Egykor milliók zarándokoltak átszellemülten a futballkultúra templomába

A ma hatvan éves Népstadion nem az a 45 ezer köbméter beton és vasbeton, 14 400 lépcsőfok és 18 ezer izzó volt, ami benne van. Nem is csupán létesítmény. A fővárosban életforma. Továbbá – hazánkban és külföldön egyaránt – fogalom.

Egy igazán jó hangulatú mérkőzés a SZÚR fénykorában, 1973-ban, a szokásos telt ház előtt a Népstadionban

Oda kimenni – akár hétköznap, akár vasárnap – valóban ünnepi eseményt jelentett (azért hangsúlyozom, hogy valóban, mert az „ünnepi” kifejezést a magyar futballban azóta rengetegszer lejáratták). Megannyi család feje és – egy vagy több – fiú gyermeke fehér inget vett, ha az arénába készült. S az első diadalt már akkor átélte, amikor odahaza ránézett a jegyre. Belépőhöz jutni kinccsel ért fel; nagyon is jellemző, hogy 75 ezres tömeggel még a legjobb ötvenbe sem kerülhetett be mérkőzés minden idők leglátogatottabb találkozói közé. Népstadionnak egyébként itthon senki sem hívta a mámorító helyet. Mindenki csak úgy nevezte: „a stadion”. A határokon túl pedig „Nepstadionnak” írták-mondták, és éppen olyan kultikus pályaként emlegették, akár a Bernabeut, a San Sirót, a Wembley-t.
Amúgy pont annyira megváltozott Budapest légköre a nagy meccsek napján, amennyire máig megfigyelhető mindenütt – Münchentől Rióig –, hogy egészen más az atmoszféra, ha délután-este fontos mérkőzést rendeznek. A famíliák nálunk is a találkozó időpontjához igazították az ebédet (a világító-berendezés felavatása óta már a vacsorát is), márpedig a zuglói létesítménybe korán kellett elindulni, hiszen – bár annak idején összehasonlíthatatlanul kevesebb autó volt, mint napjainkban – a villanyosról vagy a troliról leszállva csak araszolni lehetett, akkora emberáradat tartott gyalogosan a kapuk felé.

Magyar-angol 7:1, 1954. május 23. Népstadion
A kasszákat senki nem kereste fel, mert építettek ugyan jó néhány kőpénztárt a stadion köré, ám a „zsugák” a legélénkebb érdeklődéssel kísért találkozókra elővételben elfogytak; azt, aki szerdán akart belépőt váltani vasárnapra a Népköztársaság útján (Andrássy úton) létesített, a Bajcsy-Zsilinszky úthoz közeli jegyirodában, körbe röhögték. (A tiketteket hétfő délelőtt tíz órától árulták, és a hét első napján, munkaidőben nemegyszer az Operaházig ért a sor.)

S nem csupán a nézőszám-öröklistán jegyzett meccseken gyűlt egybe nagy közönség. A legenda például kettős rangadókról szól. Ám a legtöbb esetben a dupla találkozóknak legföljebb az egyike volt derbi, az előmérkőzést rendszerint egy fővárosi nagy és egy vidéki kis csapat játszotta. (Kivéve például 1965 esős augusztusát, amikor – 60 000 szurkoló jelenlétében – előbb tartották az FTC–Újpestet, és este fél nyolctól a Vasas–Ózdot.) A hatvanas években összesen hat alkalommal játszott egy napon a Népstadionban az FTC, a Honvéd, az Újpest és a Vasas, majd 1973 őszétől az MLSZ kötelezte a vezető kvartettet arra, hogy az egymás elleni derbiken együtt szerepeljen. (Nem volt rossz ötlet, mert bajnoki meccseken 1964 óta először kezdődött 8-assal az ötjegyű nézőszám.)
S hogy a „szent” gyepre ki mindenki vonult ki a Sportinduló hangjaira? Annak felsorolása – terjedelmi okokból – képtelenség. Hidegkutitól Puskás Ferencig, Bozsiktól Kocsis Sándorig, Tichytől Albertig, Mészölytől Göröcsig, Farkastól Varga Zoltánig, Benétől  Fazekasig, Nyilasitól Törőcsikig megannyi csel- és labdaművész kápráztatta el a publikumot, s a felejthetetlen meccseket sem lehet számba venni, mert annyi volt belőlük, hogy egybe gyűjtve kiadnák a Pallas Nagy Lexikonát.
A vendégművészek száma is szinte felmérhetetlen: járt itt – a világ valamennyi mértékadó válogatottján kívül – az Ajax, a Barcelona, a Bayern München, a Botafogo, a Flamengo, az Internazionale, a Manchester United, a Milan, a Real Madrid, továbbá Louis Armstrong, a Queen, kétszer a Rolling Stones, a U2 és a Hungaria százezer nézőnek énekelte 1995-ben (egy hónappal a Stones második budapesti fellépése előtt): „Bemondja a Szepesi, hogy mi győztünk…”
Futballmérkőzésen legutóbb egy 3-0-ás magyar–brazilon, 1986 márciusában jegyeztek telt házat (75 000 néző); tizennyolc esztendővel később, egy másik magyar–brazilon (1-4) a dél-amerikaiak edzésére spontán összeverődött 28 ezer ember, és közülük csak ötszáz maradt honfitársaink tréningjére…
Az 1953. augusztus 20-án felavatott, azaz most hatvan esztendős Nép- (2002 óta Puskás) stadion nyugodtan letagadhatna huszonöt évet a korából, hiszen falai között mindmáig utoljára 1987. május 2-án tartottak kettős rangadót, és akkor már csak 30 ezren mentek ki megnézni a virtuóz bálványok szerényebb beadású utódait. A láz együtt apadt az élmény bódító hatásával: az állagában a színvonalhoz meg a hangulathoz hasonlóan leromlott aréna az utóbbi negyedszázadban mind kevésbé emlékeztetett hajdani önmagára.
Nemrégiben a magyar–cseh válogatott találkozón 15 ezren voltak, nem kis részben a kirívóan olcsó jegyáraknak, valamint az MLSZ dolgozói állhatatos munkájának köszönhetően. Az FTC–MTK-t pedig 8500-an látták a helyszínen. E számokat valaha értelmezni sem tudták volna. Igaz, akkor hagymázas álmokban sem jelent meg, hogy egyszer olyan mélyre süllyed a – hivatalosan ma is „látványsportnak” nevezett – hazai  labdarúgás, amely alászállástól a föld alá kell süllyedni. A folyamatos züllés generációkat fosztott meg attól, mi a hamisítatlan magyar futballkultúra, de még nagyon sokan élnek azok közül, akik tudják: milyen az igazi Népstadion-érzés.
Mindahányan hálát adhatunk a sorsnak, hogy e roppant szerencsések közé tartozunk.
Tömeges arénázás: a legnagyobb labdarúgó-nézőszámok
1955. október 16.: Magyarország–Ausztria 6-1 (104 000)
1955. szeptember 25.: Magyarország–Szovjetunió 1-1 (103 000)
1955. november 27.: Magyarország–Olaszország    2-0 (103 000)
1955. március 27.: Bp. Dózsa (Újpest)–Dorog 0-1, Honvéd–FTC (Kinizsi) 0-0 (100 000)
1955. május 29.: Magyarország–Skócia 3-1 (100 000)
1956. április 29.: Magyarország–Jugoszlávia 2-2 (100 000)
1956. augusztus 4.: Vasas–Rapid Wien 9-3 (100 000)
1958. április 16.: Vasas–Real Madrid 2-0 (100 000)
1958. április 20.: Magyarország–Jugoszlávia 2-0 (100 000)
1954.október 10.: Magyarország–Svájc 3-0 (94 000)
1954. november 15.: Magyarország–Ausztria 4-1 (94 000)
1957.október 6.: Magyarország–Franciaország 2-0 (94 000)
1954. május 23.: Magyarország–Anglia 7-1 (92 000)
1957. szeptember 23.: Magyarország–Szovjetunió 1-2 (90 000)
1955. június 5.: Honvéd–Vörös Lobogó (MTK) 5-2 (90 000)
1956. május 20.: Magyarország–Csehszlovákia 2-4 (90 000)
1955. november 13.: Magyarország–Svédország 4-2 (90 000)
1957 .november 10.: Magyarország–Norvégia 5-0 (90 000)
1959. április 19.: Magyarország–Jugoszlávia 4-0 (90 000)
1955. május 22: Vasas–Szolnoki Légierő 3-0, Kinizsi (FTC)–Vörös Lobogó (MTK) 0-0 (85 000)
A maximális nézőszámot csökkentő világító-berendezés felavatása (1959. szeptember 9.) óta:
1959. szeptember 27.: Magyarország–Szovjetunió 0-1 (90 000)
1959. november 8.: Magyarország–NSZK 4-3 (90 000)
1960. május 22.: Magyarország–Anglia 2-0 (90 000)
1961. szeptember 6.: Vasas–Real Madrid 0-2 (90 000)
1960. május 15.: MTK–FTC 2-0 (86 000)
1959. május 24.: Vasas–MTK 2-1, FTC–Honvéd 4-3 (85 000)
1960. június  5.: Magyarország–Skócia 3-3 (85 000)
1964. július 19.: Újpest–FTC 4-2, Honvéd–Vasas 4-3 (85 000)
1966. augusztus 14.: Vasas–FTC 3-0 (85 000)
1961. június 11.: Magyarország–Ausztria 1-2 (80 000)
1962. április 8.: Magyarország–Uruguay 1-1 (80 000)
1964. május 23.: Magyarország-Franciaország 2-1 (80 000)
1965. szeptember 5.: Magyarország–Ausztria 3-0 (80 000)
1965. szeptember  9.: Magyarország–NDK 3-2 (80 000)
1966. december  8.: Vasas–Internazionale 0-2 (80 000)
1967. május 28.: Vasas–Újpest 1-0, FTC–MTK 2-0 (80 000)
1967. október 11.: FTC–Arges Pitesti 4-0, Vasas–Dundalk 8-1 (80 000)
1968. május  4.: Magyarország–Szovjetunió 2-0 (80 000)
1969. május  25.: Magyarország–Csehszlovákia 2-0 (80 000)
1973. április 29.: Magyarország–Ausztria 2-2 )80 000)
1973. június 13.: Magyarország–Svédország 3-3 (80 000)
1973. szeptember 9.: Vasas–Újpest 4-2, FTC–Honvéd 2-1 (80 000)
(NOL)