Etnikai konfliktus Svédországban

Május 19-én a nem fehér bevándorlók és az autonóm baloldaliak által megkezdett zavargás kilenc napon át tartott és pestisként söpört végig Svédországon. A bevándorlókból álló, antirasszista baloldali szervezet „megafonen” (megafon) szerint a zavargások akkor kezdődtek, mikor a rendőrök megöltek egy 69 éves macsetével felfegyverkezett embert, aki ellenállt a letartóztatásának és a rendőrökre támadt. Mindez a 80%-ban színesbőrű bevándorlók által lakott stockholmi külvárosban, Husby-ben történt. A zavargások éjszaka kezdődtek, az ebben résztvevők főleg fiatalok, és fiatal felnőttek közül kerültek ki – a legfiatalabb rendbontó egy alig 12 éves fiú volt.

Jelentések szerint 60 és 200 fő közötti volt a cselekményben aktívan résztvevők száma. Több száz gépjárművet gyújtottak fel, valamint iskolákat, óvodát, rendőrőrsöket, éttermet, és kísérletet tettek egy könyvtár lángba borítására is. Természetesen szemeteskonténereket is felgyújtottak és összetörtek mindent, ami az útjukba került. Mikor a rendőrség megérkezett, a szokásos taktikát alkalmazták, azaz kővel dobálták a rendőröket, valamint a helyszínre siető tűzoltókat és mentősöket is, akik csak a munkájukat végezték. Rendőrségi források szerint 30 fő körüli rendbontót tartóztattak le, akiknek legnagyobb részét napokon belül el is engedték. A rendzavarás Husby-ben kezdődött, de egy nap alatt más, bevándorlók lakta területekre is átterjedt. Ezek azok a helyek, melyeket az észak-európainak tekinthető emberek megpróbálnak elkerülni, amennyire csak lehet. Mivel köztudott, hogyha egy svéd ember ilyen helyre téved, mint például Rinkeby, vagy Tensta, nagy az esélye annak, hogy megverik, kirabolják, vagy megerőszakolják.

Eddig ez események 23 stockholmi külvárosi területre és 6 másik városra terjedtek át. Az elnőiesedett és elzsidósodott rendszer rendőrsége csak a gyengeségéről tett tanúbizonyságot, miközben semmiféle hatékony műveletet nem hajtottak végre a rend visszaállítása érdekében. A zsidók által uralt svédországi és nyugati médiák folyamatosan hazugságokat árasztanak, hogy megtévesszék az embereket. Olyan jelenségeket okolnak a probléma felbukkanásáért, mint az elnyomás, a munkanélküliség és a „rendszer belső strukturális rasszizmusa”.

De vajon az átlagos, svéd nemzetiségű emberek miért nem vesznek részt a zavargásokban, hiszen őket is legalább oly’ mértékben sújtják ezen jelenségek?
Láthatjuk azt is, hogy az események hatására a zsidók hogyan álcázzák magukat svédeknek. Kent Ekeroth, egy zsidó, az Izraelt és a homoszexualitást védő, „szociálkonzervatív”, a svéd demokrata párt tagja és a svéd parlament képviselője is megragadta az alkalmat, hogy terjessze mérgét a RussiaToday interjúján keresztül, mintha személyes véleménye egyben a közvélemény is lenne.

A svéd nemzetiségű emberek dolgos, hűséges és jól szervezett emberek, de a kormányuk egy olyan lefele ívelő utat követ, mely a pokolba vezet, többfajú társadalmával együtt. A néger ősökkel rendelkező államminiszter, Fredrik Reinfelt például teljes mértékben elutasítja bármiféle etnikai svédség létezését. Szerinte csak svéd állampolgárok vannak, svéd nemzetiségű emberek nem léteznek. 

A kormány természetesen nem vezet nyilvános nyilvántartást a bevándorlók és a lakosság faji hovatartozásáról. 2011-ben a lakosság 27%-a (nagyjából 2,5 millió fő) volt külföldi származásúnak tekinthető, míg svédnek 73% (7 millió fő). Ez nagyjából a színesek/fehérek arányára is érvényes. 1960-ban a lakosság csupán 4%-a volt külföldi gyökerekkel rendelkező, azok is főleg a környező országokból származtak. 2012-ben 110 ezer főnyi bevándorló érkezett Svédországba, akik főleg Irakból, Afganisztánból, Szomáliából származnak.

Nyilvánvaló tény, hogy a lázadozó rendbontók azért támadták meg a rendőröket, mert nem akarnak a svéd társadalom részévé válni, hanem a saját „városállamukban” akarnak élni. Amikor a rendőrség betér az általuk lakott területre, akkor azt a bevándorlók úgy értékelik, mint magánlaksértést. Természetesen van egy nagy adag ellenségesség és tiszta gyűlölet a befogadó nemzet azon tagjai iránt, akik kénytelenek velük egy szomszédságban élni. Évtizedek óta, mióta David Schwarz felszólította Olaf Palme államminisztert a ’70-es években, hogy kezdje meg a tömeges bevándorlás elősegítését és a multikulturalizmus politikáját, tapasztalhatják a lakosok ennek negatív következményeit. Ezek a zavargások nem az elsők és nem tekinthetők egyáltalán váratlannak, hanem következményei annak a faji cunaminak, ami az országot éppen elsodorni készül.

Ámde ahol sötétség van, ott a fény is előbb-utóbb megjelenik. A múlt hét végén svéd emberekből civil önvédelmi csoport szerveződött Stockholmban, kiknek elegük lett a korrupt törvényekből és a kezükbe vették az irányítást, hogy visszaállítsák a közrendet. 

Nagyjából 100-400 önkéntes vett részt az éjszakai őrjáratokban. Május 24-26-a között a rendőrség hirtelen akcióba lépett és elkezdte a védelmi csoportokat zaklatni és 18 főt közülük le is tartóztattak 24-én éjjel.

Május 25-én a rendőrség bejelentette, hogy minden 5 főnél nagyobb svédekből álló csoportot le fognak tartóztatni, amennyiben ilyen jellegű tevékenységet végeznek. Az éjjeli őrjáratok ettől nem szűntek meg, sőt jelentős eredményeket értek el, mikor fizikai erejüket kihasználva fegyelmeztek meg bevándorló rendbontókat Tumba városnegyedben, Stockholmban. Tudvalevő, hogy a svéd ellenállási mozgalom (Svenska Motstandsrörelsen) és más nemzeti mozgalmak is részt vettek ezekben a műveletekben, hogy visszavegyék városukat a bajkeverőktől. Úgy tűnik, az őrjáratoknak komoly hatása volt az eseményekre, kezd visszaállni egyfajta nyugalmi állapot a bűnös városnegyedekben. Az ok nyilvánvaló, hiszen az élősködők csak a fizikai erőszakból értenek, melyet garantáltan meg is kaptak, mikor a hazafiak rendbontáson érték őket.

A fehér őrjáratozók jól vizsgáztak ebben a helyzetben, hiszen a rendelkezésükre álló eszközök segítségével eredményesen vették fel a harcot a bevándorlók erőszakos, ámde hozzájuk képest kisebb csoportjai ellen, mindig helyi erőfölényt képezve.

A művelet „civil rendvédelmi” oldalán való részvétel sikeresen egyesítette a svéd fiatalokat, akik példát mutattak a többségi társadalomnak, hogyan is kell egy ilyen etnikai hátterű rendzavarást eredményesen kezelni. A többségi társadalom adóiból fizetett hivatalos rendvédelmi szervek nem akarták hathatós módon megfékezni az eseményeket, azok eszkalálódtak és fenyegetést jelentettek a bevándorló-negyedeken kívül élő svéd lakosságra is. Önszerveződő, népi önvédelmi csoportok nélkül kétséges lett volna a probléma rövidtávon való kezelése.

Budai Vendel