Ezt a kifejezést szokták használni a rejtőzködő alakulatokra. Az elnevezés a spanyol polgárháborúból származik, mikor a négy Frankóhoz hű katonai hadtest mellé egy ötödik is felsorakozott. Sem létszámáról, sem felszereléséről nem voltak konkrét adatok, csak arról, hogy létezik, és behatolva az ellenséges vonalak mögé, a köztársaságiak területén gerilla és diverzáns tevékenységet folytatott.
Ez a titokzatosság bevonult a történelembe, és a politikai szókészletbe. Ezek után az ellenség rejtőzködő hátterét, nem látható tagjait, vagy éppen a zsinórokat háttérből rángató arctalanokra kezdték el használni. Oroszországban is ebben az értelemben használatos, az orosz sajtóban a bomlasztó aknamunkát végző zsidók, szabadkőművesek összefoglaló elnevezése, úgymond 'virágnyelven'. A Putyin mögött álló tanácsadók, miniszterek is egyre többet használják ezt a kifejezést. Oroszországban ugyanis a jelenlegi mesterségesen szított megmozdulások egyre nyilvánvalóbban Washingtonból vezéreltek. Az oroszországi ötödik hadoszlop kifejezést tehát a cionistákra használják. Oroszországban nyíltan nem zsidóznak – mert 'ügyelnek a részletekre' - , így azonban kimondják a kimondhatatlant, és az újságírásban is elmennek addig, ameddig elmehetnek. Olyan ez, mint amikor mi azt írjuk: „a tudjuk kik”.
Hogy mindenki értse miről is van szó, több leleplező írás is napvilágot látott ezzel kapcsolatban. Az írások terjednek a világhálón, és eljutnak mindazokhoz, akik érteni akarják. Az oroszok tisztában vannak vele, mi van az egész ellenzéki lázongás mögött.
Az ötödik hadoszlop egyik hangadója Kaszparov, a sakkozó. Ő legutóbb akkor tűnt fel Oroszországban, mikor a buzik mellett akart tüntetni, csak éppen jól szájon vágták. Végül is még van olyan szeglete a világnak, ahol rend van. Gary Kaszparov zsidó származású (született Garik Weinstein). Tagja az úgynevezett Prince of Darkness csoportnak. Ennek célja Oroszország megkaparintása politikai úton, és a támogatóik a legbefolyásosabb amerikai és európai gazdasági körökből származnak, valamennyi zsidó természetesen. Köztük van Joe Libermann, és McCaine szenátor is.
2004-ben Putyin megnevezett 115 olyan európai és amerikai személyt, akik különösen nagy károkat okoztak az orosz államnak és népnek. Ez a 115 személy szintén befolyásos üzletemberek, köztük többen tagjai a fentebb nevezett csoportnak. Bosszúból 2005-ben az amerikai szenátusban elfogadtak egy határozatot, hogy évi 4 milliárd dollárral támogatják az ellenzéki orosz pártokat. Természetesen az állam fizeti az amerikai állampolgárok pénzéből, de egy esetleges sikernek, csak a legmagasabb üzleti körök látnák hasznát.
A háttérben persze az olaj áll és a nyersanyagok. Olyannyira, hogy ezek az üzleti körök, már megállapodtak, hogy ha átveszik a hatalmat, melyik céget ki kapja, melyik vállalatban ki hogyan részesedik. A putyini vezetés tökéletesen tisztában van vele, mi a teljes cselszövés alapja, hogy az egész nyugati társadalom össze fog omlani, ha nem sikerül rövid időn belül megszereznie az orosz nyersanyagbázist. A Nyugat ugyanis sokkal rosszabbul áll ebben a küzdelemben, mint a vele szemben álló „másik oldal”.
A hatalmas támogatási összeg biztosítása után megkezdődött az úgynevezett ellenzék (valójában hazaárulók) gyűjtése. A Népi Demokratikus Unió, az Egyesült Népfront, újságírók, szabadúszó politikusok zsebébe elkezdett folyni a pénz. Lefizethető embereket kerestek, a legtöbb esetben olyanokat, akik még a Jelcin-éra alatt kerültek a hatalomba. Hatalmas gazdasági oligarcha kört kaparintottak kézbe, szerencsére ebben a küzdelemben Putyin maradt felül, az oligarchákat sikerült elég jól megrendszabályozni, de még így is hatalmas tőkerész maradt a kezükben (mai hír, hogy több ilyen vállalat igazgatóját egyszerűen kidobták a saját cégéből, a Putyin alatt meghozott korrupciós törvény értelmében).
2006 folyamán Kaszparov részt vett azon a tanácskozáson, amin McCaine és Libermann is részt vettek Washingtonban, ahol meghatározták az orosz nyersanyagkészlet megszerzésének fogatókönyvét. Ezzel kapcsolatban Kaszparov írt egy cikket, amely a Wall Streer Journal hasábjain jelent meg. Ebben Kaszparov utalt a megállapodásra, és felvázolta, hogy Iránt és Szíriát kell először semlegesíteni, majd jöhet Oroszország. Az akkor leírtakat a jelen események tökéletesen alátámasztják. Még ebben az évben összeült az orosz gazdaságot felosztó bizottság Washingtonban. Ezen az ülésen részt vett a Nemzeti Biztonsági Tanácsadó Testület, a CIA, a legnagyobb vállalatokat képviselő gazdasági képviselő-testület, a hadiipari és katonai cégeket képviselő volt katonákból álló gazdasági képviselő-testület, de részt vett például a Freedom Haus emberi jogi szervezet tanácsadója is. Ezen a szervezeten keresztül támogatták valamennyi „narancsos forradalmat”. Ezek manipulálták a belgrádi, kievi, tbiliszi forradalmakat.
Putyin azonban világosan fogalmazott, mikor kijelentette, nem fogjuk importálni ezeket a rohadt gyümölcsöket (a narancsos forradalmakat). Hatalmas munkát végeztek ez alatt a 10 év alatt. A pozitív eredményeket még felsorolni is nehéz. A munkanélküliség kisebb, mint bármely nyugati országban. A fizetések is jelentősen emelkedtek az elmúlt években. A stratégiai nyersanyagok mind állami kézbe kerültek vissza, orosz földet külföldi, sem külföldi cég nem vásárolhat. Nincs államadósság, és még hosszasan sorolhatnánk. Putyin kijelentette, nem fél az ellenzéktől, mert nincs mögöttük semmi. Sem gazdasági perspektíva, sem tömegbázis. Azonban elkövettek egy nagy hibát Putyinék, és ezt a hibát most elismerték. Nem szabályozták le erősen a civil szervezetekre gyakorolható nyugati behatásokat. Ezek a civil kezdeményezések lettek a nyugati sajtóban sokszorosára felfújt tüntetések kiindulópontjai. Az, hogy nem fogják importálni a rohadt gyümölcsöket, ebben az értelemben utalás arra, hogy nemsokára ezeket is megrendszabályozzák.
Viszont az is egyértelmű jelzés, hogy az amerikai pénzügyi körök már elosztották maguk között az orosz nyersanyag kincseket, tehát a beavatkozás bekövetkezik bármi áron. Legalábbis ezt szeretnék. Milyen és mekkora háborút kockáztatnak meg mindezért, ha nem sikerülne a politikai cselszövés?
A jelenlegi orosz vezetés egyértelműen kijelentette, hogy az Oroszországgal szembeni lázítás valójában egy üzleti vállalkozás, amolyan forradalmi KFT. A forradalmi KFT mögött álló cionista üzleti köröket nevezik most ötödik hadoszlopnak.
Ez az ötödik hadoszlop szisztematikusan hajtja végre azt az üzleti tervet, amelynek célja az utolsó fehér nemzet elpusztítása, és nyersanyagainak megszerzése. Ám a másik oldalon sem csak a Pravdát olvasgatják. Megfelelően felkészült és hatalommal rendelkező emberek hozzák meg a megfelelő ellenlépéseket. Ahogy Putyin mondta, nem fél a választásoktól, győzni fog. Mert a törpék most hőzöngenek, de az orosz nép mögötte áll.
Kemény Gábor
