Szépen fel van sorolva a klímafegyver mellett a földrengés, az infra-hang és persze a kíber-fegyber is.
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2013. március 11., hétfő
Natanjahu rémálma...
Az ENSZ közgyűlése 2012. december 4-én kelt állásfoglalásában, amely arra szólított fel 176:6 szavazati aránnyal, hogy ellenőrizni kell Izrael nukleáris arzenálját, az USA által is tarthatatlan minősülő helyzet. Egyrészt Iránt vádolják "lehetséges jogsértésekkel", másfelöl megerősítik nem csak az "új tudást" Izrael illegális nukleáris arzenáljáról, hanem Natanjahu személyes részvételének hatásait is a kémhálózatban. A World Tribune izraeli forrásokat idézve érdekes kérdéseket feszeget, miszerint "Az emberek szeretnének egy lakmusz tesztet a Natanjahu vezetésről és hitelességéről, de Natanjahu is hasonló üzenetet küldött..."
Natanjahu lehetőségei között szerepel a legkeményebb politikai csata pályafutása során. Annak ellenére, hogy Simon Peresz elnök is elismerte, Natanjahu
két hét alatt, egészen mostanáig, nem tudott összeállítani minden
tekintetben működő kormánykoalíciót. A legnagyobb akadályt az jelenti,
hogy találjon egy partnert, aki megkezdi a zsidó települések evakuálását Ciszjordániában, ahol fél millió zsidó rendezkedett be illegálisan a megszállt területeken. Az a feladat, hogy Natanjahu meggyőzze
erről az izraelieket, de nehezen védhetők a periférián elhelyezkedő
lerombolásra váró települések is, miközben reménykedik még egy "villámcsapásban", mi meg abban, hogy a félmillió zsidót nem Magyarországra exportálják.
A 9/11-es esemény is egyfajta ilyen "villámcsapás" volt, egy boldog "terrorista támadás", amely lehetővé tette a globális iszlám elleni háborút. A háborút, ami miatt számos regionális vezetőt felakasztathatott Izrael, vagy lemészárolhatott az amerikai agresszió, mert "sokknak és félelemnek" kell lennie. Még soha senki nem tett nyilvánosan megjegyzést, hogy csak Izrael húzott hasznot a 9/11-ből. Kanada megerősítette, hogy egy ilyen kijelentés már magában is "terrorcselekménynek" minősül, de szerte a világon csend van.
Obama küldetésének történetéről elsőként számolt be a World Tribune, mindazonáltal a hitelesség alapjához még mindig túl gyenge, hogy Izrael a történetet saját maga tette közzé, http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&prev=/search%3Fq%3DKommunikation%2Bchemtrails%2BDeutschland%26hl%3Dhu%26biw%3D1024%26bih%3D653%26prmd%3Dimvnsfd&rurl=translate.google.hu&sl=de&twu=1&u=http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-4351970,00.html&usg=ALkJrhg-9y7UUXoRImZspIRNNR7v904Wyg mert a Washington Post és a New York Times még azt ismerteti, hogy a soron következő amerikai elnöki látogatás témája Izraelben az iráni biztonsági fenyegetésről szól majd.
A brit újságokban sem jelent meg még semmi Obama közelgő
látogatásáról Izraelben, sem a védelmi költségvetés vágásáról, vagy a
ciszjordániai illegális települések felszámolásáról.
Chavezt megmérgezték?
Hugo Chavez maga is feltételezte egyszer, hogy az USA-ban rák fegyvertechnológiát fejlesztettek ki, amikor 2011-ben diagnosztizlták a betegséget. Az a tény, hogy a Chavez céltáblája volt több CIA-merényletnek, néhány ember véleményét is megerősíti, hogy a rákja indukált volt, törekedve arra, hogy eltávolítsa őt a hatalomból a 2002-ben sikertelen puccs után. Korábban az argentin elnök, Cristina Fernandez de Kirchner esetében is pajzsmirigy rákot diagnosztizáltak 2012-ben, de a későbbi elemzés kimutatta, hogy ő nem rákos.

Ugyanezt mondta el szombati beszédében a bolíviai elnök, Evo Morales is Hugó Chavez halálával kapcsolatban: "gyakorlatilag biztos, hogy megmérgezték". "Az Empire az összes lehetséges arzenált tervezni bevetni a kormányok megdöntésére, top politikusok és a társadalmi mozgalmak kiiktatására, amelyek a kapitalizmus ellen irányulnak". Morales beszédét közvetítette a latin-amerikai TV-csatorna, a Telesur. Ha nem sikerül az országokat legyőzni, elteszik láb alól a vezető politikusaikat."
Tulok
Erőszakos "védőoltások" Csádban
Az afrikai nemzet, Csád, egyike azon afrikai országoknak, amelyekben ismert, hogy az ott élő embereknél diagnosztizáltak leggyakrabban agyhártyagyulladást (meningitist). A betegség előfordulásának fő oka elsősorban a higiéniai körülmények, és a napi vízellátás hiánya, ami sok embert öl meg. Az észak-csádi faluban bekövetkezett Guoro 1 katasztrófa legalább 50 gyermekeket és serdülőt érintett 7-18 éves között, a speciálisan kifejlesztett Afrika "népi AfriVac" vakcina miatt. A "mellékhatás" bénulás.
A speciális vakcina agyhártyagyulladás ellen készült a tesztelési
fázisban, és még nincs hivatalosan jóváhagyva, engedélyezve. A
gyerekeket erőszakkal vakcinázták, az iskolából kiutasítással és
letartóztatással fenyegetve.
24 órán belül az oltás után, a gyermekeken kifejlődtek a súlyos mellékhatások: fejfájás, hallucinációk, hányás, görcsök ellenőrizhetetlen nyálképzés. Ezután jelentkezik a bénulás.
Két bénult gyermek édesapja nyilvánosan felháborodott, hogy kormányzati tisztviselők pénzt kínáltak ezen gyermekek szüleinek, így továbbra is hallgatnak az eseményekről. A nagy szervezetek, mint a WHO és a Bill & Melinda Gates Alapítvány, beleértve a 571 millió dollár "befektetést", miért egy ilyen ellentmondásos vakcinázási projektbe pumpálja? Nem lehetne ezt a pénzt felhasználni tiszta vizű kutak létrehozására? Régóta ismert, hogy a magas higiéniai előírások általános visszaesést eredményeznek a fertőző betegségeknél. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága becslése szerint, kevesebb mint 3.000 dollárba kerül egy kút. Az 571 millió dollár több mint 19.000 kút kialakítására lenne elegendő
a csádi lakosság számára! Vajon ez nem egy radikális kérdés az összes
szervezet számára, hogy már bűnrészesek gyilkosság elkövetésében?
2013. március 10., vasárnap
Fokozódó őrület: a spanyol kormány állampolgárságot ad az inkvizíció idején elűzött zsidók leszármazottainak
Több mint 500 évvel ezelőtt zsidók tízezrei
menekültek el Spanyolországból, mert üldözték őket. Az ok: a tűrhetetlen
uzsoráskodás, melynek következtében spanyolok tömegei veszítették el
vagyonukat, és süllyedtek kilátástalan nyomorba. Fél évezred elteltével
leszármazottaikat vissza kívánják hívni a nagyokos spanyolok. (Vagy
inkább a cionbérenc madridi kormány.)
Mielőtt a 15. században működésbe lépett volna a
spanyolországi inkvizíció, hozzávetőleg 300 ezer zsidó élt Hispániában. A
világ egyik legjelentősebb zsidó közössége volt a spanyolországi.
Napjainkban 40 és 50 ezer közé tehető a számuk – amely azonban rövidesen
jelentős mértékben növekedni fog.
![]() Régi-új honfoglalók szemelték ki Spanyolországot is |
Novemberben Alberto Ruiz-Gallardon, a madridi
kormány igazságügyi minisztere vázolta azokat a terveket, melyeknek
értelmében az egykori spanyolországi szefárd zsidó közösség
leszármazottai gyorsított eljárással spanyol útlevélhez és
állampolgársághoz juthatnak. A lehetőség világszerte mozgósította a
szefárd zsidókat. A Spanyol Zsidó Közösségek Szövetsége elnevezésű
szervezet közlése szerint a bejelentést követő egy hónapon belül 6 ezer
állampolgársági kérelem érkezett – az egyik közülük az USA
kongresszusának egy meg nem nevezett tagjától.
"Az első reakcióm az volt, hogy ez egy félelmetes
pillanat, és nem az igazság órája” – fejezte ki „érzéseit” Doreen
Carvajal, a New York Times Párizsban dolgozó riportere. Ő egyébként
amerikai állampolgár, de mint mondta, „romantikus gondolatok” ébredtek
benne, ezért úgy döntött, megszerzi a spanyol útlevelet, hogy „ezzel
bezáruljon a kör”. „Mindez nagyon poétikus” – jelentette ki az
újságírónő, akinek az „érzései” nyilván mindennél fontosabbak. Carvajalt
katolikusnak nevelték, néhány évvel ezelőtt azonban felfedezte „szefárd
zsidó gyökereit”.
![]() Propagandakép a szent inkvizícióról |
Miután a „nagy felfedezés” megtörtént, Carvajal
kutakodni kezdett, és sikerült visszavezetnie a családfáját a 15.
századig. Azt is kiderítette, hogy az ősei a Madridtól északra található
Segovia városában éldegéltek. A családja minden bizonnyal
lebilincselően izgalmas történetét Carvajal könyvben is megírta, melynek
címe: Az elfelejtett folyam: a túlélés, az identitás és az inkvizíció
modern története.
Az újságírónő felvette a kapcsolatot Spanyol Zsidó
Közösségek Szövetségével, azonban azt közölték vele, hogy nem jogosult
az állampolgárságra. Legalábbis egyelőre. Carvajal nem is tett le
szándékáról. Az elutasítás egyik oka lehet, hogy a hölgy családja a
spanyol zsidók azon egyharmadához tartozik, akik eléggé el nem ítélhető
módon megtértek a katolicizmushoz annak érdekében, hogy elkerüljék az
inkvizíciót. (De egyes történészek szerint még megtérésük után is
megfigyelték, és üldözték őket, mivel nem hagytak fel bizonyos „zsidó
szokásokkal”, és legfőképpen az uzsoráskodással.) Mindennek tetejébe
Carvajal a zsidó vallását sem gyakorolja. Előbb meg kell térnie a
judaizmushoz, és azután folyamodhat a spanyol állampolgárságért –
közölték vele a Spanyol Zsidó Közösségek Szövetségének illetékesei.
(Agyrém: ma már tehát ahhoz, hogy megkaphassa valaki a spanyol
állampolgárságot, meg kell térnie a judaizmushoz. De ugye el kellene
hinnünk, hogy nincsen zsidó világuralom, és a zsidók nem kiváltságos
népcsoport a nyugati világban.) Mindennek ellenére az újságíró hölgy
jogtalanságot és kényszert szimatol. „Úgy érzem, hogy megint rám akarnak
erőszakolni valamit. Itt vannak az egykoron erőszakkal katolicizmusra
térített emberek leszármazottai, és most megint azt mondják nekik, ezt
tegyétek, azt tegyétek, és térjetek át egy bizonyos vallásra. És mi van
akkor, ha valaki történetesen egy szekuláris zsidó?”
Az állampolgárság megszerzésének pontos szabályait
egyelőre még nem rögzítették le. Ezért aztán nagyon is elképzelhető,
hogy a zsidóság köreiből érkező kritikák hatására módosítanak a
tervezeten. Nehogy valami apró jogsérelem érje a sokat szenvedett és
mindig üldözött „szegény zsidó embereket”.
Mauricio Toledano, a Spanyol Zsidó Közösségek
Szövetségének főtitkára a BBC számára adott nyilatkozatában közölte: a
kormányzat még dolgozik a törvénytervezet részletein. Véleménye szerint a
jogszabály végső változata alapján a spanyolországi szefárd ősökkel
rendelkező minden egyes személy jogosult lesz az állampolgárságra –
függetlenül attól, az illető zsidónak vallja-e magát, vagy sem.
Összességében hozzávetőleg 100 ezer zsidó menekült
el Spanyolországból a 15. században. Voltak, akik közülük
Észak-Afrikába mentek, de a többség az akkor még virágzó Oszmán
Birodalom területén telepedett le. Abban az időben a Török Birodalom
Magyarországgal volt határos, és uralma alatt tartotta a Balkánt,
Anatóliát és a Közel-Kelet jelentős részét.
Napjainkban a Törökországban élő zsidók 90%-a
szefárd zsidó. Közülük való Roni Rodrigue, az 55 esztendős isztambuli
autókereskedő is, aki már régebben benyújtotta folyamodványát a spanyol
állampolgárság megszerzése érdekében. "Arra gondoltam, ha jogom van
benyújtani a kérvényt, miért ne tegyem meg” – magyarázta magasröptű
motívumait a zsidó kereskedő, aki egy hasonló kezdeményezésen
felbuzdulva már négy esztendővel korábban kérte a spanyol állampolgárság
megadását. 11 hónap elteltével ügyét kedvezően el is bírálták, azonban
állítólag több üldözött barátja évekig is várakozni kényszerült.
Rodrigue egyelőre nem kíván Hispániában letelepedni, és még csak kétszer
járt ott, de egyfajta „kapcsolat” azért persze már Spanyolországhoz
köti.
Rodrigue még egy kicsit tud beszélni a szefárd
zsidók ősi nyelvén, a ladinón, mely a régi spanyol nyelven alapszik, de
igen sok héber jövevényszó is van benne. Szülei még egymással is ezen a
nyelven érintkeztek, de az újabb generációknak már nem tanítják meg.
Márpedig nem fordulhat elő, hogy a zsidósághoz kötődő valamilyen
hagyomány kihaljon.
A szefárd zsidók állítólag mindig is meleg
érzelmekkel tekintettek Spanyolországra. „Lelkem és szívem mélyén még
most is spanyol vagyok” – jelenti ki például egy neve elhallgatását
kérő, Nagy-Britanniában élő szefárd zsidó. Mint meséli, földet vásárolt
Spanyolországban, ahol most egy házat is épít. Sőt, már arról is
gondoskodott, hogy halála után spanyol földbe temessék el. Ő is
igazságtalannak érzi az állampolgárság megszerzésére vonatkozó törvény
nyilvánosságra került szabályait, és szeretné, ha azokon változtatnának.
Korábban már folyamodott spanyol állampolgárságért, azonban végül
visszavonta kérelmét, mivel a kedvező elbírálás érdekében a gaz
antiszemiták meg akarták fosztani brit útlevelétől. Márpedig ilyesfajta
rasszista megkülönböztetést nem lehet elviselni. A jogszabálytervezet
várható módosítása nyomán azonban megmaradhat a brit állampolgársága is,
miközben felveheti majd a spanyolt is. Mindez ugyanis neki (faji
alapon) „jár”.
Hinnünk kellene abban a mítoszban is, mely úgy
szól, hogy a zsidók kiűzése nyomán tönkrement a spanyol gazdaság.
(Ellenkezőleg: a zsidók távozását követően kezdődött meg Amerika
gyarmatosítása és a spanyol világbirodalom kialakulása. Az 1492 utáni
két évszázad Spanyolország legdicsőségesebb korszaka.) Maria Josep
Estanyol, a Barcelonai Egyetem tanára, a következőképpen igyekezett
hódolni a többnyire uzsoráskodásból élő hispániai zsidóság mai utódai
előtt: "Az Oszmán Birodalom idején a szultán állítólag azt mondta, hogy
nem érti, hogy olyan nagy király, mint a spanyol Ferdinánd, hogyan képes
meglenni a zsidók nélkül, akiknek gazdagság, a vagyon köszönhető volt.”
A „történész” szerint „a szultán nagyon örült annak, hogy a Hispániából
elüldözött zsidó családok Törökországban telepedtek le, mert
gazdagították a birodalmat”. Nem világos azonban, hogy ha a zsidók
tömeges betelepítése révén lehetett felvirágoztatni országokat és
birodalmakat, akkor miért üldözték el őket például 1290-ben Angliából
(az 1650-es évekig nem is engedték vissza őket), Franciaországból és
időnként majd mindegyik európai országból? Ennyire képtelenek voltak
megérteni az ostoba középkori uralkodók a gazdagodás és a fellendülés
titkát?
Az egykor Spanyolországban élő szefárd zsidók
hazatelepülése évtizedek óta napirenden van. Hogy azonban miért éppen
most született törvény a kérdés végleges rendezését illetően, azzal
kapcsolatban csak találgathatunk. A válasz, amit majd gyakran hallani
fogunk, az lesz, hogy a zsidók betelepülésére azért van szükség, mert
„fellendítik majd a válságban lévő spanyol gazdaságot”. Vannak olyan
feltételezések, melyek szerint a spanyol kormány ily módon akarja
kiengesztelni Izraelt azért, amiért Madrid tavaly ősszel támogatni
merészelte Palesztina „nem állami megfigyelői” státuszának megadását az
ENSZ-ben.
Ha azonban az egykori spanyolországi szefárd
zsidók leszármazottainak feltétel nélkül megítélik a spanyol
állampolgárságot, akkor az faji megkülönböztetést jelent a muzulmánokra
nézve. Több muszlim vezető is felhívta a figyelmet ugyanis arra, hogy a
15. században, az inkvizíció üldözései elől muzulmánok tömegei is
elmenekültek Spanyolországból. Valamilyen rejtélyes oknál fogva azonban
az ő leszármazottaik számára nem készült az állampolgárság gyorsított
megadását biztosító törvény.
Perge Ottó - BBC nyomán
További részletek: http://kuruc.info/r/6/109102/#ixzz2NDSfpNUc
Szelei István: A budai pasa lehet hős, de a kitörők nem?
Évek óta tapasztalom, hogy a liberálisok mennyire sematikusan állnak
hozzá bizonyos kérdésekhez. A jobboldalt rendre korlátoltnak nevezik,
miközben szellemi értelemben épp ők azok, akik korlátolttá teszik saját
magukat. Az 1945-ös budapesti véderő kitörésének megítélésénél is ez a
helyzet.
Mielőtt egyeseket a zsigeri védekező mechanizmus most szellemi
kirekesztővé tenne és a felületes „béke, szabadság és humanizmus”
címszavak mögé bújtatna, egy kérdésen gondolkozzunk el: Amikor Savoyai
Jenő az egyesített keresztes seregekkel 1686-ban visszafoglalta Budát a
töröktől, miért hajtott fejet Abdurrahmán, az utolsó budai pasa harcban
elesett teste előtt? Holott keresztény vallási értelemben ott a „gonosz
pogány török” uralma feletti győzelemről is szó volt. Az előtt az emberi
nagyság előtt való tisztelgés ez, amit a hetvenediken túl lévő pasa
felmutatott a harc során. Teljesen függetlenül attól, hogy korábban
mennyire volt úgymond „zsarnok” ez a pasa, avagy sem. A hősiesség
eszménye ugyanis minden ideológia és vallás felett áll. Amikor egy
harcos az utolsó leheletéig teljesíti a kötelességét egy olyan
helyzetben, ahol tudja, az emberi méltóság alapján már nincs visszaút,
az a legmagasabb emberi érték felmutatása: az önként vállalt áldozaté.
Egy olyan helytállás, mely előtt épp a liberálisok által annyira
hangoztatott emberség alapján is fejet kellene hajtanunk. Nem vallás és
nem ideológia előtti tisztelet ez, hanem az emberi nagyság előtt. A
liberalizmus azonban, ahogy a kommunizmus ezt a kettőt úgy látszik, nem
tudja különválasztani. Ez a kérdés független attól, hogy a budai pasa a
hitért küzdött, vagy, csak azért mert tudta, hogy hazatérve a
selyemzsinór várt volna rá. Egy harcos számára a legmagasabb eszményt
testesítette meg: a helytállást. A helytállást, mely tudatos áldozattá
lett. Az, hogy miért áldozza, teljesen egyéni, de bármely ügyről is van
szó, maga a tett megnemesül.
Budapest védőiről sok mindent el lehet mondani. Tagjai közt voltak
sorozott és önkéntes Wehrmacht és SS katonák, magyar honvédek, önkéntes
egyetemisták és nyilasok. Ténykérdés persze, hogy a nyilasok egy része
ideológiai harcot is folytatott. A hősiesség kérdésétől azonban ez a
kérdés teljesen független. Egy valóban elszánt, megalkuvás nélküli
küzdelem ugyanis mindig eléri azt a szintet, amikor a külső ideológiai
mázak és színek lefoszlanak és a valódi emberi kvalitások
megmutatkoznak. Egyesek ilyen helyzetekben megfutamodnak, vagy a
gyávaságot árulással leplezve a túlélésre játszanak. Paradox módon ez
utóbbiakat mégis hősöknek tekinthetik, függetlenül emberi kvalitásuktól,
csak azért mert ezzel vagy azzal az ideológiával szembefordultak. A
védőket pedig vagy a bolond fanatikus, vagy a megvezetett fiatal és a
szerencsétlen áldozat bélyegével degradálhatják le. Csak azért, mert az
adott ideológiai kurzus ezt így kívánja. A Budai Várból 1945. február
11.-én kitörő védősereg tagjai ugyanis nem lehetnek hősök. Ezzel azonban
maga a liberalizmus és az egész politikai korrektség leplezi le önmagát
s mutat rá arra, hogy az emberi értéket mennyire nem az egyetemesség
szemszögéből kezeli. Erre még az ádáz vallásháborúk idején sem került
sor, hisz egy harcos az ellenfél nemes önfeláldozó harci áldozata előtt,
mint az emberi nagyság egy megnyilvánulása előtt mindig meghajolt. Ma
viszont e szavak valódi nemes jelentése kereskedelmi árucikké
degradálódott. Ideológiák és érdekek adásvételi eszközévé lettek az
olyan fogalmak is, mint tisztesség, becsület, hűség és hősiesség.
A Budai Várban ma is áll a Bécsi kapu közelében az, az emlékmű, ahol
Adurrahmán pasa egy szál karddal a kezében esett el. Helytállása, hűsége
és becsülete az önként vállalt áldozaton keresztül hőssé tette őt. És
nemcsak a törökök, az albánok, vagy a muszlim vallás szemében.
Hősiességét, nemes harcosi mivoltát senki nem kérdőjelezi meg. Buda
1945-ös védőit viszont - akik a kitöréssel szintén egy önzetlen
áldozatot vállaltak -, amiért hűséggel és becsülettel helytálltak, ma
hivatalosan csak a megvetés, a lesajnálás, vagy az elhallgatás illetheti
meg.
polgarportal.huAz orosz ortodox egyház elutasítja az azonos neműek közötti házasságot
Az orosz ortodox egyház szolidaritását fejezi ki mindazoknak, akik
Franciaországban és az Egyesült Királyságban az egyneműek közötti
házasság ellen tüntettek a bevezetésre váró törvényjavaslatok láttán,
amelyek elfogadásával az egyes országok kormányai megnyitják az utat a
homoszexuális párok közötti házasság és az örökbefogadás felé.
A moszkvai pátriárkátus egy angol és francia nyelven is kiadott
jegyzékében hangsúlyozza, hogy az orosz ortodox egyház szerint a
törvényjavaslatokat a képviselők egy részének akarata ellenére
terjesztették elő és figyelmen kívül hagyták az állampolgárok tömeges,
nyilvános tüntetéseit. Ezek a döntések az európai társadalmakban a
házasság fogalmának teljes kiforgatásáról tanúskodnak – olvasható az
orosz ortodox egyház háromnyelvű jegyzékében.
Ami ennél is nagyobb aggodalommal tölti el a moszkvai pátriárkát, az a
homoszexuális párok általi gyermek-örökbefogadásra irányul. Ez
hozzásegít a nemek közötti különbségek „elmosódásához” és végleges
lemondást jelent arról a szemléletről, miszerint egy férfi és egy nő
közös küldetést vállal kiegészítve egymást a családi életben. „A
folyamat láttán – hangsúlyozza az orosz ortodox egyház jegyzéke –
fontosnak tartjuk azokkal a politikai, vallási és vallás nélküli erőkkel
való párbeszédet, amelyek védelmezik a család hagyományos értékeit,
felfogásmódját, bemutatását”.
(Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

