2012. szeptember 19., szerda

A kinyilatkoztatások

Az európai ember számára, így számunkra, magyarok számára is az Evangéliumokat magában foglaló Újszövetség az elsődleges kinyilatkoztatás. Az Újszövetségben leírtak Jézus Krisztus által adott, Istentől való kinyilatkoztatásból származnak. Az evangéliumokat Krisztus tanítványai írták le, és a keletkezésük idején az apostolokból és tanítványokból álló vezetés elfogadta őket hitelesnek. Az evangélisták, az evangéliumok leírói közt Máté és János voltak apostolok. János evangéliumát sokan a legtisztább evangéliumnak tartják, mivel János apostol Péterhez hasonlóan kivételes személyiség volt az apostolok között is. János továbbá gondviselője vol Máriának is, kettejük szellemi közössége pedig minden tekintetben egyedülállónak számít.
Az evangélium ógörög nyelven lett lejegyezve, ezen a nyelven lehet leginkább megérteni az üzenetét. Az európai történelemre viszont az evangélium a megjelenésétől fogva olyan erőteljes hatást gyakorolt, hogy az evangéliumi fogalmak, szóhasználat máig meghatározónak tekinthető. A görög nyelv fogalmai megváltozott vagy változatlan formában a mai modern nyelvekben is megjelennek. A rosszul vagy szándékosan a politikai, egyházpolitikai érdekeknek megfelelően helytelenül fordított újszövetségek a téves fordítás mértékének megfelelően veszítenek értékükből. A mai magyar nyelven elérhető egyik legjobb fordításnak a Gedeon társaság ingyenesen terjesztett kisméretű, kék, puhaborítós könyve tekinthető. Ebből a fordításból általában a Károli-féle alapszövegezésű bibliafordítások dőltbetűs szavai ki vannak hagyva. A dőltbetűs szavak az eredeti görögben nem szerepelnek, a fordítók toldották bele a szöveg érthetősége miatt, hogy visszaadják az eredeti görög szöveg jelentését. Néha azonban ez a gyakorlat kifogásolható, mert leszűkíti az eredeti szöveg értelmét. A jövőben igen fontos lesz, hogy a lelkészek újszövetségi ismereteit az ógörög szövegismerettel erősítsük meg, a modern liberális teológia-irodalmat pedig elhagyjuk.
Az Ószövetség a Mózes könyvét tartalmazó Tórával és a próféták írásaival szintén kinyilatkoztatások. A fő problémát az értelmezésükkor az jelenti, hogy a héber nyelv saját szabályai és fogalmai rendkívül eltérnek a modern nyelvek szabályaitól és fogalmaitól. Emiatt pontos fordítást készíteni a héber szent iratokról képtelenség. Szóról szóra és betűről betűre lassan haladva és megvizsgálva a héber iratokat, lehetséges egy olyan magyarázatot összeállítani, amely a héber iratok jelentését részben visszaadja, de ez rendkívül körülményes, nehéz és hosszadalmas munka. Ehhez társul, hogy a zsidóság évszázadok és évezredek alatt a Talmudban és a rabbinikus irodalomban összegyűjtött téves magyarázatai a fordítót és a magyarázót általában félrevezetik és félreviszik, így a héber iratok valós jelentései homályban maradnak. Emiatt újszövetségi magyarázatok alátámasztásához az ószövetségi igerészeket és elméleteket felhasználni veszélyes és általában káros. Ma Európában szinte senkinek nincs meg a megfelelő műveltsége ahhoz, hogy az Ószövetség és Újszövetség igei kapcsolatáról beszéljen. Ugyan az Újszövetség hoz idézeteket az Ószövetségből, de ennél tovább nem szabad menni, meg kell elégedni az Újszövetségben talált magyarázatokkal.
A Korán szintén kinyilatkoztatás. Ez egy “arab Korán”, ahogy magában a Koránban van írva. A megismeréséhez arabul kell tudni, a hozzáférhető fordítások legfeljebb értelmezésnek tekinthetők. Az európai gondolkodásmódtól sok tekintetben idegen fogalmazást az európai ember könnyen félreérti – és mindehhez társul még az is, hogy sok iszlám felekezet sokféleképpen értelmezi, magyarázza és fordítja.
Mindhárom kinyilatkoztatás szent és Istentől kapott kinyilatkoztatás. Isten megértéséhez, egy jobb és teljesebb élethez segíthetnék hozzá az embert, ha képes lenne megérteni ezeket, felfogni a tartalmukat. Magának a megértésnek a szándéka is közelebb visz az igazsághoz és a hithez. A téves magyarázatok viszont mindhárom kinyilatkoztatás esetében gátolják a megértést és a kinyilatkoztatások pozitív hatását. Egyes esetekben a téves magyarázatok országok, nemzetek, népek tömegeinek életét teszik tönkre. A legjobb példa erre éppen a zsidóság története, amelynek katasztrófái a talmudi szemléletmódból és az abból származó téves, liberális, soviniszta felfogásból származnak. A téves magyarázatok a sátáni szellemiség létrehozói és táplálói, a gyűlölet, a hazugságok, az erkölcstelenség, a pogányság és a hitetlenség közvetlen vagy közvetett forrásai.
A Tóra példázatként egy élteviteli rendszert ír le, amelynek külsődleges parancsai mély szellemi tartalmat jelentenek. A zsidóság a külsődleges parancsokat megtartva a szellemiség ellen cselekedett, el is felejve azt. Ez a magatartás olyannyira veszélyessé vált, hogy Krisztus megjelenésének idejére az álságos vallásosság a zsidósággal kapcsolatba került területeket megsemmisüléssel fenyegette. A zsidóság minden nemzetbe beépülve, magát szentnek mutatva a legsötétebb romlást és erkölcstelenséget terjesztette, hogy ezáltal az őt befogadó nemzeteken uralkodni tudjon, és minden nemzetet meg tudjon hódítani. Ez már Krisztus megejelenése idejében veszélyt jelentett az egész emberiségre, mint az ókor cionizmusa.
Krisztus megjelenése véget vetett a zsidó zsarnokságnak, az új kinyilatkoztatás felszabadító ereje a sátán hatalma alól a világosságra vezette a népeket, és új lehetőséget kínált a zsidóságnak is. A zsidóság ezt a lehetőséget elutasította, és a gyűlöleten és a romlottság terjesztésén alapuló világi hatalomhoz ragaszkodva a kereszténység ellenségévé vált. A zsidóság a kereszténység soraiba álságosan beépülve igyekezett a keresztény közösségeket megrontani, a keresztény tanítást elferdíteni, és ez a törekvése időről időre sikerrel is járt. A kereszténység történelme időről időre megtisztulásról és hitbéli ébredésről szól az ókortól napjainkig.
Mohamed próféta megjelenése és a Korán új kinyilatkoztatása elsősorban azokra a területekre volt erőteljes hatással, ahová előzőleg nem küldetett kinyilatkoztatás. Az arab területeken nagy gyorsasággal elterjedt tanítás az Ószövetség és az Újszövetség helytelen magyarázatait elveti, és helyette helyes magyarázatokat ad. A Koránban a Tóra meghamisított részeire is találunk utalást, amelynek helyességét nem nehéz felismerni. Így a Korán nem csak a helyes magyarázatokat, hanem a Tóra javítását is tartalmazza, mintegy helyreállítva azt. Az ókeresztény irodalomban is találunk utalásokat arra, hogy a zsidók a szent iratok egy részét meghamisították, ez is egy fontos oka annak, hogy miért kell óvatosnak lenni az ószövetség magyarázatával. A zsidóság határozott álláspontját arról, hogy ők mindent helytállóan megőriztek, közönséges hazugságnak kell tekinteni, még akkor is, ha erről ők teljesen meg vannak győződve, és nagyon meggyőzőnek tűnnek.
A Korán a kereszténységgel kapcsolatban is sok helytálló megállapítást tesz, amelyek a mára több évszázados téves keresztény teológiai irányzatok ellen vannak. Nagyon óvatosnak kell lenni viszont azokkal a magyarázatokkal, amelyek a Korán egyes részeit a keresztény oldalról támadják vagy félremagyarázák. A legtöbb esetben egyszerű félreértésről van szó, mivel az arab szövegek lényegét nem fogták fel, vagy egyszerűen politikai okokból a saját érdekeik szerint akarják meghazudtolni. Így van ez akkor is, ha muszlim magyarázatokra hivatkoznak, mivel nem biztos, hogy az adott muszlim magyarázat helyes a saját vallásukról.
A cionizmusnak ma létkérdés, hogy a kereszténységet és a muszlim nemzeteket egymással szembeállítsa. Ezt mind a keresztény mind a muszlim felekezetekbe beépülve, közönséges uszítással igyekszik elérni. Emiatt nagyon fontos, hogy vallási kérdésekben az ember nem csak hogy óvatos legyen, de tájékozott is abban a tekintetben, hogy miről nyilvánít véleményt. Az uszítás legnyilvánvalóbb megnyilvánulása pedig a Korán-égetés. Nem csak a Koránt, de a szent iratok egyikét sem szabad elégetni.
Azzal is vigyázni kell, hogy muszlim felekezetből is igen sok van, és tiszta hitű és valóban nagy műveltségű muszlim vallási vezetőt találni legalább olyan nehéz, mint ugyanilyen keresztény vezetőt találni. Csaknem lehetetlen. A zsidók esetében pedig még nehezebb.
Tamási Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése