Magyarország az extrémizmus elleni harc új korszakába lép

Baljóslatú hangnemben közölt publicisztikát az Index liberális hírportál a Jobbik választási eredményeivel kapcsolatban, - mint azt a szerző is kijelentette, a Jobbik nem csak a korábbinál jobb eredményt ért el az országgyűlési választásokon, de mostanra mind a Fidesz, mind pedig a baloldali pártok a Jobbik retorikájának átvételével igyekeznek behozni a lemaradást. Többek között ezzel magyarázzák a liberálisok, hogy a magyar társadalom "radikalizálódik", amihez ráadásként a Fidesz a Jobbik egyes programpontjait is átvette vagy megvalósította.

"Tényleg minden út a szélsőségbe vezet?" - az Index által közölt fotó

Évekkel ezelőtt a liberális szociológia azzal a látszatösszefüggéssel magyarázta a "szélsőséges pártok" előretörését, miszerint a gazdasági válság mélyülése a szélsőségek felé fordítja az embereket. Ez az elmélet bizonyos körökben még most sem veszített jelentőségéből, társadalomtudományok terén részét képezi a felsőoktatásnak és a tudományos diskurzusnak. Az elmélet csak ott hibádzik, hogy mostanra az Európai Unió a válságból kilábalás retorikáját kezdte meg, a magyar kormány is pozitív eredményeket közöl és pozitív előrejelzéseket ad a gazdasági helyzet alakulásáról. Ebből következik, hogy vagy az Európai Unió statisztikái és a magyar statisztikák is egyaránt hazudnak (vagyis az EU gazdasági talapzata hazugságra épül), vagy mostanra gyengülnie kellett volna a Jobbikhoz hasonló pártoknak az Európai Unió összes tagállamában. Ennek ellenére azt láthatjuk, hogy a liberálisok által szélsőségesnek bélyegzett nemzeti érdekképviseletek támogatása egyre nő, és minden eddigi rekordot megdönt. Ideje lenne levonni a következtetést, miszerint nem a gazdasági válság fűti a szélsőjobboldalt.

A fentiek által favorizált elmélet másik nagy tévedése, hogy szélsőségnek nevezi a nacionalizmust és nemzeti érzést, - holott a nacionalizmus és nemzeti érzés egyáltalán nem a társadalom perifériájára jellemző, hanem az utóbbi évtizedben a többségi társadalom alapállásává vált egyfajta "szelíd nacionalizmus". Amit a többségi társadalom képvisel, azt aligha lehet szélsőségnek nevezni. Épp ellenkezőleg: az országgyűlési választások eredményei mutatják, mi vált mostanra szélsőséggé: liberális párt önállóan be sem jut a parlamentbe, szélsőbaloldal gyakorlatilag nem létezik, a szocialisták pedig alig egymillió szavazatot tudtak szerezni, ami a társadalomnak mintegy 10%-a. A liberalizmus, az MSZP és DK által propagált holokauszt-kultusz a társadalom perifériájára szorult, vagyis okkal nevezhető szélsőségnek. Ha a társadalomtudományok gondolkodói nem egytől-egyig a liberális iskolák által kinevelt szélsőségesek lennének, mostanra kinyilváníthatták volna, minek köszönhető a liberalizmus hanyatlása.

Ehhez előbb azt lenne szükséges megérteni, hogy az MSZP, a DK és a mostanra szinte nem is létező liberálisok értékrendszere nem a maga valós megjelenésében jelentett vonzerőt a rendszerváltást követően. Akik azzal próbálják magyarázni a kialakult helyzetet, hogy a Jobbik "protest-szavazatok" szerzésével szerepelt jól a választásokon, azok rá kell döbbenjenek; valójában a liberalizmus és a baloldal évtizedes létezése volt egyetlen hatalmas protest-szavazat a magyar nép részéről. A rendszerváltást követően azért fordultak az emberek a liberalizmus felé, mert nem volt más - mert megragadták a frissen lerázott kommunizmussal szemben fellépő első alternatívát. Több mint egy évtizedbe telt, hogy az emberek rádöbbenjenek, csak azért támogatták korábban a baloldali erőket, mert nem volt jobb. Mostanra megjelentek kezdeti nacionalista alternatívák is, és a magyar nép statisztikailag is kimutatható konzervativizmusa a garancia arra, hogy innen már nincs visszaút: amelyik párt a parlamentbe akar jutni, annak a nemzeti érdek képviseletének látszatát kell felöltenie.

Mi a szélsőség? Az abszolút többség értékrendje, vagy az abszolút kisebbségé?

Mint az Index fent említett publicisztikája is rámutat, mostanra a Fidesz átvette a Jobbik retorikájából, ami számára átvehető volt. Emellett az LMP láthatóan arra törekszik, hogy visszájára vegyen a hazánkban a fanatizmusig erőltetett holokauszt-propagandából, Bajnai és Mesterházy pedig abba az irányba nyitna, hogy megszerveznének egyfajta "rendpárti baloldalt". Mindebből látható, hogy a liberalizmus és a holokauszt-kultusz a társadalom perifériájára szorult. Az emberek azért fogadták el, mert két évtizede a kommunizmus elől menekülve bármi mást is elfogadtak volna, csak változás legyen. Mostanra fogyott el a nép egyetlen nagy protest-szavazatának lendülete. Eljött a "szelíd nacionalizmus" ideje, - innentől a rend és munkahelyteremtés ígérete nélkül párttal sikert elérni nem lehet.

A végső következtetést pedig le kell vonni. A liberalizmus szélsőség lett. A nyugati érdek kiszolgálása szélsőség lett. Mindez az országgyűlési választások eredményeiből látható, és érthetetlen, hogy egyesek ilyen mértékű elutasítottság mellett még mindig a liberalizmust tekintik viszonyítási alapnak. Lassan eljön annak az ideje, hogy Magyarország a korábbinál erőteljesebb fellépést mutasson a szélsőségekkel szemben. Az extrémizmus elleni harc elkerülhetetlen. Okkal mondhatjuk, hogy hazánk politikáját a faji diszkrimináció és vallási intolerancia elsöprése felé kell fordítani. Magyarországon a kisebbségekkel szembeni "pozitív diszkrimináció" mostanra olyan mértéket öltött, hogy az okkal nevezhető a többségi társadalommal szembeni agressziónak, a magyarság "kirekesztésének". A holokauszt-kultusz pedig szintén látható, milyen csekély társadalmi támogatottsággal rendelkezik, ennek a többségi társadalomra erőltetése a legbrutálisabb vallási intolerancia.

Nem érdemes ez ellen érveket felhozni, az országgyűlési választásokon aki holokauszt-propagandát akart, az leadta rá az X-et. A választások eredményei is mutatják, mi a szélsőség, és mi a többség akarata. A többség rendet, munkalehetőséget akar, és a magyarsággal szembeni diszkrimináció felszámolását. A szélsőséges liberalizmus, a nyugati hedonista életvitel és a holoakauszt-propaganda megjelenítőit a többség akarata a társadalom perifériájára szorította. Nem kérdés, hogy ez az alapállás fogja megszabni a következő évtizedek politikáját.

Molnár István