KEDVES, ARANYOS POLITIKUS NÉNIK ÉS BÁCSIK! (Egy óvodás levele.)

KEDVES, ARANYOS POLITIKUS NÉNIK ÉS BÁCSIK!
Egy óvodás levele. A papámat kértem meg, hogy írjon nektek, mert én még nem tudok, de mikorra megtanulnék írni, már lehet, hogy késő lenne a kérésem.

Van nektek is gyereketek?

Csak azért kérdezem, mert nekem van apukám és anyukám, akik most nem szeretik egymást, ezért az öcsém és én, anyuval a papánknál, meg a mamánknál lakunk. Azért kérdezlek téged politikus néni és bácsi, mert azt hallottam, hogy te vagy azért, hogy mindenkinek jó legyen. Azt szeretném mondani, hogy nekünk nem jó! Azért kérdezem, hogy van-e gyereked, mert az oviban a társaim is azt mesélik, hogy a szüleik sokat veszekednek. Én már tudom, hogy ezután költöznek a gyerekek a papájukhoz. Ha járnak oviba a gyerekeitek, biztos ők is hallanak ilyet. Vagy van olyan ovi, ahova a veszekedő szülők gyerekei járnak és van olyan, ahova a nem veszekedőké? Én már nem értek semmit sem. Arra emlékszem, hogy anyu és apu a postás bácsit nem szereti, mert amikor csengetett nálunk és adott egy papírt anyunak vagy apunak, azután kezdődtek a veszekedések. De lehet, hogy rám vagy az öcsémre haragszanak, mert akkor velünk is kiabáltak, pedig nem csináltunk semmi rosszat, csak játszottunk vagy szomorúan leültünk a szőnyegre. Az igaz, hogy pont oda, ahol ők sétálni akartak.

Azt is hallottam, hogy a pénzről vitatkoztak anyuék, hogy az kevés van nekik. Azt is hallottam tőlük, hogy a pénzért lehet vásárolni enni valót, szép ruhát, de szerintem nem tudják hol található a pénz, mert mindig keresik.

Látom, hogy van, aki tudja, hol kell keresni, mert a televízióban, mindig szép ruhában öltözött bácsit, nénit és gyerekeket látok. Az igaz, hogy látok, olyanokat is néha, akik nagyon csúnyán vannak öltözve és koszosak, de hallom, hogy azt is mondja televízió, hogy ezek olyan buták, hogy már nem is keresik a pénzt. Pedig, ha lenne pénze apunak vagy anyunak, még most is szeretnék egymást? Nem értem. Ha lenne pénze apunak, biztos venne olyan szép autót, ruhát, játékot, elmehetnének kirándulni, mert a televízióban mutatják és mondják, hogy az mind az enyém lehetne és hívnak is kirándulni sok felé. Olyan jó lenne!

Az jutott az eszembe, csak az öcsémmel még nem tudom megbeszélni, mert a papa mindig azt mondja rá, hogy ő hottentottául beszél és én azt nem mindig értem. Mindent csak tö betűvel mond. Szóval, az jutott az eszembe, hogy a televízióban, mert azt szerintem mindenki nézi, amikor beszéltek ti politikusok, ne veszekedjetek ti is, vagy ti sem találtok pénzt? Hanem, ha tudjátok, hogy merre találna apukám és anyukám pénzt, mondjátok el nekik. De én, most már régóta csak azt hallom, hova kell a pénzt adni. Nem lehet, hogy mivel mindenki odaadja a pénzt, ahova kéritek, ott már nem is fér el? Ott már olyan sok van belőle, hogy meg is fulladnak tőle? Lehet, hogy már nem is élnek, mert megfulladtak a sok pénztől és azért nem szólnak, hogy ne adjatok többet?

Én nem tudom, de én sokat sírok, mert azt szeretném, hogy anyu és apu megint szeressék egymást.
Az oviban van több társam, akik szomorúbbak, mint én, mert az ő apukájuk elment messzire, hátha ott talál pénzt. Én legalább néha találkozom apuval és együtt lehetünk pár napot. Azt is hallottam egyik este, amikor anyu azt hitte, hogy már alszom, hogy ő is valami másik országot vagy mit mondott, ahová elvisz minket is, hogy ő is keresse a pénzt. Én nem akarok elmenni! Én nem akarok megtanulni másként beszélni, éppen elég nekem a hottentottát megértenem. Nem akarom, hogy idegen emberek mosolyogjanak rám! Én azt akarom, hogy apu együtt anyuval és a mamáimmal, papáimmal mosolyogjanak és szeressék egymást. Biztos vagyok benne, hogy akkor engem is jobban fognak szeretni. Most néha azt érzem, lehet, hogy nem mindig szeretnek?

Aranyos politikus nénik és bácsik!

Segítsetek az öcsémnek és nekem és a többi ovis társamnak, hogy megint szeressék a szüleink egymást. Megint együtt lehessünk és boldogan, büszkén sétálhassunk, kézen fogva az öcsémmel, anyuval, apuval, a mamival, papival mi is úgy, mint ahogy a televízióban is látni. De miért csak a televízióban élnek ilyen családok? Néha úgy érzem, hogy én is a televízióban szeretnék élni! Tudom, hogy nem lehet, csak úgy, mondtam.

Ha van gyereketek, akkor biztosan megértitek a kérésemet! Ha nincs, akkor gondoljatok vissza arra az időre, amikor ti voltatok gyerekek, mert a papa nekem azt mondta, hogy ő is volt kisfiú, akkor biztosan ti is gyerekként kezdtétek az életet. Lehet, hogy még sírtatok is néha?
Akkor tudjátok és emlékezhettek, hogy nem jó, sokat sírni. Sziasztok!
Szőnyi Fanni Alexandra (óvodás, de már elmúltam 5 éves)