Azok a külföldiek, akik először járnak nálunk megjegyzik általában,
milyen sok kövér embert látnak (mi már észre sem vesszük) és hogy sokan
milyen nehézkesen mozognak. Az osteoarthritiszben
szenvedők csontjai végeit borító porcok fokozatosan elkopnak, ezért
duzzanat, érzékenység vagy fájdalom alakul ki. A porckopás ugyan
szokásos kisérője az öregedésnek, de a túlsúly és a korábban
elszenvedett sérülések felgyorsítják. Hajlamosak vagyunk túl sokat enni
ahhoz képest, hogy mennyi kalóriára van szükségünk és ezt tudomásul
veszik a térd-, gerinc- vagy csípőízületeink is. Azt viszont még
kevesen tudják, hogy a mozgásból is árt a sok, mint ahogy egy friss
amerikai kutatás eredményei mutatják.
A San Francisco-i orvosi egyetem kutatói négy éven át követték több, mint kétszáz 45-60 éves önkéntesek térd porckopását. Ismét kiderült persze, hogy a túlsúlyban szenvedők porckopása jelentősebb volt az átlagnál, de a kutatás célja a porckopás és a testmozgás közötti kapcsolat tisztázása volt. Arra derült hát most új fény, hogy a térd porckopása, azonos életkor és testsúly mellett, gyorsabb volt azoknál, akik keveset mozogtak... de azoknál is, akik sokat ("those who had very low levels of activity also had accelerated progression of T2 values. This suggests that there may be an optimal level of physical activity to preserve the cartilage."). Egyértelművé vált a kutatók számára, hogy 45 éves kor felett az izületeket nem kimélő aktivitások -például futás, sífutás, biciklizés, evezés vagy teniszezés- jócskán felgyorsítják a porckopást olyan porckimélő aktivitásokkal szemben, mint például a gyaloglás vagy az úszás.
A San Francisco-i orvosi egyetem kutatói négy éven át követték több, mint kétszáz 45-60 éves önkéntesek térd porckopását. Ismét kiderült persze, hogy a túlsúlyban szenvedők porckopása jelentősebb volt az átlagnál, de a kutatás célja a porckopás és a testmozgás közötti kapcsolat tisztázása volt. Arra derült hát most új fény, hogy a térd porckopása, azonos életkor és testsúly mellett, gyorsabb volt azoknál, akik keveset mozogtak... de azoknál is, akik sokat ("those who had very low levels of activity also had accelerated progression of T2 values. This suggests that there may be an optimal level of physical activity to preserve the cartilage."). Egyértelművé vált a kutatók számára, hogy 45 éves kor felett az izületeket nem kimélő aktivitások -például futás, sífutás, biciklizés, evezés vagy teniszezés- jócskán felgyorsítják a porckopást olyan porckimélő aktivitásokkal szemben, mint például a gyaloglás vagy az úszás.
Azért nehéz lemondani a napi kocogásról, mert az ilyen kitartást követelő fizikai aktivitás beindítja az agy endorfin
termelését, aminek következtében elfelejtjük a fáradságot és a stresszt
(az endorfinok semlegesítik az adrenalin stresszelő hatását), nem
érezzük az ízületfájdalmakat és olyan euforikus állapotba kerülünk,
amely legalább két óráig fennmarad az edzés után. Általában, az
endorfinok hatása olyan 25-30 perc folyamatos, ritmikus és egyenletes
mozgás után jelenik meg, amely a maximális pulzus legalább 60
százalékával történik (maximális pulzus = 205 mínusz az életkor fele).
Az endorfinok nem csak hatásban hasonlítanak a morfiumhoz, hanem
ezekhez hasonlóan függőséget is okoznak, ami miatt még nehezebb
lemondani a napi endorfin adagot elővarázsló edzésről. Ráadásul,
szintén hasonlóan a morfiumokhoz, tolerancia hatásuk is van az
endorfinoknak, vagyis egy idő után több kell belőlük ugyanazon eufória
eléréséhez, ami persze a fizikai teljesítmény növelésére ösztönöz.
Az evolúciós pszichológia szerint, azáltal alakulhatott ki bennünk a természetes "endorfin doppingolás" mechanizmusa, hogy sokezer évig árkon-bokron át kellett kergetnünk a vacsoránkat. Azokban az időkben kevesen éltek elég sokáig ahhoz, hogy az ízületeik csúnyán elkophassanak, de ma már az endorfinok hatása sok negyven év feletti kocogót az osteoarthritisz felé kerget. Hamarosan itt az újévi fogadalmak ideje s ilyenkor sokan szándékoznak rátérni valamiféle rendszeres fitness edzésre. Ha már nem vagyunk mai gyerekek, gondoljuk át kétszer is milyen és mennyi edzésre vállalkozunk, mert a hosszú élet tortúra, ha ízületeink bedobják a kulcsot. Ha messzire akarsz jutni, kiméld a lovadat.
Az evolúciós pszichológia szerint, azáltal alakulhatott ki bennünk a természetes "endorfin doppingolás" mechanizmusa, hogy sokezer évig árkon-bokron át kellett kergetnünk a vacsoránkat. Azokban az időkben kevesen éltek elég sokáig ahhoz, hogy az ízületeik csúnyán elkophassanak, de ma már az endorfinok hatása sok negyven év feletti kocogót az osteoarthritisz felé kerget. Hamarosan itt az újévi fogadalmak ideje s ilyenkor sokan szándékoznak rátérni valamiféle rendszeres fitness edzésre. Ha már nem vagyunk mai gyerekek, gondoljuk át kétszer is milyen és mennyi edzésre vállalkozunk, mert a hosszú élet tortúra, ha ízületeink bedobják a kulcsot. Ha messzire akarsz jutni, kiméld a lovadat.
Szélvéső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése