2013. január 7., hétfő

1764. január 7. A madéfalvi vérengzés napja

 
A székely nép mindig erős volt, de életük során meg kellett küzdeniük a megélhetésükért, a magyar nyelvért, a kultúrájukért. S ha nem volt más lehetőségük, inkább továbbálltak, minthogy mindezen örökségüket elveszítsék, vagy fejet hajtsanak az aktuális hatalom elnyomásának.
Szenvedésük 249 évvel ezelőtt, január 7-én Madéfalván kezdődött.
Mária Terézia az új határvédelmi rendszer bevezetésére, valamint azzal a céllal, hogy a székelyeket bevesse a birodalom nyugati háborúiban, felkérte báró Buccow Adolf Miklós lovassági generálist, hogy szervezze meg a határőrséget. A székelyek régi kiváltságaikra hivatkozva ellenszegültek a sorozásnak. Rájöttek, hogy nem lehet önkénteseket toborozni. Mindennapossá váltak az ellenszegülések. A székelyek csak saját tisztjeik alatt voltak hajlandóak szolgálni, s csak határaikon belül. Elfogadhatatlan volt Mária Terézia terve, többször írásban folyamodtak a császárnőhöz. Kérelmük azonban nem talált meghallgatásra.
A császárnő Siskowicz altábornagyot küldte seregével Madéfalvára, ahol összegyűltek a csíki és háromszéki székelyek. Békés összejövetel kapcsán tiltakoztak az udvari parancs ellen, végig kiváltságukra hivatkozva, fegyvert nem használva. Az altábornagy azonban támadásként vélelmezte a nagyszámú székely csapatot, ezért éjszaka 2 ágyúval, harminc huszárral, másfél század vértessel és az Okkeli-ezred négy századával körülvette Madéfalvát, hajnali 4-kor megkezdődött a mészárlás. A vérfürdőben 200 székelyt öltek meg, az asszonyokat és kb 200 gyereket sem kímélve. Aki menekült, azok közül sokan az Olt vízében lelték halálukat. Az életben maradtak Moldvába menekültek.
Vásárhelyi Virág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése