Kevesen
tudják, hogy az Egyesült Államoknak nincs igazi értelemben vett Nemzeti
Bankja. Az amerikai jegybank, a Federal Reserve Bank, a nagy nemzetközi
bankházak privát vállalkozása, az Egyesült Államok törvényhozásában
1913. december 22.-én rengeteg vita és szívós háttérmunka után
kierőszakolt törvényben (Federal Reserve Act 1913) kizárólagos
bankjegy-kibocsátási joggal felruházott részvénytársaság, melynek
részvényesei és igazgatói mai napig a létrehozó nagy bankok és azok
szakemberei.
A
Federal Reserve Bank felállítását megelőző hosszú küzdelem vezéralakja
és életében az amerikai pénzvilág vezető személyiségének és fő
irányítójának vélt John Pierpont Morgan maga is a Rothschild-ház
frontembere volt, mert ez utóbbiak pénzével dolgozott és azok
utasításait követte. Csak halála után derült ki, valójában milyen
csekély személyes vagyonnal rendelkezett.
A
Federal Reserve Bank igazi értelmi szerzője és a létrehozására
irányuló, gyakran összeesküvés-jellegű kampány megszervezője Paul
Warburg németországi zsidó pénzember volt, aki Felix nevű öccsével
együtt 1904-ben vándorolt be az Egyesült államokba, és ott mint társ a
New York-i Kuhn, Loeb & Co. bankházhoz csatlakozott. Ez utóbbi, mint
a két Warburg maga is, a Rothschild-ház belső üzleti köreihez
tartozott. Paul Warburg feleségül vette Nina Loeböt, Solomon Loeb
lányát, míg Felix a bankház másik vezéralakja, Jacob Schiff Frieda nevű
lányát vette nőül. Egyidejűleg mindketten társak lettek a cégben.
Schiff
a kétlakásos frankfurti Rothschild-ház másik ikerlakásában született
1847-ben, a Rothschildokkal tehát gyermekkorától kezdve bensőséges
kapcsolata volt. Amerikába való kivándorlása után a Rothschildok
pénzével vásárolta meg üzletrészét a Kuhn, Loeb & Co. bankházban, és
oda be is nősült. A Warburgok megérkezésekor már ő volt a szenior
partner. Természetesen a két Warburg is Rothschild tőkével operált,
éppúgy, mint fivérük, Max, aki Frankfurtban maradt, és ugyancsak
Rothschild irányítással és segítséggel, a német birodalom pénzügyeit
hálózta be.
Paul
Warburg és testvére amerikai küldetése tehát egy előre kitervelt és már
évtizedekkel előbb megindított, világméretű manőver szerves része volt,
amely végső céljaként az Egyesült Államok pénzügyei fölötti hatalom
megszerzését tűzte ki. Ehhez volt szükséges, hogy a Rothschild
érdekeltségek New York tőkés centrumában, a Wall Streeten megalapozzák
uralmukat, majd mikor ez megtörtént, saját kezelésben létrehozzák az
amerikai központú jegybankot.
A
Rothschildoknak már volt gyakorlatuk egy nagy ország jegybankjának
átvételében, mivel londoni águk megalapozója, Nathan Meyer Rothschild,
aki a Waterloo-i csata alkalmával elkövetett gigantikus méretű tőzsdei
csalásával emelkedett Anglia valóságos pénzügyi nagyhatalommá, már a 19.
század első felében sikeresen ellenőrzése alá vonta a Bank of Englandot
- amely ugyancsak magánvállalkozás volt -, és azon keresztül az egész
angol birodalom pénzügyeit.
A
Rothschild-ház szervezte meg és irányítja mindmáig a Londoni Klub
(hivatalos nevén London Acceptance Council) néven ismert, 17 nemzetközi
bankból álló tőkés tömörülést is, mely előre látva az angol birodalom
lehanyatlását - melyet, az évtizedek távlatából nézve, tevékenyen elő is
mozdított -, a múlt század második felében megkezdte az Egyesült
Államok pénzügyeinek behálózását a New York-i Wall Streeten létesített
és nagy sietséggel kiépített tőkés hadállásain keresztül.
Innen,
a Wall Streetről indult ki és folyt a kampány az amerikai jegybank
létrehozásáért és az amerikai nemzeti valuta, a dollár kibocsájtásának
jogáért. Ide építették be a Rothschildok Paul Warburgot, hogy Jacob
Schiff és Solomon Loeb atyai támogatásával ezt a kampányt megszervezze
és levezesse.
A
Wall Street világuralmára irányuló, jól átgondolt manőverek a
végrehajtásához a Rothschild-háznak és amerikai szövetségeseinek
természetesen hasonló elképzelésekkel és tőkével rendelkező társakra is
szükségük volt, és ilyeneket már a művelet első, előkészítő szakaszában
sikerült is találniuk. Első és legfontosabb volt ezek közt a Rockefeller
dinasztia, mely családi kapcsolatokra is épített a Rothschildokkal. (A
Rockefellerek nem voltak zsidók, hanem német eredetű baptista család,
akik az amerikai kőolajtermelés és kereskedelem monopóliumának
megkaparintásával tettek szert fantasztikus vagyonra.)
A
Rockefellerekkel John Pierpont Morgan amerikai pénzember közvetítésével
már a 19. század utolsó éveiben létrejött kapcsolatoknak a gyümölcse
volt a Rockefeller-birodalom New York-i Chase Bankja és a
Rothschild-rokon Kuhn és Loeb bankház Manhattan Bankjának egyesülése
Chase-Manhattan Bank néven, mely évtizedek óta a világ egyik
legjelentősebb bankja, és napjainkban a legitim bankügyletek mellett
vezető szerepet visz a fegyverkereskedelemtől a kábítószer-csempészésig
az emberiség úgyszólván valamennyi rákfenéjének finanszírozásában és az
ezek üzemeltetéséhez elengedhetetlen pénzmosásban is. (Lásd Nicolov,
Nicola M., "The World Conspiracy, Portland, USA, 1990."; Warren Hough a
"Spotlight" (Washington) folyóirat 1995. január 6.-i számában.)
Mindenekelőtt
szükséges volt a megfelelő gazdasági légkör megteremtése, és ez John
Pierpont Morgan feladata volt. Morgan, aki a Rothschildok megbízásából
és pénzével szerezte meg a domináns érdekeltséget az amerikai
vasútvonalak többsége fölött és hozta létre az egész amerikai
acéltermelést ellenőrző United Steel Corporationt, saját, Rothschild
tőkével működtetett bankházai, a Bankers' Trust Company és a J. P.
Morgan & Company révén az Egyesült Államok egész bankvilágát
összefogó National Bankers' Associationban is vezető szerepre tett
szert, és már nagy gyakorlata volt mesterséges pénzügyi pánikok
létrehozásában. Ezt a képességét "kamatoztatták" a bankárok az amerikai
jegybank létrehozására irányuló összeesküvésükben is.
Mikor
Paul Warburg már kellőképpen megalapozta magát az amerikai pénzvilág
felső köreiben, Morgan és érdekeltségei 1907 őszén a Knickerbocker Bank
és a Trust Company of Amerika, szolid közepes nagyságú amerikai bakok,
állítólagos fizetési nehézségeiről terjesztett hamis nyilatkozataikkal
és a Heinze, Morse és Thomas bankok ellen a New York-i Clearing Houseban
indított, indoktalan fegyelmi eljárásokkal hatalmas pánikot keltettek a
tőzsdén, majd amikor ennek ravasz kihasználásával legveszélyesebb
vetélytársaikat tönkretették, az általuk mesterségesen szított válságot
egy csapásra megszüntették.
Ezzel
a manőverrel egyidejűleg Paul Warburg megindította az amerikai
közvélemény megpuhítását a javasolt "banki reform" érdekében. A
következő hat évben csaknem minden idejét pénzügyi cikkek írásának és
széleskörű előadások tartásának szentelte, melyek fő témája volt, hogy
okulva az 1907-es gazdasági válságból, az Egyesült Államoknak sürgősen
szüksége van egy központi bankrendszerre. Mivel ez a "közjó" érdekében
végzett szolgálata bankári működését akadályozta, a Kuhn, Loeb & Co.
cég "nagylelkűen" évi 500,000 dollár tiszteletdíjat folyósított neki.
Több évi kemény előkészítő munka után, Warburg 1910. november 2.-án
létrehozott egy titkos megbeszélést a New York közelében fekvő
Jekyll-szigeten Nelson Aldrich szenátorral, a Nemzeti Pénzügyi Bizottság
elnökével, melyen kettőjükön kívül három Morgan-érdekeltségeket
képviselő (valójában Rothschild-függőségű) pénzember és az Egyesült
Államok pénzügyminisztériumának egyik államtitkára vettek részt. Itt
dolgozták ki, Warburg irányításával, tíz nap alatt a tervezett amerikai
jegybank alapszabályát és működési elveit, melyeket Aldrich szenátor
1911. január 16.-án tett közzé, mint a vezetése alatt álló bizottság
hivatalos javaslatát. Hosszas nyilvános, gyakran heves összetűzésekkel
járó politikai és társadalmi vita alakult ki, melyben az "Aldrich terv"
támogatói három vezető amerikai egyetem, Princeton, Harvard és a
University of Chicago falai közt ütötték fel propagandatevékenységük fő
hadiszállásait. Az "Aldrich terv" országos szinten való ismertetésének
és általános elfogadásának költségeire a nagy amerikai bankok 5 millió
dollár támogatást dobtak össze. Mikor a republikánus párt (melyhez
Aldrich is tartozott) az 1912-ben tartott kongresszusi választásokon az
eddig ellenzékben levő demokratákkal szemben a szenátusi többséget
elvesztette és Woodrow Wilson személyében demokrata politikus került az
elnöki székbe is, Warburg és társai, gyorsan lovat váltva, a
demokratákat környékezték meg. Sikerült is nekik, ravaszul módosított
formában és más fedőnévvel, a Jekyll-szigeten kidolgozott tervet most
már a demokraták saját, az Aldrich-tervtől "különböző" javaslatát, a
többségi párt támogatásával az amerikai törvényhozásban előterjeszteni. A
kongresszusi vita végkifejletének napjaiban a szálakat gondosan kézben
tartó Paul Warburgnak még saját irodája is volt a kongresszus
épületében. A nagy szívóssággal és körültekintéssel folytatott kampány
az amerikai dollár kézbekerítéséért 1913 végén el is érte célját az
említett törvény által. Az idegen tőkések által így felállított
"amerikai" jegybank 1914. november 16.-án kezdte meg működését. Jóllehet
a törvény kikötötte, hogy a bank első igazgatóit az Egyesült Államok
elnöke nevezte ki, Woodrow Wilson elnök későbbi elmondása szerint neki
csupán egyetlen igazgató kijelölésére volt lehetősége, a többieket a
jegybank részvényeit birtokló nagy New York-i bankok - gyakorlatilag
mind Rothschild és Rockefeller-érdekeltség - nevezték ki. Ilyen
körülmények között természetes volt, hogy az igazgatók egyike a kampányt
megtervező és mindvégig irányító Paul Warburg lett. (Az amerikai
jegybank létrehozását illetően lásd Mullins, Eustace, "The Secrets of
the Federal Reserve", Jekyll Island Edition, 1991.)
Így
kaparintották meg a Wall Streeten tömörült nemzetközi bankárok a
világhódítás minden fegyvernél hatékonyabb eszközét, az amerikai
dollárt. Folytatjuk...
Endrey Antal 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése