2012. október 22., hétfő

Mexikó is készpénzfizetési korlátozást vezet be

Felipe Calderon, leköszönő mexikói elnök aláírta azt a törvényjavaslatot, ami megtiltja nagyobb összegek készpénzes kifizetését. A pénzforgalom szorosabb ellenőrzésére irányuló kezdeményezés részeként alkotott törvény 90 nap múlva lép életbe. A törvény értelmében az Államügyészi Hivatal fennhatósága alatt egy Különleges Pénzügyi Ellenőrzőegységet is létrehoznak „az ismeretlen forrású pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos nyomozások” lefolytatására. Az ingatlanok esetében 38.750 dollár lesz a készpénzfizetés megengedett felső határa, míg gépjárművek, ékszerek, műtárgyak és szerencsejátékok esetében maximum 15.500 dollárig lehet majd készpénzzel fizetni. A vétkesekre akár öt év börtönbüntetést is kiróhat a bíróság. – Forbes Magazin
Az elit üzenete számunkra ezzel az intézkedéssel, hogy „a terrorizmus elleni harcban elengedhetetlen a pénz teljes felügyelete.”
Az igazság pedig, hogy a terrorizmus elleni megrendezett harcban a kormányt hatalmon tartó erők részesülnek a legtöbb „juttatásban”.
A kábítószerek elleni megrendezett harc pedig további ürügyet szolgáltat arra, hogy még több területen beleszóljanak abba, hogy az emberek mire és hogyan költhetik el a pénzüket.
Egy tisztán kivehető mintát látunk itt, nem pedig néhány ötletszerűen hozott kétségbeesett intézkedést. A hatalmi elit szeretné lezárni a világot, hogy minden jelentős pénzügyi lépést nyomon követhessen.
Egy korábbi cikkben is írtunk erről:
Ahogyan az várható volt, az európai szuverén adósságválságot különféle diktatórikus intézkedések igazolására használják.
Az állam nem is igazán rejti véka alá, mi motiválta a készpénzfizetési korlátozások bevezetésében: minden tranzakciót nyomon akar követni, hogy megbizonyosodjon arról, minden ember és vállalkozás befizeti az adót. Spanyolország esetében pedig ezek az adók olyan súlyosak, hogy azok inkább nevezhetők büntetésnek, mint adónak. Olyannyira, hogy a Madriddal eddig úgy-ahogy megférő vad törzsek ismét elkezdték pengetni a függetlenségre hívó húrokat.
Most pedig Mexikó is beállt a készpénzkorlátozók sorába. Az indok mindig készen áll, a projekt mögött rejlő valóság azonban sokkal kiterjedtebb, és mint mindig, amikor pénzről van szó, az elit legfőbb törekvéséhez, a világkormány felállításához kapcsolódik. Ahhoz a világkormányhoz, ahol az emberek semmit sem vehetnek vagy adhatnak el az állam tudta nélkül.
Néhány további szemelvény a Forbes cikkéből:
2010-ben Mexikóban szigorú korlátozást vezettek be a valuta átváltásban, havi 1500 dollárban határozva meg az egy személy által beváltható pénzmennyiséget, amivel így a turistákat is büntetik.
Természetesen a jelen intézkedés leginkább a papír dollárt célozza, de tudni kell, hogy a mexikói peso a 12. legtöbbet váltott valuta a világon és természetesen a legfontosabb és leginkább használt valuta Dél-Amerikában.
A Reuters, ENSZ adatokra hivatkozva, azt írja, hogy a marihuána, a kokain és a metamfetamin eladásából származó bevétel az Egyesült Államokban eléri az évi 60 milliárd dollárt. A becslések szerint ennek az összegnek legalább a fele visszatalál a mexikói drogkartellekhez.
Az új törvény azt is előírja, hogy a jegyzők, ingatlanügynökök és egyéb közvetítők minden, a megadott korlátok feletti tranzakciót jelentsenek. A pénzintézeteket pedig arra kötelezik, hogy minden 3.875 dollár feletti bankkártya tranzakciót jelentsenek.
A cikk kitér az Olaszországban érvényben lévő készpénzfizetési korlátozásra. Úgy tűnik valóban egy trenddel állunk szemben.
A Forbes megemlíti a mexikói drogkartellek befolyását is, azonban alternatív média körökben köztudott tény, hogy a nyugati kábítószer kereskedelem jelentős része mögött nem egyéb, mint maga az amerikai titkosszolgálat rejtőzik, hogy az így befolyt pénzből különböző „szürke” küldetéseket finanszírozzon. Feltételezhető, hogy ezekben az ügyletekben az MI6 és a Mossad is benne van.
Az 1800-as években például az angol királyi család egy egész vagyont keresett azzal, hogy ópiumot adott el Kínának. Az állami kábítószer kereskedelem ősi múltra tekint vissza. Azok a dolgok lehetnek igazán nyereségesek, amikből kevés áll rendelkezésre, ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben elérni, ha illegálissá teszik a kereskedelmét.
Mindebből könnyen az következhet, hogy eljön az idő, amikor az arany és az ezüst is támadás alá kerül. A világ egyértelműen ebbe az irányba tart. Addig is, ezek az egyre terjedő országos tilalmak és korlátozások egyre jobban megnyirbálják szabadságunkat, beleértve azt az eddig magától értetődőnek hitt törekvést, hogy az ember elrejtse a kíváncsi szemek elől jövedelmét. Hiszen pont ez a cél…

Forrás: The Daily Bell

A világ készpénz nélkül


Miért lenne jó egy készpénzmentes társadalom? Megszabadulnánk a készpénz előállításának, tárolásának, számolásának, szállításának költségétől. Az adócsalás gyakorlatilag a nullára csökkenne, a korrupció is csak nagyon szofisztikáltan tudna fennmaradni. Értelmét vesztené a zsarolás, az emberrablás és sok más bűncselekmény, például az orgazdaság is nehezen kivitelezhető lenne. Képzeljük el a titkos zsarolót, akinek meg kell adnia a nevét és a számlaszámát, aztán el kellene számolnia az adóhivatallal, honnan van a pénz.
Nem véletlen, hogy a fejlett országokban igyekeznek az elektronikus fizetés felé terelni az embereket. Ma már az Egyesült Államokban szinte drogdílernek nézik az embert, ha akár csak öt dollárt is készpénzben akar kifizetni, annyira mindennapossá vált a kártya használata.
Ugye mennyi haszna is van a készpénz-mentes társadalomnak? Egyenlő adóterhelés, számos bűncselekmény elkövetésének ellehetetlenítése, vagy megnehezítése, a pénz útjának könnyű felderíthetősége. Azonban e sok hasznos hatás mellett van egy komoly mellékhatása is az új módinak.
A Biblia ír egy próféciát, amit általában még azok is ismernek, akik amúgy soha nem is olvasták a Bibliát. A jövendölés szerint az idők végén jön egy diktátor, aki azt cselekszi, hogy senki ne tudjon se vásárolni, se eladni, aki nem lesz hű szolgája az új diktatúrának. Ezt az utolsó diktátort hívja a Biblia a „Fenevadnak”, aki arra kötelezi az embereket, hogy felvegyék az ő jelét a kezükre, vagy a homlokukra, a hűségük kimutatására.
Ezzel a jövendöléssel még ezelőtt 30-40 évvel sem lehetett mit kezdeni, annyira meseszerűnek tűnt egy ilyen korlátlan hatalom, de egy készpénz-mentes társadalomban hirtelen kivitelezhetővé vált a teljes kontroll. Aki fellázad a rendszer ellen, annak egyszerűen letiltják a bankszámláját, így az egész életét ellehetetlenítik. Nem tud dolgozni sem (a számlájára kapná a munkája ellenértékét, hiszen készpénz nem létezik) és nem tud vásárolni sem, mert ahhoz kellene egy érvényes bankkártya.
Most eltekintve attól, hogy vajon pontosan igaza lesz-e a Bibliának, azért ezen érdemes elgondolkodni. A huszadik század bővelkedett a diktátorokban, akik nagyon sok pénzt adtak volna azért, hogy ilyen szorosan tudjanak uralkodni az alattvalóik és ellenségeik anyagi életén és megélhetési lehetőségein, mint egy készpénz-mentes társadalomban. Sajnos ma sem szűkölködünk diktátor-hajlamú vezetőkben és a jövőben sem fog javulni a helyzet.
Ha tovább gondoljuk a dolgot, a vonalkód miatt akár már ma is el lehet tárolni azt, hogy ki mit és hol vásárolt pontosan az elmúlt évtizedben. Milyen újságot járat, milyen mozifilmet nézett meg, mit szokott reggelizni és mikor hová utazott, milyen eseményen vett részt és a többi. Mindezt a zsebben lévő mobiltelefon nyomkövetésével kiegészítve gyakorlatilag az egész életünket eltárolhatják egyetlen fájlban, percről-percre rögzítve a helyzetünket és az összes költésünket. Még azt is látják, mikor voltunk egyedül és mikor rendeltünk két kávét az étteremben.
És ha a Vezető szeretné kilistázni, hogy ki vásárolt az elmúlt 10 évben Magyar Nemzetet, vagy éppen Népszabadságot, ahhoz elég lenne egy gombnyomás. Ahhoz is, hogy ki támogatott anyagilag egy ellenzéki csoportot, egyházat, klubot, vagy egyéb ellenségnek kikiáltott szervezetet. Ha ezeket az embereket szeretné megtörni a Vezető, ahhoz elég lenne egy másik gombnyomás, hogy figyelmeztetésül egy hétig kikapcsolja a bankkártyájukat, így “se eladni, se vásárolni” nem tudnának egy hétig. Az ellenfelek bankszámláját meg egyszerűen törlik.
A fenn leírt technika már ma is rendelkezésre áll, sőt naponta használjuk is mindegyiket, a totális adatgyűjtéshez szükséges rendszerek is működnek. Még csak az a személy hiányzik, aki mindezt ellenünk akarja felhasználni. De sajnos lehet, hogy már nem kell sokat várni rá.
Nos, én ezért örülök annak, hogy még lehet készpénzzel is fizetni és remélem, még nagyon sokáig így is marad.

(kiszamolo.hu)

Az inflásciós ráta is hazugság



Lehet-e manapság hinni a kormány által közölt gazdasági adatoknak? Az Egyesült Államokban például sok vita alakult ki mostanában az igencsak furcsa foglalkoztatottsági számok körül, de, ami ennél is fontosabb, hogy az inflációs adatoknak sincs sok köze a valósághoz. 1978 óta több mint húsz alkalommal változtatták meg az inflációs ráta kiszámításának képletét. Az ország vezetői folyamatosan új módszereket keresnek, hogy az infláció mértéke alacsonyabbnak tűnjön a valóságnál. John Williams, a shadowstats.com munkatársa szerint, amennyiben az inflációs adatokat ma is ugyanazzal a módszerrel számítanák ki, mint amivel 1990-ben tették, az infláció jelenlegi mértéke 5% lenne. Ha pedig az 1980-ban alkalmazott számítást választanánk, az inflációs ráta 9% lenne. Ehelyett elvárják tőlünk, hogy elhiggyük, az infláció mindössze 2% körül mozog az Egyesült Államokban. Aki szokott vásárolni vagy tankolni, nyilván tudja, hogy az árak ennél sokkal komolyabb mértékben emelkedtek.
John Williams nem az egyetlen személy, aki megpróbál fényt deríteni a valós inflációs adatokra. Az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet adatai szerint például tavaly 8 százalék volt az infláció mértéke az USA-ban. A Pittsburgh NPR hírcsatorna a következőket írta weboldalán:
A kormány szerint a fogyasztói árak csupán nagyon kis mértékben emelkedtek a tavalyi év során. Aki úgy érzi, hogy az élet sokkal drágább lett, hasonlóan gondolkozik, mint az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet.
Az amerikai statisztikai hivatal fogyasztói árindexe szerint az infláció mértéke 3,1% volt 2011-ben. Az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet napi árindexe szerint viszont a mindennapi élet kiadásai 8%-kal emelkedtek tavaly. Ez azért van, mert az általuk alkalmazott képlet figyelembe veszi a lakhatással, gépjárműhasználattal, bútorokkal, háztartási készülékekkel és egyéb gyakran vásárolt termékekkel kapcsolatos kiadásokat is.
Melyik adatnak higgyünk?
A Zerohedge a következőket írta például:
A 2012 szeptember hónapra vonatkozó alap fogyasztói árindex (base CPI), ami olyan triviális tényezőket, mint az élelmiszer és energiaárak nem vesz figyelembe, mindössze 0,1%-ot emelkedett. Azon kiváltságosok számára viszont, akik még mindig esznek és van munkahelyük, ahová autóval jutnak el, az emelkedés 0,6% volt. Bár lassan a két halmaz metszete – azok, akik esznek ÉS autóval járnak – olyan kicsi, hogy már említést sem érdemel.
Az eddigi áremelkedéseket figyelembe véve a legtöbb ember nehezen veszi be a hivatalosan közölt adatokat, pedig ez semmi ahhoz képest, ami néhány hónapon belül várható, hiszen az idei szezonban tapasztalt aszály rendkívüli módon súlyosbíthatja a helyzetet.
A Reuters a következőket írta:
Az 50 éve nem tapasztalt mértékű aszály eredményeként az amerikaiak kénytelenek lesznek mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha bizonyos luxuscikkekhez szeretnének hozzájutni a jövőben. Ilyen luxuscikk például a megfizethető hús.
Az aszály által megtizedelt legelők miatt a gabonaárak az egekbe szöktek és a szintén emelkedő takarmányárak miatt sok gazda kénytelen volt egész állományát vagy annak egy részét levágni. Ennek eredményeként a rendelkezésre álló húsmennyiség csökkeni, a húsárak pedig növekedni fognak.
(Időkjelei) Magyarországon is hasonló helyzet várható. A Pénzcentrum.hu a következőképpen foglalta össze a helyzetet:
Akár 30 százalékkal is drágulhatnak a sütőipari termékek, így a kenyér is, mivel az idei év aszályos időjárása miatt jelentős mértékben emelkedik az alapanyagok ára. A hús- és tejtermékeknél 20 százalékos áremelkedés várható.
Fokozza a problémát, hogy Magyarországon a takarmányozás kukorica alapú, amelyből jelentős termékcsökkenés várható. Ha csökken a termelés, csökken a kínálat, az árak emelkednek.
Nagyon sokan úgy dönthetnek, hogy képtelenek kigazdálkodni a költségeket, és felszámolják az állományt, ez a folyamat már el is indult.
Sokan nem veszik figyelembe, de a vízdíjak is jelentősen emelkedtek az utóbbi években. Egyes területeken az Egyesült Államokban a városi víz ára megháromszorozódott 12 év alatt és egyes szakértők szerint évente további 5-15 százalékos emelkedés várható.
Hiába az egyértelmű, mindenki számára látható tények, az amerikai Fed kitart amellett, hogy az árak stabilak. Tulajdonképpen az „alacsony infláció” volt az egyik indok, amiért az amerikai központi bank szerint a mennyiségi enyhítés, értsd, pénznyomtatás, jó döntés volt.
Ugyanezt gondolták a Weimári Köztársaság idején is a 20-as években. Nekik, mint tudjuk, nem vált be.
Szóval este, amikor a barátokkal a világ helyzetéről vagy arról beszélgettek, hogy mibe érdemes pénzt fektetni, (kitérve esetleg arra, hogy nemsokára kapható lesz a mini iPad), az alábbi áttekintő táblázat segíthet kicsit perspektívába helyezni a dolgokat.
Julian Callow, a Barclays elemzője, mindent összefoglalt, amit a világ pénzügyi egyensúlyáról és a legfontosabb szereplők gazdasági teljesítményéről tudni szerettünk volna (de nem mertünk utánanézni) ebben a praktikus táblázatban:
Egyéb jelölés hiányában a GDP-hez viszonyított százalékban
http://idokjelei.hu/2012/10/az-inflacios-rata-is-hazugsag/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése