Az ukrajnai
történések értelmezése sem a helyi lakosság, sem a külső szemlélők
számára nem egyszerű feladat. (Holott nagyon is az, ha ismerjük a
forradalmak természetét és azok mozgatórugóit.) A nagypolitika
"beavatkozása" és a nyugati világ szerepe a történésekben aligha hagy
maga után kétséget bárkiben. Ugyanakkor megtévesztő lehet a különböző
csoportok részvétele, a tüntetők követelései. Kezdve a korrupt,
igazságtalan politikai rendszer (melyet magunk is ismerhetünk)
ellenzésétől a kifejezetten hazafias hangvételű, nacionalista
megnyilvánulásokig.
Ukrajnában
semmi más nem történik, mint ami általában a forradalmak alkalmával.
Tipikus forgatókönyv, és tipikus történések. Hozzá tartoznak ezekhez
azok a "megtévesztő" jelenségek is, mely a kiindulóponttal ellentétesen,
akár rokonszenvesek is lehetnek. Pl. a Lenin-szobor ledöntése.
A
forradalmak a legritkább esetben születnek spontán módon. Alig tudnánk
ilyenre példát mondani, azok is meglehetősen elszeparáltak, és rövid
életűek voltak. A nagy forradalmak hátterében rendre mögöttes erőket
találunk. Ezek indítják meg a folyamatokat, és rendszerint a végén ezek
szüretelik le azok kétes gyümölcsét is. A kezdet és a vég között pedig
gyakorlatilag bármi történhet, akár olyan események, megnyilvánulások,
olyan eszmék és személyek, csoportok is feltűnhetnek, melyeknek valami
kevés közük van a forradalom valódi céljaihoz, kiindulópontjához és a
mögötte állókhoz, akár homlokegyenest velük ellenségesek. Ez a
háttérerők számára gyakorlatilag lényegtelen. A lényeg a felfordulás,
zavarosban lehet halászni. Mikor pedig letisztul a kép, minden a helyére
kerül - a forgatókönyvírók elképzelései szerint.
Nem
ismeretlen számunkra, magyarok számára ez a kép. Az 1956-os forradalom
alkalmával (mely szintén nem spontán indult, magától nem kerül az utcára
egy teherautónyi fegyver) a legkülönbözőbb elképzelésű csoportok
harcoltak, ki-ki saját elképzelései mentén, saját céljaikért. Zsidó
bolsevistáktól a reformkommunistákon át a nemzetiszocialistákig.
Ukrajnában
köztudottan az európai uniós társulási megállapodás elutasítása miatt
kezdődtek a tüntetések, tehát már az elejétől egyértelműen nyugati
érdekek szerint. Ahogy végig asszisztál is a nyugat a zavargásokhoz, és
"feltételezhetően" (a forradalmak természetét és a nagypolitikai
játszmákat ismerve bizonyosan) operatívan is részt vesz azokban. (Lásd:
ukránul nem is beszélő, nyugatról importált "tüntetők" feltűnése.)
Az
események folyamatában bekapcsolódtak a különböző nézetű és célú
csoportok is, ki-ki a saját érdekeit igyekezve érvényesíteni az előállt
instabil helyzetben. Ezek között akár lehetnek pozitív, szimpatikus
törekvések is.
Azonban
a történések mögé kell látni, ismerve a célt. Nem a kis emberek nagy
álmait, mert azok legfeljebb elhangzanak, megteszik a kötelességüket
(szerepet vállalnak a rombolásban), aztán szerte foszlanak. Ami diktál,
és dönt, az a háttérben meghúzódó nagypolitikai érdek. Nincs olyan erő a
palettán (nagyon ritkán lehet), ami ezt áthúzhatná.
Az
egyetlen kérdés tehát, hogy melyik nagyhatalmi politikai erő kerül ki
győztesen? A helyzetből, ami belülről és laikus külső szemlélőként
zavaros. Felülről viszont, a döntő tényezők számára kevésbé.
Haza
vonatkozású megjegyzés: okuljunk magyarok! Mert bármikor megtörténhet
(ahogy történt is hasonló, lásd: 2006), hogy nemes eszmények és jogos
törekvések mentén magunk is gyalogokká válunk egy nagy játszma
sakktábláján!
Figyelj! És gondolkodj!
Juhász Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése