2012. július 11., szerda

Irán legfelsőbb vezetője arra szólítja a népet, hogy készüljön fel a háborúra

Irán legfelsőbb vezetője, Hamenei ajatollah először fordult a lakossághoz azzal a felhívással, hogy készüljön fel a háborúra és világ végére. Erről szólt az iráni honpolgárokhoz intézett legutóbbi üzenete. Hamenei arra szólította fel a hívőket, hogy várják meg Mahdi imám eljövetelét. A síiták hite szerint az imám a világ végén jön el, hogy megmentse a világot és iszlám világrendet teremtsen.
Hamenei kijelentette, hogy napjainkban az irániak kötelessége „felkészülni a nagy vezér eljövetelére”. „Allah vezetésével és az Ő láthatatlan segedelmével el fogjuk érni, hogy az iszlám civilizáció uralja a világporondot. Ez a mi sorsunk” – mondta az ajatollah.
A közelmúltban az iráni médiák jelentették, hogy a hatóságok „Az utolsó hat hónap” c. röplapot terjesztettek a katonaság körében, arra ösztönözve a katonákat, hogy készüljenek fel az imám eljövetelére és a nukleáris hatalmat megsokszorozó Nyugattal való szembenállásra.
Irán meg fogja vámolni a Hormuzi-tengerszoroson közlekedő hajókat
Az iráni parlamenti képviselők csoportja törvényjavaslatot nyújtott be, amelyik vám bevezetését irányozza elő „bizonyos országok hajóinak’” áthaladásáért a Hormuzi-szoroson. Az Shargh iráni lap a javaslat egyik szerzője szavait idézi: „Egyes hajók a térség stabilitása és biztonsága fenntartásának leple alatt használják a szorost, a valóságban pedig súlyos kárt okoznak a környezetnek”. A lap azonban nem nevezi meg pontosan, mely országokra vonatkozik majd az új vám.
Az iráni parlament egyben azt a törvényjavaslatot is meg fogja vitatni, amelynek értelmében be lesz tiltva a Hormuzi-szoroson áthajózás olyan országok tartályhajói számára, amelyek az Iránnal szembeni szankciókat támogatják.
ruvr.ru


A Mahdi és a világvége

 

Előbb olvashattunk Hamenei ajatollah felhívásáról, és ehhez hozzá kell tennünk néhány szót. Nem magyaráznunk kell a felhívását, mert aki tudja, mire kell gondolni, annak nemigen kell magyarázni a szavait. Inkább csak ráirányítjuk a figyelmet arra, hogy európai kultúrkörnyezetben mindezek alatt mit kell érteni. Tehát egy kicsit lefordítjuk az európai ember észjárása szerint értelmezhetőre az elhangzottakat.
A keresztény ember és a muszlim ember, de a zsidó is a saját világnézete, vallása szerint próbálja elképzelni a világvégét. A kinyilatkoztatások többféleképpen írnak többféle népcsoportnak, felekezetnek ugyanarról, a szent iratok alapján többféleképpen lehet ugyanarra az eseményre következtetni. Ezek szerint a közeljövőben apokaliptikus események várhatók, no nem azért mert az "apokaliptikus" a Föld szétrobbanását jelentené, hanem mert az apokalipszis, azaz a jelenések könyve említi ezeket a világméretű és megrázó eseményeket. A közelgő világégés, ami milliárdok halálát eredményezheti, teljesen átrendezheti a politikai erőviszonyokat, megsemmisítheti a cionista világbirodalmat, éppen eléggé világméretű és megrázó esemény. Épp eléggé apokaliptikus. Nem a pusztítás mértéke miatt, hanem mert a Jelenések Könyve szerint várható, hogy bekövetkezik. Jóval azelőtt, hogy ennek a teremtésnek valóban vége lenne.
A Mahdi személyéről sok információ maradt fenn a hadíszokban, a muszlimok hagyományaiban. A hadíszok nagyjából (de nem teljesen) az ókeresztény irodalomhoz hasonlítható hagyományok, tanítások, bölcseletek, amelyek jórészt Mohamed próféta életéről, személyéről és tanításairól szólnak. Ahogy az ókeresztény irodalom kapcsolódik az evangéliumokhoz, úgy kapcsolódnak a hadíszok a Koránhoz.
A Mahdi nem tulajdonnév, hanem egy beszédes név, aminek a jelentése "vezetett". Azaz ő a vezetett személy, akit Isten szellemi értelemben vezet. Erre mi azt mondanánk, hogy ihletett személy, azaz vallási értelemben hasonló ahhoz, mint amit a keresztények egy része a pápáról tart: vallási kérdésekben tévedhetetlen. De talán szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy összehasonlíthatatlanul tisztábban látja az Isten Igazságát mint más, és emiatt egy megbízható szellemi vezető.
A Mahdit szokás még a rejtőzködő imám-nak nevezni. A Mahdi személyével kapcsolatban fennmaradt anyagokat igen sokféleképpen lehet értelmezni, és sokféleképpen is értelmezik. Mi most egy olyan lehetséges értelmezést nézünk, ami a keresztény iratokból is következhet.
A kereszténységet nagyon sokan kétfelé bontják: a látható és a láthatatlan kereszténységre (nyilvánvalóan nem a szemmel láthatatlan emberekről van szó), vagyis azokra, akik kereszténynek mondják magukat, és azokra, akik valóban erős hitűek, és akiket Isten valóban elfogadott (de ez az állapot az emberek számára nem egyértelmű, nem tudható, hanem egy láthatatlan valami). A két csoport nem ugyanaz, mert papíron ugyan a keresztények száma több százmillió, mi mégsem tartjuk valamennyit kereszténynek, és csak az életvitelüket, életszemléletüket tekintve biztosak lehetünk abban, hogy jelentős részük valóban nem keresztény (habár meg van keresztelve). Sőt, a meggyőződésünk szerint a megkeresztelt emberek igen kis része csak a valóban keresztény ember, a többség nem a helyes utat követi. A látható keresztényekről mindenki tudhatja, hogy kicsodák, a láthatatlan keresztényekről csak az Isten tudja, hogy valóban hozzá tartoznak. Persze van átfedés, tehát minden felekezetben lehet olyan személy, aki valóban keresztény, de olyan is, aki csak látszólag az. A láthatatlan egyház tehát nem azonos a láthatóval, az egyházszervezettel, a látható tömegekkel. A világi egyházszervezet, templomokkal, intézményekkel, kolostorokkal, kórházakkal és segélyszervezetekkel együtt olyan mint a példázat, ami arra mutat, hogy léteznie kell egy olyan közösségnek, ami Isten előtt valóban elfogadott, és nem a hamis emberi szabályok, hanem a tökéletes és Istentől való szabályok szerint él, vagy igyekszik élni.
A látható és a láthatatlan egyház megkülönböztetése nem új elgondolás, egyidős a kereszténységgel. Ez az elgondolás olyannyira régi, hogy az ókeresztény irodalomban alaposan ki van fejtve, és még a láthatatlan püspökről is olvashatunk. A püspök világi szerepét ismerjük, de ahogy visszafelé megyünk az időben, azt látjuk, hogy régebben sokkal megbecsültebb volt a személyük. Volt idő, amikor az érsekek is új nevet választottak maguknak, mint a pápák, és hasonlóan a püspökök is; volt idő, amikor hadseregeket vezettek, megyéket igazgattak, mint a hercegek vagy a főnemesek. Megjelenésük, politikai véleményük csatákat döntött el, országok sorsát változtatta meg. Időnként alig különböztek a lovagoktól, máskor műveltségük és politikai-szellemi befolyásuk volt kiemelkedő, erős hatású. A püspök személye tehát egykor jóval több volt, többet jelentett mint ma, amikor a püspöki székekben mást sem látunk, mint zsidót és cionistát. A püspökök rendkívüli emberek voltak egykor, ezzel szemben sajnos ma azt látjuk, hogy nincs is igazi püspök. És ezek a rendkívüli emberek is csak világi emberek voltak, részei a világi egyházszervezetnek. A láthatatlan püspök az ókeresztény irodalom szerint az angyalokhoz hasonlatos és az angyalok erejével bír, de hasonlíthatnánk akár a prófétákhoz is. A láthatatlan püspök annak ellenére, hogy ember, pontosan olyan félelmetes hatalommal bír a szellemi világban, mint amilyennel a látható püpökök bírtak egykor ezen a világon. A láthatatlan püspök nem látható hadsereget irányít, hanem láthatatlant, és ez az erő legalább olyan behatással lehet a világra, mint a látható. A személyét csak gyanítani lehet, de megbizonyosodni felőle nem; a csodatévő szentéletű emberek számításba jöhetnek, de lehet hogy nem is közülük való. Éppen azért láthatatlan, mert rejtőzködik, elutasítva az evilági gazdagságot, hatalmat, kényelmet.
Nem nehéz felismerni a hasonlóságot a Mahdi, a rejtőzködő imám és a láthatatlan püspök közt.
A Mahdit nyilvánvalóan muszlimnak tartják, de vajon muszlim lesz-e valóban? Pontosabban: el fogja-e fogadni a muszlim világ muszlimnak? A muszlim világot éppen úgy látható és láthatatlan részre oszthatjuk, mint a keresztényt. Pontosan nem tudjuk felmérni ugyan, hogy egyes muszlim országok mennyire tértek el a helyes útról, a muszlimok közti ellentétek, a cionizmushoz való viszonyuk, a politikai-vallási berendezkedésük rávilágít erre. Vajon hogyan fogják fogadni a Mahdit azok a muszlim országok, amelyek a cionizmus barátaiként ma harcba indulnának a cionizmus-ellenes muszlimok ellen?
Egy utalás szerint a Mahdi a keresztényeket az Evangélium, a muszlimokat a Korán, a zsidókat a Tóra szerint itéli majd. Ezek szerint mindhárom kinyilatkoztatást alaposan ismerni fogja, és helyesen is fogja értelmezni. Mennyire fogják ezt a hívők elfogadni? Mennyire lesz ez a tanítás szokatlan az embereknek, amikor ha tetszik, ha nem, elutasítja majd azokat az értelmetlen szokásokat, amiket sokan vallásuk részeként követnek, de valójában pusztán értelmetlen és emberi hagyomány? Mennyire lesznek az emberek elfogadók, amikor arról, amit az emberek szentként követnek, bebizonyítja, hogy szentségtelen? Esetleg egyenesen pogányság és bálványimádás?
A Mahdi megjelenése (mindegy, melyik nevén nevezzük őt) szükségszerű, törvényszerű esemény. Egy szellemi forradalom elképzelhetetlen vezető nélkül, és mivel mindhárom világvallás többé-kevésbé letért a helyes útról, világméretű reformáció szükséges. Ennek épp itt az ideje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése