Vissza a merkantilizmushoz?
A pénzügyi válság kapcsán a politikusok szinte kivétel nélkül
üdvözölték a bankoknak és biztosítótársaságoknak nyújtott állami
támogatást. A kevés kritikus elsősorban azért ellenezte az állami
beavatkozást, mert a szocializmus szellemét vélték felfedezni az
intézkedésekben. Vincent Cable, a brit Liberális Demokrata Párt árnyékkormányának pénzügyminisztere viszont úgy érvel a The New Statesmanbe
írt cikkében, hogy a piacgazdaságot korlátozó állami beavatkozás nem a
szocializmust, hanem egy még veszélyesebb ideológiát, a nacionalizmust
idézi.
„A modern történelem során a gazdasági recesszióvá szélesedő pénzügyi
válságok során a közvélemény rendszerint állami beavatkozásért
kiáltott, ami az idegenellenesség és a bevándorlókkal szembeni
előítéletek erősödéséhez vezetett."
Cable szerint a válságok szükségszerű velejárója a protekcionizmus. Az
egyik első modern pénzpiaci válság az 1720-as Dél-tengeri Társaság
túlértékelt részvényeinek hirtelen elértéktelenedése volt. Britek ezrei
- köztük Isaac Newton - fektették be mesés nyereség reményében a
társaság részvényeibe vagyonukat, és váltak földönfutóvá a lufi
kipukkadása után. A válság akkora felháborodást váltott ki, hogy a brit
parlamentben tárgyalták a törvényjavaslatot, amely indítványozta, hogy
a felelősöket zsákba varrva hajítsák a Temzébe. Az egész Európára
átterjedő válság gazdasági visszaesést okozott. A recesszió miatt a
kormány a nép tiltakozása miatt kénytelen volt az indiai textil
importjának betiltására. Az 1929-es világválság során is jelentősen
korlátozták az importot. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia,
Franciaország, Olaszország egyaránt piacvédő intézkedéseket hozott, és
a kontinensen megerősödtek a szélsőségesen nacionalista politikai
pártok.
Bár a jelenlegi válság következményeit nehéz lenne megjósolni, Cable
valószínűsíti, hogy előbb-utóbb még Nagy-Britanniában is előkerülnek a
bevándorlókkal szembeni szokásos tirádák: a luxuskörülmények között élő
bevándorlók és a jómódú muszlim vallási vezetők elleni kirohanások
borítékolhatók. És nem lenne meglepő, ha piacvédő szabályok
bevezetésére is sor kerülne. „Az Egyesült Királyságban és más
országokban is adottak a feltételei a régimódi gazdasági nacionalista
politikához történő visszatérésnek - véli Cable. - A bevándorlók
Európa-szerte kiválóak a bűnbak szerepére." Nagy-Britanniában az
ellenzéki konzervatívok már ki is dolgoztak egy alternatív
gazdaságmentő tervet, amelynek egyik központi eleme a bevándorlás
korlátozása. Aligha kétséges, hogy a korábban is bevándorlóellenes Brit
Nemzeti Párt egyre hangosabb lesz.
Nicolas Sarkozy francia miniszterelnök, aki korábban a liberális
piacgazdaság programjával nyert elnökválasztást is hamarosan előveheti
a protekcionista kártyát: aligha kétséges, hogy korlátozni fogja a
mezőgazdasági termékek importját, ha a francia gazdák érdekei úgy
kívánják. Az Egyesült Államokban is egyre többen követelik a kínai
import korlátozását. A protekcionisták azzal érvelnek, hogy az olcsó
kínai áru lenyomja az amerikai munkások bérét. Valószínűleg az is
növelni fogja a Kínával szembeni ellenérzéseket, hogy a távol-keleti
ország az Egyesült Államokba irányuló exportból az elmúlt évtizedekben
több milliárd dolláros tartalékot halmozott fel.
Az új nagyhatalmak - Kína, India és Oroszország - is könnyen elővehetik
a merkantilista receptet: ezek az államok eddig sem viseltettek nagy
bizalommal a nemzetközi egyezmények és az egységes piaci szabályozás
iránt. Ráadásul az államkapitalista gazdaságokban a stratégiai
üzletágak - az energiaszolgáltatók és a bankok - részben állami kézben,
részben pedig kétes hírű oligarchák tulajdonában vannak. A fejlődő
országokban a piaci verseny valójában a gazdaság csak kis szeletében
virágzik.
Miközben egyre több ország fontolgat protekcionista intézkedéseket, a
nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi szervezetek jelentősége csökken. A
Világkereskedelmi Szervezet tárgyalásai teljes kudarccal értek véget. A
Nemzetközi Valutaalap tekintélye szertefoszlóban. Az ENSZ
világpolitikai súlya elenyészőben.
„Nem kell hozzá túl élénk fantázia, hogy olyan világot képzeljünk el,
amelyben az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán, Kína, India és
Oroszország mindent elkövetnek a gazdasági érdekeik érvényesítése
érdekében" - véli Cable. Az elmúlt hetek fejleményei arra utalnak, hogy
a kapitalizmus és a szabad kereskedelem bölcsőjének számító az
angolszász országok is a fejlődő országokra jellemző államkapitalista
gazdaságpolitika irányába mozdulnak el. „Sokkal valószínűbb, hogy az
Egyesült Királyság is a nacionalizmus és az államkapitalizmus
politikáját folytatja majd, és nem az eddig képviselt liberális
internacionalizmus és szocializmus elveit fogja követi."
Cable nem vállalkozik rá, hogy az újjáéledt merkantilizmus pontos
politikai következményeit megjósolja. De utal rá, hogy a
protekcionizmushoz és a nacionalizmushoz történő visszatérés
következtében aligha reménykedhetünk a történelem végét jósló békés liberális demokrata utópia beköszöntében.
http://www.newstatesman.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése