A
sajtó úgy általában katasztrófaként próbálja tálalni a nagybankok
kivonulásának hírét. Ez több szempontból is érdekes. Elsősorban az az
érdekes, hogy hogyan tudták elhitetni szakemberek százaival - ha nem
ezreivel -, hogy a nyugatról beérkező, magyar piacról profitot
kiszállító nagybankok jót tesznek a magyar gazdaságnak. Teszik ezt úgy,
hogy tulajdonképpen a nagybankok közt egy kartellmegállapodás létezik,
amely kizárja a piaci versenyt. Ez ugyan így nincs kimondva, de a
Bankszövetség tulajdonképpen ennek az intézményesítése volt. A kartell
pedig nem jó a piacnak, ami jelen esetben a magyar fogyasztó, a magyar
háztartás, a magyar vállalat.
Csak
úgy sorakoznak itt az érdekességek. Ott van például, hogy hogyan
lehetett tényleges devizavásárlás nélkül milliárdos devizahiteleket
közvetíteni, és utána ezeket az áldevizahiteleket nagyon gyorsan
megsokszorozni, árfolyamváltozásra hivatkozva, majd emberek ezreit
kilakoltatni, vagyonukat féláron elárverezni. Nem emelünk ki egy bankot
sem, mindegyik ezt csinálta.
Az
egyoldalú szerződésmódosítás a bankoknál Magyarországon elég általános,
elsősorban a bankok javára. A háztartások védelmében tett
látszat-beavatkozások inkább csak kicsit visszafogták a banki önkényt,
hogy folytatódhasson a szabadrablás. Kettőt előre, egyet hátra.
Emellett
pedig mindig is voltak a bankoknak kiemelt ügyfelei, akiknek a
számlavezetési díj nulla, és jóval kedvezőbben juthatnak hitelhez,
nagyobb a hitelkeretük, nagyobb kamatot kapnak a bankbetétekre. A
milliárdos betétek általában ilyenek, és a nagyobb, elsősorban külföldi
cégek is ilyen elbírálás alá esnek. Ők messze nem viselnek akkora
kamatterhet, mint a kisember. Milyen érdekes. Elgondolkodhatunk azon is,
hogy mi lenne, ha mindenki ugyanolyan feltételek mellett jutna
hitelhez? Esetleg a nagy cégek sem lehetnének olyan nagyok? Nem-e a
nagybankok alakítják és nyomorítják meg a hazai kisvállalkozásokat és
háztartásokat, hogy a kedvező feltételekkel betelepülő óriáscégeknek
egyáltalán legyen esélye?
Az
atlantista gazdasági modell szerint a jegybank a világbanknak van
alárendelve (ugye ezt jelenti a kormánytól, de tulajdonképpen az
államtól független jegybank), tehát egy ország likviditásának és
adósságának az ellenőrzése a világbanké. Ezen kívül a jegybank
kénye-kedve szerint bedönthet egy gazdaságot, ha egyszerűen túl magasra
emeli az alapkamatot, megdrágítva ezzel a hitelezést. A független
jegybank megléte jelzi, hogy az ország maga nem független, vagy
fordítva; a független jegybank nemzetbiztonsági kockázat.
Elvileg
- elvileg - ha kevesebb külföld bank marad az országban, több profit
marad itthon, és ha van egy kis jó szándék a kormányzatban (ilyet
egyelőre nem látunk), akkor a pénzteremtés hatékonysága is fokozható.
Vajon
más érdekszférába tartozó bankok megjelenése várható, vagy egy olyan
átmeneti időszak a magyar történelemben, amelyből a nyugati bankok
inkább köszönik, de nem kérnek?
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése