A
székely nép mindig erős volt, de életük során meg kellett küzdeniük a
megélhetésükért, a magyar nyelvért, a kultúrájukért. S ha nem volt más
lehetőségük, inkább továbbálltak, minthogy mindezen örökségüket
elveszítsék, vagy fejet hajtsanak az aktuális hatalom elnyomásának.
Szenvedésük 249 évvel ezelőtt, január 7-én Madéfalván kezdődött.
Mária Terézia az új határvédelmi rendszer bevezetésére, valamint
azzal a céllal, hogy a székelyeket bevesse a birodalom nyugati
háborúiban, felkérte báró Buccow Adolf Miklós lovassági generálist, hogy
szervezze meg a határőrséget. A székelyek régi kiváltságaikra
hivatkozva ellenszegültek a sorozásnak. Rájöttek, hogy nem lehet
önkénteseket toborozni. Mindennapossá váltak az ellenszegülések. A
székelyek csak saját tisztjeik alatt voltak hajlandóak szolgálni, s csak
határaikon belül. Elfogadhatatlan volt Mária Terézia terve, többször
írásban folyamodtak a császárnőhöz. Kérelmük azonban nem talált
meghallgatásra.
A császárnő Siskowicz altábornagyot küldte seregével Madéfalvára,
ahol összegyűltek a csíki és háromszéki székelyek. Békés összejövetel
kapcsán tiltakoztak az udvari parancs ellen, végig kiváltságukra
hivatkozva, fegyvert nem használva. Az altábornagy azonban támadásként
vélelmezte a nagyszámú székely csapatot, ezért éjszaka 2 ágyúval,
harminc huszárral, másfél század vértessel és az Okkeli-ezred négy
századával körülvette Madéfalvát, hajnali 4-kor megkezdődött a
mészárlás. A vérfürdőben 200 székelyt öltek meg, az asszonyokat és kb
200 gyereket sem kímélve. Aki menekült, azok közül sokan az Olt vízében
lelték halálukat. Az életben maradtak Moldvába menekültek.
Vásárhelyi Virág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése