Rövid
történetem talán segítség másoknak,akik járhattak így mint én. Magamról
néhány szó.: Egy egyszerű hétköznapi lány vagyok,normális családi
háttérrel. Szüleim dolgoztak – már nyugdíjasok- mindig is, apám a
munkára nevelt nem a henyélésre. Óriási tervekkel,álmokkal indultam neki
az életnek, aztán 2 eljegyzés,ami véget ért. Egy nagyon szép kis lakás
ami a banké….de ez egy másik történet. Egészen fiatalon szerettem volna
családot, gyerekeket, most így utólag örülök hogy mégsem jött össze. Már
épp feladtam a reményt és hangoztattam áááá nekem nem lesz családom
nekem mást terveztek az égiek . Volt pillanat amikor el is hittem, de
belül éreztem hogy csak idő kérdése. Nekem is megvan a párom. Azóta
rátaláltam, mindenben passzolunk egymáshoz, kiegészítjük egymást, nincs
birtoklás, féltékenység, irigység. Csak tisztelet, bizalom, szeretet,
pici aggódás. 400 km –re a barátoktól kicsit rázós az élet távol a
szülőktől, egy idegen helyen idegen környezetben.
Gyorsan
alkalmazkodom egy év alatt valamennyire megszoktam. Sokat beszéltünk a
babáról, és lám eljött hozzánk egy csoda. Terhes lettem hirtelen azt sem
tudtam ilyenkor mi is történik. Teljesen váratlanul ért, de örömittasan
a föld felett lebegtem. Semmi nem érdekelt csak teljen az idő és biztos
legyen az az apró lény a hasamban ami a kettőnk szerelméből fakad.
Akkoriban egy gyárban dolgoztam nem éppen megfelelő volt de hát nincs
más. Sokszor mentem sírva dolgozni alig bírtam folyamatos rohangálást.
Mikor szóltam a főnökömnek nagy boldogságom tényéről, összegyűltek aztán
beszélgettek. Aztán behívtak és közölte velem az egyik főnököm, igaz
hogy pár nap( talán 2-3) van még a fél éves próbaidőmig és az igaz hogy
meg voltak velem elégedve nem lógtam nem voltam beteges nagyjából
kijöttem a többiekkel, hoztam a százalékot nem kellett noszogatni, de ők
bizony nem hosszabbítanak. Sőt még megkérdezte a főnököm miért vagyok
rosszul mert fájt a hasam lehet csak fel vagyok fázva az is produkálhat
ilyen tüneteket. - ő egy férfi (!!!)- Ez kedves tőle, én csak pislogtam,
ennyire megalázó módon még nem bántak velem, gondoltam végig hallgatom a
mondókáját, de hát mit ért ő terhességhez.
Még
egy remek kérdése: szedsz gyógyszert? nem akkor direkt estél teherbe.
Ilyen hangnemben zajlott a beszélgetés, meg,hogy havonta hosszabbítanak
szerződést bírom, ameddig bírom. A terhesség nem betegség dolgozni kell.
Aham oké, 35 éves vagyok 15 éves korom óta veseköves. Márciusban
sikeresen ( infúzió után ) pisiltem ki egy követ. Na de ez kit érdekel
„a terhesség nem betegség”
Aztán
mentem, dolgozni mert azt mondták…. gondoltam még jól is jön a
társaság. Abból az egy hétből kb. 4 napot végig is imádkoztam, hogy ne
legyen semmi bajom,ugyanis betettek az ablak alá,egy fűtetlen csarnok
szélébe. 10 re nagyszerűen átfagytam a lábaim aztán jött egy kis huzat
olyan délfelé.
A
hetedik napon kibuktam sajgott a vesém a hasam lüktetett forró vízbe
nem volt szabad ülnöm annyi teát megittam amennyit tudtam, de a
folyamatos hideg megteszi a hatását. Szóltam megint a főnökömnek először
azt mondta „megoldjuk” aztán jött, hogy szerez hősugárzót, aztán megint
szólt adott egy vastag pulcsit! meg rám förmedt kissé ideges hangon
hogy „ nem hiszem el hogy nem tudsz jobban felöltözni” Ekkor már vastag
nadrág volt rajtam vastag melegítő alsó és nem klumpa ( ami egy számmal
nagyobb rám ) mint a többieken, hanem zárt cipő és 2 zokni. A derekamon
vastag pulcsi. Hát mi a szöszt húzzak még magamra….
Iszonyúan
féltem, hogy elveszítem a picimet. És azért közben jöttek kedves
hozzászólások a terhességemhez, meg „okítások” ne egyek zsírosan, ne
hagyjam el magam. Jézusom én aki tudatosan élem az életem ezt hallgatni,
amíg egyedül voltam oda se figyeltem. De ez életem legcsodálatosabb
korszaka ÉLET fejlődik bennem! Én, aki még a reklámokkal sem szennyezem
magam a tudatomat, pszcihológusok, pszcihiáterek könyvét olvasom a
helyes gyereknevelésről ,ugyanis rendkívül fontosnak tartom már a
terhesség alatt kialakítani a kapcsolatunkat,hiszen ő mindent érez a
gondolataimat is és ez meghatározza az ő életet. Mozart-ot, Beethowent
hallgatok minden nap meditálok, és megköszönöm a kicsinknek hogy itt van
velünk, és azt feltételezi rólunk hogy megfelelő szülei leszünk. Ő nem
fog ilyen helyen dolgozni! Sírtam,hogy mi lesz nincs munkaszerződésem
nem jár semmi, 10 évet dolgoztam nagy része gyárban telt éjszakás
délutános műszak, mert nem volt más….
Albérletben
lakom egy idegen városban fél évet dolgoztam egy munkahelyen ahol addig
kellettem amíg termelek, „ hozom a százalékot” Folyamatos a
munkaviszonyom az utóbbi 2-3 évem,és most hogy terhes vagyok nem jár egy
fillér sem. Ezt azért nem hagyom ennyiben, alig születik baba ebben az
országban és így kell bánni egy leendő anyukával ?
(munkahelyiterror.blog.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése