A Kúria munkaanyaga

A joggyakorlat elemző csoport a vonatkozó magyar és uniós jogi szabályozás folyamatában történt feldolgozása, közel 50 ítélet áttanulmányozása után, a német és osztrák joggyakorlatról készült tanulmány, a csoport közgazdász tagja véleményének ismeretében az alábbi megállapításokra jutott.

1.) A pénzügyi intézmény a fogyasztói nem lakáscélú hitel- és kölcsönszerződésekre (fogyasztói kölcsönszerződés) vonatkozó általános szerződési feltételei között (üzletszabályzatában) a kamat, díj, költség ügyfélre kedvezőtlen, egyoldalú módosításának jogát – törvényi felhatalmazás alapján, annak megfelelően – kikötheti. E szerződési kikötés nem semmis önmagában amiatt, mert a pénzügyi intézmény maga számára a fogyasztóra hátrányos egyoldalú szerződésmódosítás jogát kiköti.

A szerződési jog alapvető elve a „pacta sunt servanda” elve, amely a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését követeli meg a felektől, azzal a tartalommal, ahogyan szerződéskötéskor megállapodtak. Ehhez képest a szerződés módosítását – ha az nem a felek közös megegyezésével történik – az teheti indokolttá és a másik félre rákényszeríthetővé, ha tartós jogviszonyok esetén annak tartama alatt a szerződéskötéskor fennállt körülmények, előre nem látható módon, lényegesen megváltozhatnak, ezért a szerződés eredeti feltételekkel történő teljesítése egyik, vagy mindkét fél lényeges érdekét sérti. Ezt az elvet a bírósági szerződésmódosítás körében a Ptk. 241.§-a rögzíti; a jogszabállyal történő szerződésmódosítás feltételeivel pedig az Alkotmánybíróság több határozata foglalkozott.

A fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó jogi szabályozás már hosszabb idő óta folyamatosan, egyre szigorodó feltételekkel lehetővé  tette, illetve teszi az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötését a szerződés részét képező általános szerződési feltételek között. Kezdetben bármely szerződési feltétel egyoldalúan, a fogyasztóra hátrányosan módosítható volt, majd 2009. augusztus 1-től kezdődően csak a kamatra, díjra, költségre vonatkozó rendelkezések. Az egyoldalú szerződésmódosítás egyéb feltételeit is eltérő módon, részletességgel rendezte a Hpt. hatályba lépése óta.

Az egyoldalú  szerződésmódosítás jogára vonatkozó kikötés semmisségének megállapítását a gyakorlatban a fogyasztók gyakran arra hivatkozással kérik, mert magának az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének biztosítását tisztességtelennek tartják, olyan egyoldalú jogosultságnak, mely indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény számára. Ez az álláspont azonban az alább kifejtettekre tekintettel nem osztható.

A kamatra, díjra, költségre vonatkozó rendelkezések egyoldalú módosítását lehetővé tevő jogszabályi rendelkezéseknek racionális, mindkét szerződő fél érdekében álló indoka van. Az egyoldalú (fogyasztóra hátrányos) szerződésmódosítás lehetővé tétele annak megfelelő eszköze, hogy a hosszú távú szerződés ideje alatt a szolgáltatás és annak ellenértéke között a szerződésben a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon. Célja, hogy a tartós jellegű szerződésekhez kapcsolódó kalkulációkból származó rizikót csökkentse, ezáltal megóvja a fogyasztót attól, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója a lehetséges jövőbeli költségemelkedést elővigyázatosságból már a szerződéskötéskor a fogyasztóra áthárítsa, ezzel a kölcsön felvételét megdrágítsa.

Az egyoldalú  szerződésmódosítás jogának kikötése egyoldalú jogosultság, de a Ptk. számos olyan jogintézményt ismer, amely valamely fél számára egyoldalú alakító jogosultságot (hatalmasságot) biztosít a szerződéses jogviszony létrehozatalára (elővásárlási, visszavásárlási és vételi jog), megszüntetésére (felmondási és elállás joga) vagy tartalmának meghatározására (választás joga). A hatalmasság jogosultja a másik féllel szemben az általános szerződési szabályokból fakadó jogosultságokhoz képest kétségkívül többletjogosultságokkal rendelkezik, ez azonban önmagában nem teszi az ilyen kikötést jogszabályba vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközővé, illetve tisztességtelenné.

Különösen igaz ez kölcsönszerződés esetén. Az egyoldalú, fogyasztóra hátrányos szerződésmódosítás joga együtt jár azzal a Hpt-ben előírt kógens kötelezettséggel, hogy ha a változás a fogyasztóra kedvező, azt a fogyasztó javára érvényesíteni kell. Ebből következően önmagában nem tekinthető indokolatlanul és egyoldalúan előnyösnek az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötése (szimmetria elve).

2.) Az egyoldalú  szerződésmódosításra vonatkozó  kikötés nemcsak jogszabályba ütközés miatt lehet semmis, hanem azért is, mert az egyoldalú  szerződésmódosításra okot adó  egy vagy több, esetleg valamennyi feltétel – tartalmát tekintve – indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény számára, ezért a Ptk. 209.§-ának (1) bekezdése értelmében tisztességtelen.

A Ptk. 209.§-ának (6) bekezdése alapján azonban a bíróság által nem vizsgálható az olyan feltétel tisztességtelensége, amelyet jogszabály határoz meg, vagy amely tisztességtelenségének vizsgálatát jogszabály kizárja (209. § (5) bekezdés). A Magatartási Kódexben foglalt egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételek semmisségét a bíróság vizsgálhatja.

Azon feltételek meghatározása, melyek változása esetén mód van az egyoldalú  szerződésmódosításra – ú.n. ok-lista – ütközhet egyrészt jogszabályba, másrészt a Ptk. 209. § (1) bekezdése értelmében lehet tisztességtelen.

A 93/13/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdését átültető Ptk. 209. § (6) bekezdésének rendelkezése folytán olyan feltétel tisztességtelensége azonban bírósági vizsgálat tárgyát nem képezheti, melyet jogszabály határoz meg, vagy jogszabály előírásainak megfelelően határoznak meg. Ez azt jelenti, hogyha jogszabály kimerítően (taxatíve) meghatározza, hogy melyek lehetnek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetséges indokai, akkor a jogszabályban nevesített okoknak a tisztességtelensége bíróság által nem vizsgálható. Például a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló, kizárólag fogyasztóval kötött lakáscélú kölcsönszerződésekre vonatkozó 275/2010 (XII.15) Korm. rendelet által felsorolt esetekben nincs mód vizsgálni azt, hogy a jogszabályi rendelkezésnek megfelelő esetben az ott írtak betartásával történő szerződésmódosítás tisztességtelen-e. Megjegyzendő, e jogszabályi rendelkezés egyébként nem írja elő, hogy az általános szerződési feltételekben szabályozni lenne szükséges az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó tényeket, körülményeket, így a pénzügyi intézmény ezeket nem köteles az általános szerződési feltételek körében feltüntetni. Ha azonban mégis felsorolja, azt csak a jogszabály átvételével teheti meg, azaz nem bővítheti, és nem szűkítheti azokat a tényeket, körülményeket, melyekben bekövetkező változás esetén módja van az egyoldalú szerződésmódosítás jogával élni. Megtévesztő, ha a pénzügyi intézmény a Korm. rendeletben szereplő egyes egyoldalú szerződésmódosításra okot adó tényezőket felsorol az általános szerződési feltételek között, másokat meg nem, anélkül, hogy utalna a Kormány rendeletben írtakra.

Amennyiben a vonatkozó jogi szabályozás csupán azt írja elő, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit – az ok-listát – a szerződésnek tartalmaznia kell, de azt nem határozza meg, hogy milyen feltételek bekövetkezése esetén lehet egyoldalúan a szerződést módosítani, a feltétel tisztességtelenségének vizsgálata a bíróság jogkörébe tartozik.

Ezt az értelmezést támasztja alá a 93/13/EGK irányelv 1 cikkének (2) bekezdése is. A 93/13/EGK irányelvnek – különösen a szerződő felek viszonylatában – ugyan nincs közvetlen hatálya, annak 1. cikkének (2) bekezdését mégis figyelembe lehet venni a Ptk. 209.§ (6) bekezdésének értelmezésénél, hiszen annak átültetéseként került be a Ptk. szabályai közé. A 93/13/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség az aláírói, különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá. Az irányelv megfogalmazásából világos, hogy csak azokat a kikötéseket veszi ki az irányelv hatálya – és ez által a tisztességtelenség vizsgálata – alól, amelyek a jogszabály kötelező rendelkezéseit tükrözik. A Ptk. 209.§-ának (6) bekezdésében a „jogszabály előírásának megfelelően” meghatározott feltétel alatt tehát nem azokat a kikötéseket kell érteni, amelyek a jogszabály keretei között maradnak – vagyis nem ütköznek jogszabályba –, hanem azokat, amelyek tartalmát jogszabály határozza meg, az eltérés lehetősége nélkül.

Az egyoldalú  szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát nem zárja ki a 93/13/EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően átültetett Ptk. 209. § (5) bekezdése sem, mely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandóak a főszolgáltatást megállapító illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A kizárás ugyanis nem alkalmazható a fogyasztónak nyújtandó szolgáltatás díjai módosításának mechanizmusára vonatkozó valamely kikötésre. E jogértelmezés helytállóságát támasztja alá az Európai Bíróság 2012. április 26-án az Invitel ügyben (C-472/10.) hozott határozata is.

A Magatartási Kódex, melyre történő utalás a Hpt-ben több helyen is megjelenik (pl. 210. § (5) bekezdés) nem jogszabály, ezért önmagában az, hogy az általános szerződési feltételben szereplő ok-listában foglaltak megfelelnek a Magatartási Kódexben foglaltaknak, nem zárja ki a feltétel tisztességtelenségének bíróság általi vizsgálatát.

3. Tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó  olyan kikötés, amely a fogyasztóval szerződő  pénzügyi intézmény számára –  a fogyasztó hátrányára –  indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. Tisztességtelen – adott esetben jogszabályba ütköző – az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés, ha:

a) tartalma az átlagfogyasztó számára nem egyértelmű, nem világos (világos és egyértelmű megfogalmazás elve);

b) az egyoldalú  szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis ok-listát nem tartalmaz, vagy az ok-lista csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve);

c) az egyoldalú  módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek lehetősége van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni (objektivitás elve);

d) az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem olyan mértékben hatnak a kamatra, költségre illetve díjra (ténylegesség  és arányosság elve);

e) a másik fél nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén  és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá  történő áthárítására (átláthatóság elve);

f) a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát.  

A Ptk. szabályozza mikor lehet egy szerződéses rendelkezés tistztességtelenségét megállapítani, mely az egyoldalú szerződésmódosítására vonatkozó szerződéses rendelkezések kapcsán is irányadó.

A Hpt. meghatároz olyan követelményeket, melyeknek az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó általános szerződési feltételek rendelkezéseinek meg kell felelniük; ha az adott ÁSZF rendelkezés nem felel meg a törvényi előírásoknak, akkor az törvénysértő. A Hpt. 210.§-ának (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza.

a) Az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó kikötések tisztességtelenek amennyiben  a Ptk. 209. § (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak. A Ptk. 209.§-ának (4) bekezdése – a 93/13/EGK irányelv 5. cikkének megfelelően – kimondja, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét – tartalmától függetlenül – önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

Az érthetőség és az egyértelműség követelménye nem függ az érintett fogyasztó  ismereteitől, értelmi képességeitől (ez a közérdekű perben egyébként sem lenne vizsgálható), hanem az átlagos fogyasztó számára kell a kikötésnek érthetőnek és egyértelműnek lennie. Az átlagos fogyasztótól elvárható szint meghatározásánál egyrészt az általános elvárhatóság követelményéből [Ptk. 4.§ (4) bekezdés], másrészt a fogyasztó fogalmából [Ptk. 685.§ d) pont] kell kiindulni. A fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy, aki tehát nem rendelkezik különleges szakismerettel és szakértelemmel, ugyanakkor teljes belátási képességgel és az általános műveltség körébe eső ismeretekkel bír.

Az egyértelműség körében felmerülő kérdés, hogy milyen pontossággal kell tudnia a fogyasztónak kiszámítani, hogy meghatározott az ok-listában szereplő feltétel fogyasztóra kedvezőtlen vagy kedvező változása hogyan hat ki a fogyasztó által fizetendő kamat, költség, illetve díj mértékére.

Fontos rögzíteni, hogy a hitelezőnek árazási elveit írásban kell rögzítenie. Az árazási elvek határozzák meg a bankok árképzési gyakorlatát, vagyis azt, milyen ügyfeleknek, mennyiért, milyen árazási és árváltoztatási mechanizmusokkal értékesítik termékeiket, hogyan állapítják meg a kockázati felárakat, milyen referencia kamatokat alkalmaznak, milyen kötelezettségeket hogyan vesznek figyelembe, milyen módszereket, statisztikai eloszlásokat, modelleket használnak a különböző banki termékek árának megállapításához. Az árazási elvek megfelelőségét valamint az árazási elvek alkalmazásának gyakorlatát a PSZÁF jogosult ellenőrizni a Hpt. 210. § (5) bekezdésében szabályozottaknak megfelelően.

Az Európai Bíróság az Invitel-ügyben utalt rá: a 93/13/EGK irányelv „(20)  preambulumbekezdéséből következik, a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani, hogy megismerhesse az ÁSZF-ben szereplő összes feltételt és e feltételek következményeit; […] az irányelv 5.  cikke előírja, hogy a kikötéseket egyszerű és érthető nyelven kell megfogalmazni”. Végül: „az irányelv 3.  cikkének értelmében vett „tisztességtelen” jelleg értékelése során alapvető jelentőséggel bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy egyértelmű és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa az ÁSZF eladó vagy szolgáltató általi módosítását a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak vonatkozásában”. [E kérdéskör a d) pont kapcsán kerül részletes kifejtésre.]

b) Az egyoldalú  szerződésmódosítást biztosító ÁSZF kikötés alaki szempontból akkor nem tisztességtelen – és akkor felel meg a törvényi rendelkezésnek –, ha a szerződéskötés időpontjában előre tételesen meghatározza a módosításra okot adó körülményeket (ok-listát tartalmaz). A tételes meghatározás követelményének akkor felel meg a kikötés, ha az ok-lista teljes körűen és nem példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt  rendszert alkot, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását tartalmazza.

c) Általában a tételes ok-listát a pénzintézet maga határozhatja meg egyoldalúan, a fogyasztó hivatkozhat arra, hogy a módosításra feljogosító  egyik vagy másik, vagy valamennyi kikötés a tartalmában indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzintézet javára, vagyis az tisztességtelen. Az előre tételesen meghatározott kikötésnek objektívnek kell lennie, azaz olyan, a szerződéskötést követően beálló külső körülményt kell megjelölni, amelyet a pénzügyi intézmény maga nem idézhet elő, vagyis nem a pénzügyi intézmény szubjektív (tőle függő) döntése, magatartása következtében állhat elő, annak előidézésében a felek szerepet nem játszanak, tőlük független tényezők eredménye.

Tisztességtelen tehát az ok-listában szereplő olyan körülmény-változás megjelölése, amelynek bekövetkeztét vagy mértékét a fogyasztóval szerződő fél képes egyoldalúan meghatározni (pl.: a tulajdonosi hozamelvárás változása), vagy amely semmilyen okszerű kapcsolatban nem áll a kamat, költség, díj mértékével.

d) Az ok-lista alkalmazásával kapcsolatos alapvető elvárás, hogy az ok-listában meghatározott feltétel változása ténylegesen hatást gyakoroljon a szerződésben meghatározott kamatra, díjra, költségre. Olyan tényező szerepeltetése az ok-listában, mely szakmailag indokolatlan, mert a kamatra, díjra, költségre kihatással nincs, semmis.

Az arányosság szempontjából kiindulópont lehet, hogy a fogyasztóval szerződő  pénzintézet – aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti [Ptk. 685.§ f) pont] – nyilván valamilyen mértékig előre kalkulálja a kölcsönnyújtás kockázatait, és azokat a Hpt. szerint kezelni is köteles. Az nem vitás, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét nem lehet egyoldalú haszonszerzésre fordítani, így az emelés mértéke nem lehet magasabb, mint a körülmény-változásnak a kamatra, díjra, jutalékra gyakorolt hatása, és a fogyasztó számára kedvező változást is érvényesíteni kell. A Hpt. 210.§-a (4) bekezdésének a)-c) pontjai – az árazási elvek kapcsán – rögzítik is a tényleges hatás, a kedvező változás érvényesítése és az arányosság követelményeit.

Vitatott azonban, hogy a fogyasztóra a körülmény-változással arányban minden esetben és teljes mértékben át lehet-e hárítani a körülmény-változással járó többletterheket.

Az általános szerződési szabályok szerint a felek szerződéskötéskor felmérik és vállalják a körülmények esetleges változásából fakadó, a szerződés változatlan tartalommal történő teljesítése esetén őket érő előnyöket és hátrányokat (rendes üzleti kockázat). Ehhez képest az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége révén a fogyasztóval szerződő fél – aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti [Ptk. 685.§ e) pont] – egyoldalú, indokolatlan előnyhöz jutna azáltal, ha a rendes üzleti kockázatába tartozó hátrányokat is átháríthatná a fogyasztóra.

A fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő kamat kikötések elérő  tartalmúak lehetnek.

- Fix kamatozású kölcsönszerződés esetén a bank egyáltalán nem jogosult egyoldalúan a kamat, díj, illetve költség mértékét módosítani. Ebben az esetben a pénzintézet a tartós futamidő alatti, a körülmények megváltozásából eredő minden kockázatot előzetesen kalkulálja, ami miatt a hitel – a kamat mértékében is kifejeződően – adott esetben lényegesen drágább. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pénzügyi körülmények fogyasztóra nézve kedvező változásának hatását sem köteles a pénzügyi intézmény a fogyasztó javára érvényesíteni.

- A változó kamatozású kölcsönszerződések esetében a felek alkalmazhatják azt a megoldást, hogy a kamatszintet egy meghatározott, változó viszonyítási alaphoz (pl.: BUBOR, jegybanki alapkamat) kötik. A megállapodás alapján a kamatszint automatikusan követi a viszonyítási referencia-kamat változását. A kamatszint módosulása a meghatározott referencia alap változásával együtt, automatikusan megy végbe, vagyis ebben az esetben a pénzintézet részéről nem az egyoldalú jogosultság gyakorlása eredményeként változik a kamat.

- A változó  kamatozású fogyasztói kölcsönszerződések esetén létezik olyan megoldás, amikor csak a szerződéskötéskori kamatot, díjat, költséget határozza meg a pénzügyi intézmény azzal, hogy azok a futamidő alatt változhatnak az ÁSZF-ben meghatározott ok-listában felsorolt tényezők változása esetén. Ha a pénzügyi intézmény a kamat, díj, költség számításánál alkalmazott, számszerűsíthető körülményeket tartalmazó számítási módot a szerződéskötéskor közli a fogyasztóval, és annak alapján a kamat, díj, költség a körülmények változása esetén – a mindenkori, hozzáférhető adatok ismeretében – pontosan kiszámítható, akkor bármilyen mértékű változás automatikusan a fogyasztóra hárul. Ez esetben is meg kell azonban jelölni, hogy milyen gyakran kerül (illetve kerülhet) sor a képlet alkalmazásával az esetleges változások elszámolására akár a fogyasztó terhére akár javára.

Az automatikusan végbemenő kamatmódosítás miatt a kamatszint változására vonatkozó banki közlés csak deklaratív hatályú; a banknak nincs mérlegelési lehetősége, a kamatmódosítás nem egyoldalú akaratnyilatkozat eredményeként következik be, azaz, ha a szerződés alapján a pénzintézet értesíti a fogyasztót a kamatszint megváltozásáról, az értesítésnek csak deklaratív hatálya van. Az ilyen típusú változó kamatozású kölcsönszerződések esetében valójában nem következik be szerződésmódosítás, mivel a kamatszint változás az eredeti, szerződéskötéskori tartalomnak megfelelően a szerződés tartalmának módosulása nélkül következik be (értékmegtartó klauzula).

A fogyasztónak ilyenkor lehetősége van felmérnie, hogy az előre meghatározott körülmények változása hogyan hat ki a kamat, díj, költség mértékére, és az azok előrelátható változásából adódó emelkedés üzleti kockázatát felvállalja, amit viselnie kell.

- Más a helyzet az olyan változó kamatozású kölcsönszerződések esetén, amikor a pénzintézet az ok-listában szereplő körülmények megváltozása folytán a kamat, díj, költség számításánál alkalmazott számítási módot nem közli a fogyasztóval, csupán a számítás végeredményét (valódi egyoldalú szerződésmódosítási jog). Ebben az esetben a bank a szerződés egyoldalú módosításának előre kikötött jogával él, egyoldalú hatalmasságot, alakító jogot gyakorol. Ilyenkor csak az olyan körülmények megváltozása vehető figyelembe, amelyeket a fogyasztóval szerződő pénzintézet az előzetes számításainál megfelelő gondossággal eljárva sem láthatott előre. Mivel a pénzintézet a szerződésben nem rögzíti a számítása részleteit, csak annak aktuális végeredményét közli, azt fejezi ki, hogy a kockázatok felmérése és kezelése a rendes üzleti kockázata körébe esik, és csak az ezt meghaladó mértékű változásokat háríthatja át a fogyasztóra. E számítási mód mellett az ok-listában szereplő körülményeknek a szerződéskötéskor fennálló helyzethez viszonyított változása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szerződésben meghatározott kamatmérték megváltoztatása indokolt (ún. kamat-kiigazító kikötések). Az arányosság ez esetben azt feltételezi, hogy a banknak a módosítás iránti érdeke meghaladta, de legalább azonos a fogyasztónak a módosítással ellentétes érdekével. A rendes üzleti kockázat viselésével kapcsolatos fent vázolt követelménynek azonban nem kell magában az ÁSZF-ben megjelennie. A konkrét egyoldalú szerződésmódosítások kapcsán lehet vizsgálni, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra olyan okból került-e sor, mellyel a pénzügyi intézménynek már a szerződés megkötésekor számolnia kellett a kamat, a díj és a költség meghatározásakor, ha igen az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelen. Egy ilyen perben a bizonyítási teher megfordul és a pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy az egyoldalú fogyasztóra hátrányos szerződésmódosításra nem tisztességtelenül került sor, hiszen az árazási elvekben foglaltakat a fogyasztó nem ismerheti meg.

e.) A változó  kamatozású kölcsönszerződésekkel, különösen pedig a valódi egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító kikötéssel, az ezt megalapozó ok-listával kapcsolatban alapvető elvárás az átláthatóság (traszparencia) követelményének érvényesülése. Az átláthatósági követelménynek a bankok különösen akkor tudnak eleget tenni, ha a szerződésben

- pontosan meghatározzák mit tekintenek irányadó referencia alapnak;

- megjelölik, hogy milyen időközönként vizsgálják felül a kamatlábat (kamat periódusok);

- ezen felül meghatározhatják azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem módosíthatják a kamatokat (például 0,25 %).

f.) A szerződésmódosítás esetére – mivel az a fogyasztó kötelezettségeire kihat – biztosítani szükséges a felmondás jogát. Ezt előírhatja maga a jogszabály, de ha az nem biztosítja, akkor az általános szerződési feltételek között szükséges rögzíteni:  mi módon kell a módosítást a fogyasztó tudomására hozni, mennyi idő áll a fogyasztó rendelkezésére, hogy felmondási jogával éljen. E szerződési rendelkezések tisztességessége is vizsgálat tárgyát képezheti.

Hangsúlyozandó, önmagában a felmondás jogának kikötése nem teszi az egyoldalú  szerződésmódosítást tisztességessé. A felmondási jog gyakorlásával együtt járó hitelkiváltás magas tranzakciós költsége miatt ugyanis az a fogyasztó számára gyakran nem jelent reális alternatívát a szerződésmódosítással szemben.

4.) Mind a jogszabályba ütköző, mind a tisztességtelen szerződési feltétel semmis; e két érvénytelenségi ok vizsgálatának nincs a jogszabályból levezethető kötelező sorrendje.

Az egyoldalú szerződésmódosítás jogára vonatkozó kikötés semmisségét a fogyasztó és a közérdekű keresetindításra jogosult gyakran mind annak jogszabályba ütköző volta, mind tisztességtelensége miatt állítja. Az eljáró bíróságok általában előbb a szerződési kikötés jogszabályba ütközését vizsgálják, és ezt követően (illetve ennek hiányában) vizsgálják csak a szerződési feltétel tisztességtelenségét.

Mind a jogszabályba ütköző, mind a tisztességtelen kikötés semmis; különbség csak abban van, hogy a tisztességtelen kikötés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni, míg a jogszabályba ütközésre a fogyasztó terhére is.

5.) Ha a fogyasztó a szerződéskötési eljárás során az egyoldalú  szerződésmódosítás feltételeit nem ismerheti meg, az egyoldalú  szerződésmódosításra vonatkozó kikötés nem válik a szerződés részévé.

Amennyiben a feltétel alapos megismerésére nem volt lehetősége, emiatt az adott feltétel tisztességtelennek minősül.

A gyakorlatban többször előfordul, hogy a fogyasztó amiatt támadja az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést, mert annak tényleges tartalmát nem ismerhette meg, vagy ugyan megismerhette, de nem kellő alapossággal.

A Ptk. 205/B.§-a szerint az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. Erre tekintettel az olyan általános szerződési feltételek között szereplő szerződési kikötés, amelyet a fogyasztó nem ismerhetett meg, nem válik a szerződés részévé; külön azonban csak azokra a feltételekre (okokra) kell felhívni a figyelmét, amelyek esetleg lényegesen eltérnek a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől.

Önmagában a fogyasztói kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételben szereplő, az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget biztosító ok-lista nem tekinthető a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő szerződési rendelkezésnek, hiszen ennek lehetőségét már 1996 óta a vonatkozó jogi szabályozás – bár többször módosított szabályozás mellett – folyamatosan lehetővé tette, teszi.

A 93/13/EGK irányelv mellékletének 1.i) pontja szerint tisztességtelenek azok a feltételek, melyek tárgya vagy hatása az, hogy a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásban, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt. Bár az irányelv rendelkezéseit átültető 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet az irányelv fenti rendelkezését nem vette át, az irányelvben meghatározott módon „elfogadott” feltétel tisztességessége vizsgálat tárgyát képezheti, mivel a bíróság nemcsak az átültetett nemzeti jogszabályban tételesen meghatározott esetekben állapíthatja meg egy szerződési feltétel tisztességtelenségét.

6. a.) A bíróságnak a per tárgyává tett általános szerződési feltétel érvénytelenségét hivatalból kell észlelnie, ha az érvénytelenség a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható.

b.) A bíróságnak a már nem alkalmazott vagy nem hatályos általános szerződési feltétel érvényességét is vizsgálnia kell, ha ez szükséges a jogvita eldöntéséhez.

c.) A bíróságnak az általános szerződési feltételként a szerződés részévé  váló egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó  kikötés érvénytelenségét attól függetlenül kell vizsgálnia, hogy azt a fogyasztóval szerződő fél ténylegesen alkalmazta-e. 

a.) A gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik abban a kérdésben, hogy mely esetekben lehet, illetve kell a bíróságnak az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét vizsgálnia.

A Ptk. 209/A.§-ának (2) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A szerződés semmisségét a bíróság az előtte folyó eljárásban hivatalból észleli [1/2005. (VI. 15.) PK vélemény], így a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelen voltát is hivatalból kell észlelnie, ha az a fogyasztó érdekében áll.

Nyilvánvaló  ugyanakkor, hogy a bíróságnak nem feladata az általános szerződési feltételek tüzetes átvizsgálása, erre sok esetben nincs is lehetőség. A kereset mikénti elbírálása szempontjából lényeges szerződési feltétel semmisségét – ezen belül is tisztességtelen voltát – viszont a bíróságnak hivatalból észlelnie kell, ha annak tisztességtelensége a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, és a fogyasztó érdekében áll. Bizonyítás hivatalbóli lefolytatására azonban nincs törvényes lehetőség. A tisztességtelenség fogalmi elemei (egyoldalúság, indokolatlanság) körében – a fogyasztóval szerződő fél érdemi védekezése hiányában – elegendő a feltétellel nyilvánvalóan összefüggő rendelkezéseket megvizsgálni, nem szükséges a rejtett összefüggéseket feltárni.

b.) A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy vizsgálható-e azoknak a kikötéseknek tisztességtelensége, amelyeket a fogyasztóval szerződő fél már módosított, illetve mellőzött.

Jóllehet a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt kikötés, amelyet a fogyasztóval szerződő fél már módosított, illetve mellőzött, a módosítás, illetve mellőzés időpontjától kezdve – általában a jövőre nézve – nem alkalmazható, annak korábbi alkalmazása is okozhatott olyan jogsérelmet, amely a kikötés tisztességtelen voltának vizsgálatát szükségessé teheti. Természetesen e vizsgálatra is csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság előtt folyó eljárásban a kereset mikénti elbírálása szempontjából jelentősége van.

c.) A vizsgált ügyek egy részében a fogyasztóval szerződő fél a fogyasztóval illetve a közérdekű keresettel szemben azzal védekezik, hogy a vitatott egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó  kikötést a gyakorlatban nem alkalmazta.

A Ptk. 209/B. §-ának (2) bekezdése azonban világosan fogalmaz: a külön jogszabályban meghatározott szervezet kérheti az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra.

Ha a Ptk. 209/B.§-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott és nyilvánosan megismerhetővé tett, de nem alkalmazott, vagyis a szerződés részévé nem váló általános szerződési feltétel tisztességtelenségét vizsgálja és megállapítsa, még inkább helye van ennek akkor, ha a kikötés a szerződés részévé vált ugyan, de az abból adódó lehetőségekkel a fogyasztóval szerződő fél nem élt. Egy ilyen múltbéli önkorlátozás ugyanis nem biztosítja a fogyasztót arról, hogy a vele szerződő fél a kikötés alkalmazásától a jövőben is tartózkodni fog, és ez által jogait a jövőben sem éri sérelem, ezért a fogyasztó jogai védelme érdekében alappal kérhető e feltétel tisztességtelenségének megállapítása.

7. Az ok-listában szereplő érvénytelen –  tisztességtelen, semmis – kikötés nem vált ki joghatást, a szerződés e kikötés mellőzésével, egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. A bíróság ítéletében azt állapítja meg, hogy mely tisztességtelen feltétel érvénytelen. Nincs lehetőség arra, hogy a bíróság az érvénytelen szerződési feltétel helyett, vagy azt kiegészítve új, a felek egyenlőségét helyreállító szerződési kikötést állapítson meg.

Olyan esetben, amikor a szerződési feltételnek csak meghatározott része tisztességtelen, nincs akadálya, hogy a bíróság  – a részleges érvénytelenség szabályait alkalmazva – ne a teljes szerződési kikötés, hanem csak a tisztességtelen jellegét okozó rész érvénytelenségét állapítsa meg és az érvénytelen részt mellőzze, a szerződési kikötést pedig az érvénytelen része nélkül, annak elhagyásával érvényessé nyilvánítsa, ha az adott esetben ennek az érvénytelenségi jogkövetkezménynek az alkalmazása célszerű és indokolt.

A gyakorlatban bizonytalanság észlelhető abban a körben, hogy mi a jogkövetkezménye, ha az oklistában szereplő esetek közül egy, néhány, esetleg valamennyi tekintetében áll fenn az érvénytelenségi ok, ezzel összefüggésben kiküszöbölheti-e a bíróság az érvénytelenség okát az érvénytelen kikötés kiegészítésével.

Az Európai Bíróság a 2012. június 14-én hozott Banco Espanol-ügyben (C-618. sz. ügy) úgy foglalt állást, hogy „a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, [...] amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse. ” Az Európai Bíróság ezt azzal indokolta, hogy „ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7.cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében [...], mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek. ”

Az érvénytelenség alapvető joghatása az, hogy a felek által célzott joghatások nem érhetők el [1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pont], ezért a szerződés azon kikötései és rendelkezései, amelyek tekintetében az érvénytelenségi ok fennáll, joghatás kiváltására nem alkalmasak.

Az érvénytelenség további jogkövetkezményei szempontjából a tisztességtelen kikötés, mint speciális érvénytelenségi ok sajátosságaira is figyelemmel kell lenni. A Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében ugyanis fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerző fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés a semmis. Hasonlóképpen a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése értelmében a sérelmet szenvedett fél nem a szerződést, hanem a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést támadhatja meg. A tisztességtelen kikötés tehát nem a szerződés egészét, hanem kizárólag a kikötéssel érintett részét – magát a tisztességtelen feltételt – teszi érvénytelenné. A Ptk. 239.§-ának (2) bekezdése alapján pedig a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

Tipikusan fogyasztói kölcsönszerződések esetén a fogyasztó érdeke kifejezetten ellentétes az egész szerződés megdőlésével, az eredeti állapot helyreállításával: egy ilyen jogkövetkezmény az azonnali, egyösszegű visszafizetési kötelezettségének a beálltát jelentené. A fogyasztó célja és érdeke ezzel szemben az, hogy a szerződés – a kikötés – a tisztességtelen része nélkül legyen érvényes a felek között. A 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ezért is rendelkezik úgy, hogy a „fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

Előállhat olyan eset – így az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó ok-listával összefüggésben is –, amikor  az érintett szerződési feltételnek nem az egésze, hanem csak meghatározott, jól behatárolható része tisztességtelen. A pénzintézetet megillető egyoldalú szerződésmódosítási jog a fentiekben már írtak szerint önmagában nem tisztességtelen, csak az ok-listában szereplő kikötések egyike, vagy másika az. A részben tisztességtelen szerződési kikötésre a részleges érvénytelenség szabályai az irányadók. Ez az értelmezés van összhangban a Ptk. 228.§-ának (3) bekezdésével, amely szerint az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait (239. §) kell alkalmazni.

Arra nincs mód, hogy a bíróság az érvénytelen szerződési feltétel mellőzése mellett a felek akaratát mintegy “pótolja”, és a tisztességtelen megállapodás  helyett konstruáljon új, a szerződési igazságosságot, jogegyenlőséget helyreállító kikötést, vagy pedig ennek érdekében az érvénytelen szerződési feltételt úgy egészítse ki, hogy valójában egy korábban nem létező, új – tisztességes – szerződési feltételt alakítson ki. Másfelől viszont az érvénytelenség általános jogkövetkezményei szerint annak nem lehet akadálya, hogy a bíróság ne a részben tisztességtelen szerződési kikötés egészének, hanem csak a tisztességtelen jellegét okozó részének érvénytelenségét állapítsa meg és azt mellőzze, egyebekben a szerződési kikötést az érvénytelen része nélkül annak elhagyásával érvényessé nyilvánítsa.

Az új Ptk. Javaslata is abból indul ki, a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei közül a kikötés tisztességtelen jellegének orvoslása, a kikötés megfelelő módosításával az érdeksérelem kiküszöbölése olyan reális lehetőség, amely a tisztességtelen feltételekről szóló Irányelv követelményeit kielégíti: “A Javaslat abból indul ki, hogy az irányelvi rendelkezés követelménye az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével és a szerződés érvényessé nyilvánításával – mint az érvénytelenség általános alternatív jogkövetkezményével – eleve biztosítható”.

Megjegyzendő, a kölcsönszerződésben szereplő kamat-kiigazítási kikötés  érvénytelensége folytán keletkező rés kitöltésére a német és az osztrák joggyakorlat egyaránt a bíróságot jogosítja fel, a kiegészítő szerződés értelmezés szabályainak alkalmazásával (Bodzási Balázs: A bankkölcsön szerződések kamatainak módosítására vonatkozó szabályok a német és az osztrák jogban. 20-21. oldal, 37. oldal).

Az ok-listában szereplő feltételek egyikének, másikának tisztességtelensége tehát nem eredményezi feltétlenül azt, hogy a pénzintézetet egyáltalán nem illeti meg az egyoldalú szerződésmódosítás joga, hanem csak azt, hogy tisztességtelenül megállapított feltétel bekövetkezése esetén nem illeti meg, vagyis a kikötés tisztességtelen részének a kiküszöbölésével az érvénytelenség oka lényegében orvosolható.

8. a) Az általános szerződési feltételek között szereplő  ok-listában foglalt feltételek érvénytelensége az egyoldalú  szerződésmódosítás érvényességével kapcsolatosan is vizsgálható.

b.) Az egyoldalú  szerződésmódosítás érvénytelenségének megállapítása iránt – ha az általános szerződési feltételnek minősül  – közérdekű kereset indítható.

c.) Az egyoldalú  szerződésmódosítás érvényességének körében vizsgálandó,  érvényesül-e a ténylegesség  és az arányosság elve.

a.) Az egyoldalú  szerződésmódosítás tényleges megtörténtét követően a fogyasztóval szerződő fél a szerződésmódosítás érvényességét vitató fogyasztóval szemben gyakran arra hivatkozik, hogy a szerződésben kifejezetten kikötött jogával élt.

Ha azonban az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó joga az ezt lehetővé tevő kikötés (részleges) érvénytelensége miatt (az adott esetben) nem illette volna meg, a szerződés egyoldalú  módosítása sem történhetett meg érvényesen, így a szerződés a felek között a módosítást megelőző tartalommal érvényes. Erre tekintettel az egyoldalú szerződésmódosítás érvényességét vitató perben is vizsgálható az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó (ÁSZF) kikötés, illetve az ahhoz tartozó ok-lista érvényessége.

b.) A fogyasztói kölcsönszerződésben a kamat, a költség és a díj meghatározása tipikusan az általános szerződési feltételek részét képezi, így annak egyoldalú módosítása is általános szerződési feltételekkel történik. Erre tekintettel a fogyasztói szerződés egyoldalú módosításának érvényessége is lehet közérdekű kereset tárgya a Ptk. 209/B.§ (1) és (2) bekezdése alapján.

c.) Az egyoldalú  szerződésmódosítás során nem csupán az vizsgálható, hogy maga az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés érvényes-e, hanem az is, hogy a szerződés módosítása a kikötésnek megfelelően történt-e. E körben értékelhető az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele lényegében bekövetkezett-e, illetve a módosítás tartalmilag megfelel-e az arányosság elvének. Ha a fogyasztóval szerződő fél által hivatkozott körülmény változása ténylegesen nem következett be, vagy a kamat, költség vagy díj mértékére nem volt befolyással, illetve ha a kamat, költség vagy díj mértékének növelése nem állt arányban a változás mértékével, az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelen, mert hiányzik az egyoldalú módosítás (szerződési) jogalapja.

http://kaslerarpad.hu/?p=1657#more-1657