GAMMESFELD, Németország – A 41 éves Peter Breiter nem
egy tipikus bankár. Számára ismeretlenek a hatalmas bónuszkifizetések,
bonyolult részvénycsomagok vagy multi-millió dolláros ügyletek.
Ehelyett boldogan állítja ki kézzel az elismervényeket az apró, 500 lakost számláló dél-német falu polgárainak.
„Minek
ide pénztárgép?” kérdezi Friedrich Feldmann, a bank szerény
várótermében üldögélő ügyfél, aki minden héten ellátogat az intézménybe,
hogy készpénzt vegyen fel. „Az is pénzbe kerül.”
A
Raiffeisen Gammesfeld eG szövetkezeti bank Németország 10 legkisebb
bankjának egyike és az egyetlen, amely csupán egy fős személyzettel
rendelkezik.
A német
bankágazatot az ilyen kicsi intézmények jellemzik. A kisközösségekhez
alkalmazkodott bankok csupán néhány fajta számlatípust és hitelt
kínálnak a lakossági és vállalati ügyfeleknek.
Bár
számuk az 1970-es évekre jellemző 7000-ről mára 1100-ra csökkent, a
Raiffeisen Gammesfeld bankhoz hasonló szövetkezeti bankok igazi
versenytársat jelentenek a két legnagyobb német bank, a Deutsche Bank és
a Commerzbank számára.
Peter
Breiter napi munkája leginkább abból áll, hogy a falubeliek napi
készpénzszükségleteit kielégítse, és kisebb kölcsönöket biztosítson a
helyi vállalkozásoknak, nem beszélve a saját otthonától 200 méterre
lévő, a banknak otthont adó egyszintes ház takarításáról.
Breiter
szerint a 2008-as lépés, hogy a nagybankot, aminek mottója „Eladni,
eladni és eladni!”, mostani állására cserélte, élete legjobb döntése
volt.
Az
álláshirdetésben az állt, hogy olyan embert keresnek, aki hajlandó
kézzel, számítógépek nélkül dolgozni. Az írógépen és a számológépen
egyértelműen látszanak az állandó használat nyomai, bár Breiter, aki
farmerben és pulóverben jár dolgozni, munkába lépése óta vásárolt egy
számítógépet is.
„Nagyon élvezem,” mondja Breiter,
aki lelkes matematikus, miközben kiszolgálja az ebédidőben érkező
ügyfeleket. Természetesen mindenkit név szerint ismer és szívesen ad
tanácsot munkavállalással, családi problémákkal vagy pénzügyi gondokkal
kapcsolatban is.
„Egyesek azt mondták, hogy unatkozni fogok, de nem lett igazuk,” mondja.
Breitert
az sem zavarja, hogy nem tud elmenni szabadságra. Beéri azzal, hogy
egy-egy hétvégén elmegy a közeli hegyekbe síelni. „A munkám a hobbim. Mi
lehet ennél jobb?”
A
szövetkezeti bankok létezése szorosan összefügg a „Mittelstanddal”, a
sokszor egyetlen család által vezetett német középvállalkozásokkal,
amiknek az ország az export terén elért sikereit leginkább köszönheti.
„A
Mittelstand Németország ereje és ők képezik ügyfélkörünket is,” mondja
Steffen Steudel, a BVR szövetkezeti bankcsoport szóvivője.
Bár
a válság sok szövetkezeti bankot keményen érintett, összességében az
ilyen intézmények sokkal inkább képesek voltak átvészelni a nehéz
időket, mint nagyobb társaik, amelyek túl gyorsan próbáltak terjeszkedni
és túl nagy kockázatokat vállaltak.
A
döbbenet, amit a nagybankok csődje okozott az állampolgárokban, tovább
erősítette a kisebb, szövetkezeti bankokba vetett bizalmat.
„Pont
úgy, ahogy a fogyasztók egyre inkább tudni szeretnék, hogy mi kerül az
ételbe, amit megesznek, azt is tudni akarják, hogy mit csinál a bank a
pénzükkel,” mondja Steudel.
A
Raiffeisen Gammesfeld bank kizárólag hagyományos módszereket alkalmaz.
Nincs bankkártya, nincsenek részvények, alapok, de még online hozzáférés
sem.
Breiter
elmondta, hogy sokan keresik fel tanácsért, hogy hogyan indíthatnának
hasonló intézményt saját településükön, de sajnos a modell alkalmazása,
nulláról indulva, ma már szinte lehetetlen, mert senki sem képes az
induláshoz szükséges tőkével előállni.
Breiter
büszke rá, hogy saját közösségét szolgálhatja és nem csupán a haszonért
dolgozik. Bankjában minden ügyfél egyforma kamatot kap, legyen betétjén
ezer vagy tízezer euró havonta.
Forrás: Reuters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése