Több mint két évvel vagyunk a magánnyugdíj-pénztári rendszer szétverése után.
A
Ténytár a kezdetektől nyomon követte a változtatásokat, így most a
megmaradt magánnyugdíjpénztárak 2013-as hozamainak nyilvánosságra
kerülése apropóján összegezzük, ami az elmúlt három évben történt a
nyugdíjrendszerben.
A
kormány szerint meg kell védeni a nyugdíjakat az azokat eltőzsdéző
magánnyugdíjpénztáraktól, ezért az elmúlt 3 évben semmilyen módszertől
nem riadtak vissza, hogy visszazsarolják az embereket az állami
nyugdíjrendszerbe, ami majd jól megvédi őket a tőzsdecápáktól.
Mi
úgy gondoljuk, cinikus az állami nyugdíjrendszer megbízhatóságáról
beszélni akkor, amikor az elmúlt 3 évben változott az indexálás, a
korhatár, elvették a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, és mind ez
idáig nem hozták létre a beígért egyéni számlás rendszert sem.
Megtévesztő
eltőzsdézett pénzekről beszélni akkor, amikor az adatok szerint a
megmaradt manyupok reálkamatot hoznak a bennmaradt kisebbségnek,
miközben az állami kasszába beolvasztott nyugdíjvagyont feléli a
kormány. A 2013-as adatok alapján tehát újra le kell szögeznünk, hogy az
eltőzsdézett vagyonokról szóló propaganda nettó hazugság, a megmaradt
magánnyugdíjpénztárak az állami nyugdíjrendszernél jobban teljesítenek.
Előzmények
A
nyugíjügy kirobbanásakor a kormány az emberek eltőzsdézett pénzéről,
veszteséges magánnyugdíjpénztárakról, és rosszul menedzselt pénztárakról
beszélt, amikor azt mondta: „Ha a manyupok állampapírba fektettek volna
minden pénzt, ma 700 milliárddal több lenne a számlákon.” Akkor
kiszámoltuk, hogy a kormány számításai nem csupán hibásak, hanem szöges
ellentétei a valóságnak, ahogy az a lenti táblázatból részletesen
látszik is.
Nem
tisztünk eldönteni, hogy a kormánynyak csupán nem telik kockás füzetre,
vagy tudatosan félrevezet, de az egyik eshetőség nyilvánvalóan fennáll.
Manyup einstand I.
Magyarországon
2011-ig a magánnyugdíj-pénztári szektor hárommillió magyar állampolgár
több mint háromezer milliárd forintnyi vagyonát kezelte. Matolcsy
György, akkori nemzetgazdasági miniszter elsőként 2010. november 24-én
mondta: „Elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra az, aki úgy dönt,
hogy magánnyugdíj-pénztári tag marad”. A nyilvánvalóan zsarolás hatására
a nyugdíjrendszer második pilléréből, az ún. kötelező
magánnyugdíjpénztárakból a tagok 96.8 százaléka visszalépett az állami
nyugdíjrendszerbe.
Kormányunk
cinikusságát jól mutatja, hogy a „nyugdíjvédelmi megbízott” mindezt úgy
interpretálta: „A nyugdíjvédelmi program keretében a
magánnyugdíj-pénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami
nyugdíjrendszert.” Ahogy arról a korábbiakban már írtunk, a választás
helyett a környezetnek megfelelőbb lenne a zsarolás szó alkalmazása,
amelynek csak a kemény mag, kb. 100 ezer ember mert ellenállni. Később
kiderült, ők jártak jól, hiszen a kormány (talán a strasbourgi
bírósághoz fordulás belengetésétől beijedve, talán az Ab döntésétől
tartva) csak blöffölt, az utolsó pillanatban az országgyűlés eltörölte a
„kiszerződés” jogintézményét. Így végül az a százezer ember is
részesülhet majd az állami nyugdíjból, akik nem léptek vissza a
rendszerbe.
Manyup einstand II.
2011
decemberében úgy döntött a kormány, hogy a megmaradt Manyup-tagok
pénzét is behúzza a mindent elnyelő költségvetésbe. Sőt, az országgyűlés
költségvetési bizottsága törvénymódosításban kezdeményezte, hogy
magánszemély csak az állami nyugdíjalapba fizethessen járulékot. Akik
maradtak a Manyup-rendszerben, úgy tudták, hogy csak egy évig fizetnek
az állami alapba, utána újra a saját számlájukra utalják a járulékot.
A
kormány ezt az ígéretét felrúgva, teljesen ellehetetlenítette a
magánnyugdíj-pénztárakat, és velük azokat, akik az öngondoskodás e
formáját választanák. A 48 milliárd forintnyi megtakarítást a
túlköltekező állam pofátlan módon éppen a költségvetési lyukak
betömésére használta fel.
Elherdált nyugdíjvagyon – de nem a Manyupoknál
2012-ben
aztán borult a bili, kiderült, hogy a maszlag a nyugdíjvagyon
megmentéséről nem volt más, csupán egy újabb tündérmese. A tőke
átcsatornázására pusztán azért volt szükség, hogy éppen a kormány
tőzsdézhesse el az emberek megtakarításait. Ezt bizonyítja a
magánnyugdíjak 2011-es eredményeinek és az államhoz került nyugdíjvagyon
alakulásának összehasonlítása. A magánnyugdíjpénztáraknak nem volt jó
éve 2011-ben, átlaghozamuk -2,87 százalék volt, amely nagy eltérések
eredménye, a legrosszabb hozam -10 százalékos volt, míg a legjobb 8,5
százalékot ért el.
Az
államhoz került 1342 milliárdos vagyonon mindeközben egy év alatt -10
százalékos veszteséget halmozott fel, ami kétszázmilliárdos veszteséget
jelent. Ezzel az állam messze alulmúlta a magánnyugdíjpénztárak
teljesítményét, 7 százalékkal rosszabbul teljesített, mint a szektor
egésze, a legjobb hozamot pedig 19 százalékponttal múlta alul. Közben a
beígért egyéni számlás rendszernek nem volt se híre, se hamva.
2012-ben
a talpon maradt 8 pénztár kivétel nélkül komoly hozamot produkált. Sőt,
a pénztárak jócskán túlteljesítették az 5 százalékos inflációt és a
bankok hozamát is. A többségük bőven 15 százalék feletti hozamot
produkált, a legjobb 18,8 százalékot, miközben a bankokban átlagosan
5,46 százalékos kamatot kaptak az ügyfelek – a kamatadó megfizetésével –
a lekötött pénzük után.
Eközben
az állami rendszer olvasztótégelyéről, a Nyugdíjreform és
Adósságcsökkentő Alapról mindössze annyit lehet tudni, hogy az
államadósság csökkentésére fordított összegek mellett 2012 novemberben
172,4 milliárd forintot innen fizettek ki a Nemzetközi Valutaalap
hitelének törlesztésére. Az államosított magánnyugdíj-pénztári vagyonnak
így már csak a hatoda volt meg.
Akik túléltek, pörögnek
2013-ban
a megmaradt nyugdíjpénztárak ismét jól teljesítettek, nem voltak nagy
bukások, és minden alap hozama felülmúlta az inflációt – tehát 2013-ban
is jobban járt az, aki a magánnyugdíjpénztárakban tartotta a pénzét az
állami rendszer helyett. Csaknem mindegyik alap 5 százalék feletti
hozamokat ért el, a legalacsonyabb hozam 4,64 százalék volt, ami még
mindig jóval magasabb az 1 százalékos, inflációkövető állami
nyugdíjrendszernél.
Mindeközben
2013 decemberére a majdnem 3 ezer milliárd forintnyi nyugdíjvagyonból
mindössze 157,9 milliárd forint maradt, ez az eredeti nyugdíjvagyonnak
csupán 5,4 százaléka. Ebből az államadósság csökkentésére 63,5 százalék
ment el, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő számára az összeg 6,7 százaléka
került át, a reálhozam-kifizetés 7,9 százalékát emésztette fel a bevont
nyugdíjpénzeknek.
Kijelenthető
tehát, hogy az állam lassan elkölti a 2011-ben magán megtakarításokból
zsákmányolt vagyont, ami tulajdonképpen a jövőbeli nyugdíjak fedezete
lett volna azoknak, akik visszaléptek az állami nyugdíjrendszerbe. Ezzel
a kormány felélte a mostani aktív réteg nyugdíj-megtakarításait, amit
így évtizedek múlva egy akkori kormány ennyivel többet kényszerül majd
elvenni azoktól, akiktől éppen el tudja. Az egyéni nyugdíjszámlák
kialakítása pedig ismét várat magára, a legújabb határidő 2014 júliusa.
2010-ben
a kormány egy átfogó nyugdíjreformról beszélt, azonban mostanra
kiderült, 4 év alatt a nyugdíjvagyon elherdálásán kívül nem sokat tett a
kormány a nyugdíjpolitika megújítására.
(tenytar)
Bal-Rad komm
: Amiket teljes bizonyossággal állithatunk: A magánnyugdijpénztárakba
való bekényszerités egy jól kifundált, spekuláns-kör ötlete volt-nem is
minden hátsó szándék nélkül.
Idejük viszont-nekik-nem maradt a “mű” befejezésére!
A döbrögista horda viszont minden kétséget kizáróan-szó szerint-elherdálta ezt a pénzt!
A
következmény katasztrofális lesz-már valószinűleg egy éven belül!
Munkahelyek hiján egyre kevesebb befizető-ezzel szemben növekvő
kiadások!
Az egyenleg már régen felborult!
Mostmár maga a rendszer fog borulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése