
Időközben bírósági per tárgya lett egy 43 ezer milliárd dolláros pénzmosási bűncselekmény sorozat, és most megszületett a LIBOR-botrány "ikertestvére" is. Kiszivárgott, hogy a londoni székhelyű cég, az ICAP, a világ legnagyobb kamat-swap brókere ellen vizsgálatot folytatnak az amerikai hatóságok. A magatartás és a hangok kísértetiesen emlékeztetnek a LIBOR "rendellenességekre". Ha szabályzókat keresünk a kamat-swap ügyleteknél, egy kis csoport brókerre akadunk, akik az ICAP -nál dolgoztak. A világ 15 legnagyobb bankja is ezt a manipulált ISDAfix "benchmark" számot használja a kamatláb-swapok esetében. A kamatswapokat eszközként használják a szuverén kormányok, a nagyvárosok és a nagy vállalatok, hogy kezelni tudják a tartozásaikat. Használatukról a skála elképzelhetetlenül nagy. A piac, mintegy 379.000.000.000.000 (379 billió) dollár, ami azt jelenti, hogy minden manipuláció hatalmas vagyonok értékét befolyásolja, és ami hozzávetőleg 100-szor nagyobb, mint az USA szövetségi költségvetése.
Nem hinném, hogy meglepne bárkit is, hogy ebben a rendszerben ugyanazok a játékosok játszanak a rögzített kamatswap árakkal, mint akik a korábbi botrányok során is reflekorfénybe kerültek. A Barclays, UBS, Bank of America, a JPMorgan Chase és a Royal Bank of Scotland szolgáltatják a Libor panelt, amely meghatározza a globális kamatokat. Tény, hogy az elmúlt években számos ilyen bank már kifizetett több millió dolláros bírságokat a versenyellenes manipulációk ilyen formái miatt. Bár egy rakás pénzügyi betűszó hangzik el mint halandzsa a laikusok számára, tény, hogy most már az árrögzítési botrányok mind LIBOR és ISDAfix, egyetlen, hatalmas összeesküvésre, összejátszásra és árrögzítésre utalnak.
Miért? Mivel a LIBOR befolyásolja az árakat a kamat-swap ügyletekben, így ez a manipuláció a manipulációban helyzetet teremt. Ha az állítások bizonyítják, hogy igazuk van, azt jelenti, hogy az ügyfelek fizették ki a két rétegű árrögzítéses korrupciót. "Ez egy dupla összeesküvés", mondja meghökkenten Michael Greenberger, a kereskedelem és a piacok felosztását végző Commodity Futures Trading Commission egykori igazgatója, most a University of Maryland professzora. "Ez a bűnözés netovábbja".
A rossz hír nem áll meg a swapnál és a kamatoknál. Márciusban az is kiderült, hogy a két szabályozó, a CFTC az USA-ban, és a madridi székhelyű Értékpapírok Nemzetközi Szervezete is ösztönözte a LIBOR kinyilatkoztatásokat. Azért, hogy megvizsgálják annak a lehetőségét, jogellenes manipuláció van-e az arany és az ezüst ára körül. A legnagyobb sokk azonban egy szövetségi tárgyalóteremből jött március végén, amikor polgári per indult a bankok LIBOR-ral kapcsolatos bűncselekményei miatt, és a bíróság elutasította az ellenük indított keresetet. Ebben az esetben a szövetségi bíró elfogadta a bankárvádlottak hihetetlen érvelését, miszerint ha a városok és más befektetők pénze elveszett a LIBOR manipuláció miatt, az a saját hibájuk.
"Hihetetlen", mondja Sylvia Sokol, ügyvéd a Constantine Cannon cégtől, amely antitröszt ügyekre specializálódott. Mindezek a történetek közösen mutatják ugyanazt: Ezek a bankok, amelyek már óriási hatalommal rendelkeznek, fogva tartják a pénzügyi gazdaságot . Az Egyesült Államokban, az első hat bank között, ugyanazt a nevet láthatjuk a LIBOR és ISDAfix paneleken. Saját vagyonuk egyenértékű az ország GDP-jének 60 százalékával, és kezdik felismerni a nagyobb és még félelmetesebb lehetőségek profitszerző és politikai erejét. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy mind a büntető igazságszolgáltatási rendszer és a polgári bíróságok is tehetetlenek, és nem tudják megállítani őket, mert együtt dolgoznak rendszerrel, vagy helyesebben a rendszer már nekik dolgozik.
A bankok találtak egy kiskaput, egy alapvető hibát a felépítményben. Az egész pénzügyi rendszerben vannak helyek, ahol az árak vagy a hivatalos indexek beállítása alapján ellenőrzött adatokat küldhetnek és küldenek a magánbankok és a pénzügyi cégek. Más szóval, közvetlen hozzáférést kaptak a gazdasági infrastruktúra rendszeréhez. A LIBOR az, ami méri az árakat a banki díjak és egymás hitelei között. Egy tökéletes példa, és nem csak alapvető hiba az ármegállapító rendszerben. Gyenge a szabályozás rendészeti kerete, és szinte megállíthatatlan a korrupció.
Sok esetben tesznek kísérletet a manipulációra. A bankok többnyire meg-meg csúsznak. A Barclays megúszta egy viszonylag csekély bírsággal a 450 millió dolláros tartományban, az UBS beragadt egy 1,5 milliárdos büntetéssel és az RBS is kénytelen volt feladni 615 millió dollárt. Eltekintve néhány alacsony szintű közbelépéstől, eddig nem fenyegette a bankokat büntetőeljárás, bár a brit törvényhozás már a bankvezetők büntetését és büntethetőségét is lehetővé kívánja tenni. Látszólag ez utóbbi intézkedés is sértheti a bankok érdekeit, de beáldozható csótányok mindig lesznek, és a bankkáosz még a Rothschildoknak és Rockefellereknek sem hiányzik, mert az ellenőrizhetetlené váló bankok okozta hatalomátvétel, érdekeikkel ellentétesen felboríthatja az erőviszonyokat.
Összességében, még a nagybankoknak is kevés esélye van a túlélésre, vagyis arra, hogy megússzák a legnagyobbak általi bekebelezést (a "finisben" azok is egymás ellen fordulnak). Ugyanez a sors vár a "befektetőikre" is. Azokra az összelopott vagyonokra, amelyek sorra fognak eltűnni, hiába próbálják kiüríteni az eddig biztonságosnak hitt offshore számláikat tulajdonosaik. A kifosztás sebességével a harácsolás mértéke is gyorsul, növekszik. Aki tegnap milliókat lopott, az mára milliárdokat akar, és holnap már a billiók sem elegendők a számára. A stratégia világos vonalvezetést mutat. Ha már az emberektől nincs mit ellopni, egymást kezdik ki. A mohó "kisgömböc" végül kipukkad, és szertefoszlik. Mire feleszmélnek, rájöhetnek, hogy csak az az övék, amit megettek, de még azt is elvehetik tőlük, amíg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése