszkodó kampányfelelősök döntése legtöbbször nemleges: „Barack Obama nem hagyja jóvá a szóban forgó üzenetet.”
Ezt a New York Times írást tényleg érdemes elolvasni: http://www.nytimes.com/2012/07/16/us/politics/latest-word-on-the-campaign-trail-i-take-it-back.html
A cikk elmondja, hogy szinte minden vezető médium beleegyezett, hogy közzététel előtt leadja idézeteit ellenőrzés és jóváhagyás céljából:
Nehéz volt olyan hírcsatornát találni, amelyik nem veti alá magát az idézet-jóváhagyás procedúrának, bár nyilván sokan kelletlenül teszik. A Bloomberg, a Washington Post, a Vanity Fair, a Reuters és a New York Times mind elfogadták, hogy csak ezekkel a feltételekkel készíthetnek interjút.
Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a médiának képviselnie kellene.
Joseph Farah, a World Net Daily alapítója a következőket mondta erről:
Csak annyit tudok mondani ezekről az emberekről, akiket egykor a kollégáimnak tekintettem, hogy szégyellem magam miattuk. Ez borzalmas. Szégyenbe hozzák magukat is és azt az intézményt is, ami egy szabad társadalom számára nélkülözhetetlen.
Nekem úgy tűnik, hogy a szabad és független sajtó számára a legnagyobb veszélyt nem az állami kényszer jelenti, hanem a sajtó hajlandósága, hogy átengedje magát a kormány és a politikusok irányításának.
Joseph Farah, aki évtizedek óta dolgozik újságíróként, nincs egyedül véleményével.
Dan Rather, a CBS korábbi műsorvezetője, még 2009-ben, egy beszéd során mondta a következőket:
„Az én koromban és helyzetemben végre elértem oda, hogy nem kell hízelegnem senkinek,” mondta. „Csodálatos érzés.” Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy az újságírás integritását tönkretette a pénz, a politika és a hírek lebutítása. Dan szerint ez a három tényező a felelős „a hírek butulásáért és a híres amerikai sajtó hanyatlásáért.” A média konszolidációját a bankiparhoz hasonlítva kijelentette, hogy a média „hozzávetőlegesen 80 százalékát” nem több mint 6, de talán még ennél is kevesebb társaság tartja kézben.
A legtöbb ember tévé- vagy információfüggő és nem tud meglenni az esti híradó, film vagy kedvenc sorozat nélkül. Ma ez a hat társaság dönti el, hogy ez a sok százmillió ember milyen információt kap, illetve milyen szórakoztató műsort nézve tölti estéit.
Egy átlag amerikai 153 órát tölt tévénézéssel egy hónapban és 120-150 órájukkal a magyarok sincsenek sokkal lemaradva. Gondoljunk csak bele: mekkora befolyással bírhat havi 150 óra „programozás” egy átlagember számára?
Az Egyesült Államokban ez a hat társaság a Time Warner, a Walt Disney, a Viacom, a Rupert Murdoch’s News Corp., a CBS Corporation és az NBC Universal.
A médiának vannak még olyan területei, amelyeket kevésbé dominálnak ezek a birodalmak, de ezeknél is fokozatosan romlik a helyzet.
Sajnos az Interneten is egyre erősebb a kontroll. A Facebook, Google, Yahoo, Microsoft és hasonló nagy cégek egyre nagyobb beleszólással bírnak abba, hogy mit látunk és hallunk a világhálón.
Akit érdekelnek a részletek, itt megnézheti a hat médiabirodalom tulajdonában lévő médiacégek listáját: http://theeconomiccollapseblog.com/archives/who-owns-the-media-the-6-monolithic-corporations-that-control-almost-everything-we-watch-hear-and-read
Talán így már érthető, miért érzi azt az ember, hogy lassan mindegy melyik csatornából vagy újságból értesül a hírekről, nagyjából mind egyformának tűnik.
Sokan azt sem tudják, milyen óriási az átfedés a nagy médiacégek igazgatói és a bankok, olaj-, gyógyszeripari és technológiai cégek vezetői között.
Az alábbi linken ezek a listák is megtekinthetők: http://www.fair.org/index.php?page=2870
A fővonalas média nem fogja kritizálni az üzleti rendszert, mert ők a rendszer.
Sokszor a média által közvetített üzeneteket közvetlenül az állam irányítja.
Carl Bernstein, a Washington Post volt újságírója feltárta, hogy több száz amerikai újságíró korábban a CIA-nak dolgozott.
Rendkívül fontos megérteni, hogy a média irányítói, a kezükben összpontosuló rendkívüli információs hatalom segítségével akarják befolyásolni a társadalom gondolkodását. Saját értékeiket és jövőképüket akarják ráerőltetni mindenkire.
Bizonyára sokan észrevették, hogy ritkán halljuk a főáramú médiát Nagytestvér szép lassan körénk épülő rendőrállamát kritizálni. Ehelyett kitartanak amellett, hogy az új biztonsági intézkedések a mi érdekeinket szolgálják és bár szabadságunk egyre fogy, legyünk nyugodtak, ők ezzel soha nem fognak visszaélni és megvédenek minket a rosszemberektől.
Vagy például mikor hallunk vagy olvasunk a globális elit népességcsökkentési terveiről? Ehelyett ott a „családtervezés”, természetesen a környezet védelme és az emberek jóléte érdekében.
Bár a gazdasági válság kérdése ma már elkerülhetetlen téma a médiában, legtöbbször semmit sem hallunk a válság igazi okáról, illetve, hogy mi is váltotta ki valójában.
A mai világban rendkívül fontos a jól informáltság, ez pedig nem lehetséges megbízható források nélkül.
Ne legyünk agyatlan robotok. Nézzünk a dolgok mögé. Ne legyünk lusták és ne elégedjünk meg azzal, amit elénk raknak. Az igazság mindenki számára elérhető, csak kérni vagy keresni kell.
Forrás: The American dream
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése