Csütörtök óta bejárta a külföldi és magyar sajtót az amerikai titkosszolgálat megfigyelési
botránya, ami immár kilenc szolgáltatót és nagy internetes oldalt
érint. Legtöbb olvasónk számára ez nyilván nem nagy újság, ami miatt a
hír mégis érdekes, hogy a PRISM fedőnevű akció most a Washington Post és
egy hírszerző tiszt „jóvoltából” nyilvánosságra került és bár sokan
teljesen hozzászoktak a gondolathoz, hogy manapság mindent és mindenhol
figyelnek, talán néhány ember mégis elgondolkozik, hogy mégis mi folyik
körülöttünk.
Aki eddig is figyelemmel kísérte a világban ténylegesen
zajló eseményeket és nem csupán a hivatalos sajtóból értesül a
hírekről, valamint tisztában van a háttérben működő mozgatóerőkkel,
tudja, hogy ez nem új keletű tevékenység és a PRISM sem az egyetlen
ilyen program. Írtunk már a Stellar Wind nevű, szintén NSA programról,
az FBI törekvéséről, hogy a Skype és hasonló voip és chat
szolgáltatókat is valósidőben lehallgathassa vagy a Google újításairól,
amelyek a mi kényelmünket és szokásaink feltérképezését hivatottak
szolgálni és sorolhatnák a történet epizódjait. A megfigyelés egyre
kifinomultabb és kiterjedtebb és immár tényleg valós-időben folyik.
Tudjuk, hogy egyre több helyen már csipek segítségével figyelik az iskolásokat,
a rabokat, a háziállatokat, a betegeket. Térfigyelő kamerák pásztázzák
az utcákat, biztonsági kamerák felügyelik a parkolókat és boltokat, és
akár otthonainkba is bepillanthatnak. És igen. Online tevékenységeink és
beszélgetéseink is az utolsó kattintásig követhetőek és
lehallgathatóak. Sokan nevetve söprik félre ezeket a fejleményeket azzal
érvelve, hogy ugyan kit érdekel, amit két vagy akár kétmillió barátnő
fecseg a neten és aki ezzel ennyit foglalkozik biztosan paranoiás. Az
információ azonban valóban hatalom és mivel a világi hatalom, bár nagyon
szeretné, nem mindenható vagy mindentudó, kénytelen a technika
eszközeit felhasználva Istent játszani. A cél a világkormány.
Ehhez elsőként az emberek feletti teljes és globális hatalmat kell
megszerezni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindenkiről, minden
időben, mindent tudnak.
A most közzétett „új” információ alapját egy hírszerzési tiszt által a Washington Post-nak
átadott dokumentum alkotja, amit az NSA (Amerikai Nemzetbiztonsági
Hivatal) vezető elemzői 2013 áprilisában készítettek és az egyik
legfontosabb hírszerzési eszközként hivatkozik a PRISM programra. A
tiszt elmondta, hogy amikor kipróbálta a rendszert, megrémült attól, hogy a titkosszolgálat szinte az emberek éppen formálódó gondolatait is látja.
A prezentáció
szerint az NSA jelentései egyre nagyobb mértékben építenek az így
megszerzett adatokra, jelenleg minden hetedik hírszerzési jelentés
alapul valamilyen PRISM-es információra. Ez különösen akkor ijesztő, ha
tudjuk, hogy az NSA évente több billió adatforrást elemez. A PRISM-mel
szerzett adatok döntő többsége az Egyesült Államokban élő amerikai
polgárokról szól.
A PRISM fedőnevű akció 2007-ben kezdődött és a Microsoft volt az első
cég, aki megadta magát a titkosszolgálati megkeresésnek. Az évek során a
többi nagy szolgáltató is a titkosszolgálat figyelmébe került, a
Google, a Facebook, a Paltalk (az Arab Tavaszban és a szíriai
eseményekben kulcsszerepet játszott kisebb szolgáltatás), az AOL, a
Skype, a Youtube, végül 2012-ben az Apple is.
A prezentációból az is kiderül, hogy az NSA kívánságlistáján az
ingyenes tárhelyszolgáltatás miatt népszerű Dropbox is szerepel, azzal a
megjegyzéssel, hogy hamarosan már működő kapcsolat lesz ott is, a
szolgáltató már mentességet kapott a megfigyelés miatt esetleg felmerülő
jogi ügyekben, ezt a főügyész és a hírszerzés igazgatója biztosítja
számukra.
James Clapper, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója (DNI)
csütörtökön elismerte az adatbányászás tényét, de közleményében még
mindig csak arról beszélt, hogy az a törvény, amely lehetővé teszi a
kormányzati ügynökségek számára, hogy kommunikációs adatokat gyűjtsenek
internetes szolgáltatóktól, kizárólag az Egyesült Államokon kívüli, nem
amerikai személyek célba vételét engedélyezi.
Források:
Business Insider, Washington Post, Index
Számunkra és minden gondolkodó ember számára eddig is nyilvánvaló tény volt mindez, és semmilyen meglepő újdonságot nem jelent a kiszivárogtatás, hiszen a teljes internetes és mobilforgalmat ellenőrzés alatt tartják az erre szakosodott állami szolgálatok nem csak Amerikában, hanem mindenhol a világon, és ehhez semmilyen bírósági vagy ügyészi felhatalmazást nem szereznek be, csak abban az esetben, ha egy ügyben várhatóan hivatalos eljárás is indul, és bírósági szakaszba kerül, mert ebben az esetben a törvényeket és jogszabályokat - legalábbis látszólag - nekik is be kell tartaniuk, elvégre a demokratikus jogrendszernek a látszatát meg kell őrizniük (a valóságban persze más a helyzet). Tehát azt, aki most ezen az újabb gumicsont ügyön meglepődik, naivabbnak kell minősíteni még egy három éves kisgyereknél is - és ideális rabszolgája a liberális demokráciának nevezett cion-atlantista diktatúrának.
Az amerikaiak esetében nem a megfigyelés ténye a figyelemreméltó, hanem az, hogy ezt a tevékenységet az egész bolygóra kiterjesztve végzik. Az úgynevezett terrorista ellenes törvények következményeként a belföldi felderítésük lehetőségeit már korábban megnövelték, amely politikai és társadalmi vitákat eredményezett eddig is. Meddig tejed a magánélet és a magántitok sérthetetlensége, és meddig terjednek az állambiztonsági érdekek (pontosabban a hatalom valódi birtokosainak az érdekei), a kettő közötti határvonal hol húzódik meg – erről hosszú ideje társadalmi vita zajlik, amelyet ez a kiszivárogtatás ismét felszínre hozott.
Az amerikai
kormányzat felháborodását, miszerint óriási károkat okozott a
kiszivárogtatás, komolytalannak kell tekinteni, elvégre egy átlagosan
felkészült Amerika-ellenes szabadságharcos pontosan tisztában van a
totális felderítés meglétével, és ennek megfelelően szervezi az
esetleges műveleteit - a kormányzat által ellenőrzött rendszereket ennek
tudatában, illetve ennek megfelelően használja. Kárt legfeljebb az
okoz, ha a felháborodott állampolgár lemond bizonyos szolgáltatásokat és
ebből anyagi vesztesége származik a szolgáltatóknak és az államnak.
Mindazonáltal az Egyesült Államok megítélésében, presztízsében okozott
kárt említeni sem érdemes, hiszen az már eddig is a béka hátsója alatti
szinten mozgott.
Na de mi a helyzet hazánkban? Természetesen a szolgálatok itt is megfigyelhetnek bárkit, aki a látókörükbe kerül, és erre engedélyt csak akkor kérnek, ha hivatalos eljárást is indítanak. Egyébként meg nem kérnek engedélyt. Adatforgalmat, beszélgetést, levelezést, cellainformációkat, bankszámla- és pénzügyi adatokat beszerezhetnek, titkos lakásátvizsgálást tarthatnak, környezettanulmányt végezhetnek, az úgynevezett társadalmi segítőkön keresztül információkat szerezhetnek be, és még van néhány lehetőségük, de a lényeg, hogy a totális ellenőrzés meglehetősen nehéz és költséges, és hosszabb időn keresztül sok erőforrást igényel a részükről. A nyugati rendszer bomlásával párhuzamosan az állam kénytelen lesz fokozni erre irányuló tevékenységét, de ez nem lesz hosszan tartó állapot, mert elkövetkezik az a stádium, a változás ideje, melynek során az addigi megfigyeltekből az állam irányítói lesznek. Jól tudják ezt a jelenlegi kormányzat prominensei is, hiszen maguk is megtapasztalták, átélték mindezt a 89'-es modellváltás során. Az apparátus tagjai pedig egyszerű tisztviselők, és ennek megfelelően állnak a kérdéshez.
Újszászi István
Megfigyelési botrány – kíváncsi szolgálatok
Az amerikai megfigyelési botrány kapcsán fölmerült olvasóinkban, hogy miért nem reagálunk kellő mértékben erre a 'világraszóló' és felháborító eseményre, illetve annak kiszivárogtatására. Ugyan miért kellene meglepődnünk mindezen, és beállni háborgók sorába?
Számunkra és minden gondolkodó ember számára eddig is nyilvánvaló tény volt mindez, és semmilyen meglepő újdonságot nem jelent a kiszivárogtatás, hiszen a teljes internetes és mobilforgalmat ellenőrzés alatt tartják az erre szakosodott állami szolgálatok nem csak Amerikában, hanem mindenhol a világon, és ehhez semmilyen bírósági vagy ügyészi felhatalmazást nem szereznek be, csak abban az esetben, ha egy ügyben várhatóan hivatalos eljárás is indul, és bírósági szakaszba kerül, mert ebben az esetben a törvényeket és jogszabályokat - legalábbis látszólag - nekik is be kell tartaniuk, elvégre a demokratikus jogrendszernek a látszatát meg kell őrizniük (a valóságban persze más a helyzet). Tehát azt, aki most ezen az újabb gumicsont ügyön meglepődik, naivabbnak kell minősíteni még egy három éves kisgyereknél is - és ideális rabszolgája a liberális demokráciának nevezett cion-atlantista diktatúrának.
Az amerikaiak esetében nem a megfigyelés ténye a figyelemreméltó, hanem az, hogy ezt a tevékenységet az egész bolygóra kiterjesztve végzik. Az úgynevezett terrorista ellenes törvények következményeként a belföldi felderítésük lehetőségeit már korábban megnövelték, amely politikai és társadalmi vitákat eredményezett eddig is. Meddig tejed a magánélet és a magántitok sérthetetlensége, és meddig terjednek az állambiztonsági érdekek (pontosabban a hatalom valódi birtokosainak az érdekei), a kettő közötti határvonal hol húzódik meg – erről hosszú ideje társadalmi vita zajlik, amelyet ez a kiszivárogtatás ismét felszínre hozott.
Napjainkban
nem csak a titkosszolgálatok, hanem bárki, akinek a tudása és a
technikai háttere megfelelő hozzá, képes elektronikus információk
megszerzésére. Hallunk heckerekről, kémprogramokról, speciális
vírusokról, de nem vesszük figyelembe a veszélyt. Ezek az
információszerzési műveletek kiterjednek a korszerű mobiltelefonokra is.
Ez azonban ne okozzon különösebb gondot senkinek, mert minden kornak
megvolt a hasonló infószerzési gyakorlata. Elfogták a futárokat,
hallgatóztak, felbontották a leveleket, csomagokat, már a kezdet
kezdetén lehallgatták a telefonokat. Ez akkoriban csak egy viszonylag
szűk réteget érintett, ma viszont szinte mindenki információt cserél,
ezért az ellenőrzés is általános, csakúgy, mint a törvénytelen
adathalászat és dezinformáció. Ez van, ezzel együtt kell élni, de
megfelelő óvatossággal.
|
Na de mi a helyzet hazánkban? Természetesen a szolgálatok itt is megfigyelhetnek bárkit, aki a látókörükbe kerül, és erre engedélyt csak akkor kérnek, ha hivatalos eljárást is indítanak. Egyébként meg nem kérnek engedélyt. Adatforgalmat, beszélgetést, levelezést, cellainformációkat, bankszámla- és pénzügyi adatokat beszerezhetnek, titkos lakásátvizsgálást tarthatnak, környezettanulmányt végezhetnek, az úgynevezett társadalmi segítőkön keresztül információkat szerezhetnek be, és még van néhány lehetőségük, de a lényeg, hogy a totális ellenőrzés meglehetősen nehéz és költséges, és hosszabb időn keresztül sok erőforrást igényel a részükről. A nyugati rendszer bomlásával párhuzamosan az állam kénytelen lesz fokozni erre irányuló tevékenységét, de ez nem lesz hosszan tartó állapot, mert elkövetkezik az a stádium, a változás ideje, melynek során az addigi megfigyeltekből az állam irányítói lesznek. Jól tudják ezt a jelenlegi kormányzat prominensei is, hiszen maguk is megtapasztalták, átélték mindezt a 89'-es modellváltás során. Az apparátus tagjai pedig egyszerű tisztviselők, és ennek megfelelően állnak a kérdéshez.
Újszászi István
Az aktív, a passzív, és a halott ügynök
Az amerikai kormány a médiában is közvetített hajszát folytat Edward Snowden ellen, akinek valódi kilétéről nem sokat tudni - annál is inkább, mivel a CIA egy alkalmazottjáról van szó.
Ez az állítólagosan nemrég kirúgott CIA alkalmazott pedig gondolt egyet, és önfejűen felfedte az Egyesült Államok világméretű összeesküvését, amiben a kormány amerikai és külföldi állampolgárok tízmillióit tartja ellenőrzés alatt, megfigyelvén a magántelefonon folytatott beszélgetéseket és az internetes kommunikáció minden formáját.
Az alternatív média pedig nem bír magával, és újabb összeesküvés-elméletek láttak napvilágot, többek között arról, hogy feltehetőleg a CIA tette el láb alól a szintén zsidó Steve Jobs-ot, amiért az Apple csak második sorban volt hajlandó átadni a felhasználók adatait a hatóságoknak.
Az elméletek kavalkádjában pedig mindenki megfeledkezik arról, hogy a titkosszolgálatoknál, - főleg az amerikainál - aligha van kirúgott alkalmazott. Aktív, tevékeny alkalmazottak vannak, illetve passzívak, ezen kívül csak a halott alkalmazotti státusz marad, de az nem össznépi hisztéria, hanem médiacsend mellett. Inkább azon kellene gondolkozni, hogy Snowden jelenleg melyik kategóriába tartozna, ha a felettesei tudta nélkül szivárogtat ki ilyen horderejű információkat. Ha a CIA nem akarja nyilvánosságra hozni, hogy a kormány megfigyeli a saját állampolgárait, valószínűleg szép csendben eltették volna láb alól, és aligha adna ki nyilatkozatokat arról, hogy épp melyik országtól kér menedékjogot.

Edward Snowden (CIA). Aktív, passzív, vagy halott?
Marad a következtetés, hogy Snowden továbbra is a CIA alkalmazottja,
aki csak eljátssza az igazság harcosának, a kormány ellenségének
szerepét. Miért is tenne ilyet?Kíváncsiak a társadalmi visszhangra. Az utóbbi években az amerikai hatóságok valamennyi lépése azt támasztja alá, hogy az Egyesült Államokban nem a mostani, soha el nem ismert, de nagyon is működő diktatúra épül, hanem nyílt, törvények által támogatott, egyszerű és annál hatékonyabb diktatúra, ami az állampolgárok teljes ellenőrzésére és a magánszféra megszüntetésére épül.
Ez a bizonyos CIA alkalmazott Snowden pedig bizonyítékot hozott nyilvánosságra, arra vonatkozóan, hogy az amerikai kormány durván beavatkozik az ember magánszférájába, és hogy a társadalmat ellenőrzés alatt tartják. Most pedig figyelik a visszhangot. Ha az eset semmiféle társadalmi visszhangot nem vált ki, mert senkit nem érdekel, hogy megfigyelik, lehallgatják a magánbeszélgetéseit és a kormány pusztán gazdasági javakat is termelő kísérleti egérnek tekinti, az annyit jelent, hogy komolyabb társadalmi ellenállás nélkül félre lehet tenni az alkotmányt, bekamerázni az állampolgárok lakásait és valóban úgy lehet kezelni az embereket, mintha kísérleti egerek lennének, mert semmilyen ellenállást nem tanúsítanak.
Mi történik, ha az eset komoly társadalmi visszhangot vált ki?
Ez esetben újabb, a CIA által szervezett terrortámadásokra van szükség, és fokozott médiapropagandára, miszerint a terrorista támadások csak akkor akadályozhatók meg, ha az állampolgárok önként feladják a szabadság vágyát és a magánszféra nagy részét. Ez van az ügy hátterében, - és mivel a birkák szolgalelkűen bégetnek - mert most éppen nem hallgatni, hanem bégetni kell - ezért feltehetőleg a második forgatókönyv fog megvalósulni. De a végső következmény egy és ugyanaz. Egyetlen, hanyatlóban lévő birodalom sem engedheti meg magának, hogy ne félemlítse meg a saját állampolgárait.
Fenyvesi Áron
Kit hallgatnak le és miért?
Azokban az emberekben akik nem foglalkoznak mélyebben politikai, gazdasági dolgokkal és nem keresik a dolgok miértjeit sokszor felmerülhet a kérdés, hogy kit és miért hallgatnak le és milyen titkosszolgálati eszközökkel?
Az egészben az abszurd az, hogy rengeteg emberben fel sem merül a kérdés és az sem, hogy ez mennyire valós! Sokan úgy bedőlnek az aktuális politikai hatalomnak, hogy teljes mértékben kiszolgálják azt és bégető birkaként zabálják be az odadobott szénát(hamis infót).
Így történik ez most az USA-ban is, ezért tudott oly nagy port kavarni Edward Snowden aki egy külsős cég által dolgozott az NSA -nak és a CIA-nak!
Az úriembert elmondása szerint roppant mód zavarta, hogy az amerikai kormány beleavatkozik az magánéleti szentségbe és az internet adta szabadságba. Ezért döntött úgy, hogy az általa birtokolt titkos adatokat kiszolgáltatja a sajtónak!
A bomba nagyot robbant és az ügy már nem csak Amerikában kavarja az állott port hanem szinte az egész világon.
Persze nem azért amiért azt a cikk bevezetőjében említett megvezetett emberek hiszik, hanem annál sokkal összetettebb dologról van szó!
Aki kicsit is jártasabb a témában annak nem kell bemutatni a telefonlehallgatások sokaságát és precizitását. Itt ki kell hangsúlyozni, hogy ezzel nem csak az USA él hanem az összes titkosszolgálat a világon! Senki ne essék tévedésbe, hogy valakitől is engedélyt kérnek ehhez! Sőt!
Az internet ellenőrzés nyíltan folyik, és valaki is kizárja annak lehetőségét, hogy magán levelezésekbe is belepillant az elhárítás? Ugyan már!
A lényeg az és ezt most sokan tudják,Obama meg a kabinet vakarhatja a fejét érte,hogy egy titkos projekt ha nem is teljes anyagát vesztette el és akkora információ halmaz esett ki a kezükből amit nagyon hosszú idő alatt lehet csak rendbe rakni vagy pótolni!
Mert itt most nem azért megy a vita, hogy néhány "terroristának" ,drogdílernek, kormány által nem szimpatikus embernek lehallgatták a telefonját vagy átnézték a levelezését! Eddig is csinálták és ezután is csinálni fogják!
Elvesztettek valamit, elvesztettek valamit ami az övék és hatalmas információ ami az ellenség kezében hatalmas fegyver!
A titkosszolgálatok most őrült tempóval dolgoznak, oly mértékű háttérmunka folyik ami elképzelhetetlen egy átlagos embernek. Az ügyben minden nagyobb hatalom érintett (USA, Oroszország ,EU, Kína),és a Kína-USA helyzetet tovább élezheti, hogy Edward Snowden a hírek szerint Hongkongban rejtőzködik! A két ország között kiadatási szerződés áll fent, de ilyen esetben azt Kína egy perc alatt felrúghatja és az újabb komoly politikai változásokat hozhat keleten! Az orosz politikai vezetés lépései is cifrázhatják az ügy kimenetelét, mivel Oroszország nagyon jó politikai kapcsolatokat ápol a keleti birodalommal!
Ha Snowdent elkapja az elhárítás egész biztosan elítélik, mi azon sem csodálkoznánk ha menekülés közben "véletlenül" elhalálozna. Ha ez nem történik meg akkor hosszú éveket tölt rácsok mögött ami nagy megaláztatásokban fog eltelni és ha szabadul akkor még beszélnie sem lesz kedve!
Az az ország aki menedékjogot biztosít majd neki, hemzsegni fog az amerikai titkos ügynököktől és E. Snowdennek nem lesz egy nyugodt napja sem!
Eddig egyedül Izland ajánlotta fel nyíltan a menedékjogot!
Várjuk az ügy kimenetelét és sok sikert kívánunk Edward Snowdennek a bujkáláshoz, mert az élete innentől kezdve nem lesz egyszerű! Lehet, hogy ez egy vezeklés,mert rádöbbent,hogy eddig a sátánt szolgálta!
Alföldi Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése