Szodoma városának hagyományosan feltételezett „déli” elhelyezkedése több ponton nem felel meg a bibliai leírásnak: „Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje. Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott.” (Ter 13,10–11). Ezek szerint a várost olyan helyen kell keresni, (1) ami a jerikói dombokról (Bethel/Ai) jól belátható, (2) vízben gazdag („mint Egyiptom kertje”), (3) a Jordán folyó szeli ketté, és (4) Lót útjába esett. E feltételezés alapján az albuquerque-i Trinity University kutatója, Steven Collins új helyszínen, a Holt-tengertől 14 km-re északra fekvő Tall el-Hammam környékén kezdett ásatásokat 2010 december 6-án. Collins elmondta: e területnek huszonöt földrajzi mutatója felel meg a Teremtés könyvében leírtaknak, ami messze a legtöbb az ószövetségi települések közül; Jeruzsálem esetében például csak tizenhat mutató egyezik.
A feltárt, középső bronzkori – vagyis Ábrám és Lót idejéből származó – leletanyag neves régészek véleménye szerint alátámasztja a feltételezést, hogy a százhúsz fős nemzetközi kutatócsoport valóban az ősi Szodoma városára bukkant. „Jordániában nagy port vert fel az ásatás híre; egy neves jordániai régész egyenesen a modern kor legjelentősebb régészeti felfedezésének nevezte. Egyre több bizonyíték mutat Szodomára, s ez a helyiek és a nemzetközi szakma számára is egyre világosabb” – nyilatkozta Collins.
A feltárás legnagyobb, bizonyító erejű újdonsága az, hogy a kutatók tömegkatasztrófa nyomaira bukkantak a területen. A csontvázmaradványok hirtelen, erőszakos halálra engednek következtetni. A kiásott törmelékek közt nem találtak vésett köveket, vagyis az áldozatokat feltehetően nem temették el. A feltárt régészeti réteg egyértelműen középső bronzkori, ami megfelel Szodoma pusztulása idejének – emelte ki a kutató.
Collins hozzátette: a csontvázakat, amelyek az egész területen elszórva találhatóak, két neves orvosszakértő vizsgálta meg. A legtöbb test hason feküdt, arccal lefelé, súlyos sérülésekkel, kicsavarodott ízületekkel, kifeszített lábujjakkal. Minden jel arra mutat, hogy lezuhanó törmelék közt lelték halálukat. Egy borzalmasan kifacsarodott gyermekcsontvázat is találtak. Egy másik csontváz guggoló helyzetben maradt, mint aki félelmében, védekezésképpen kuporog. „Korai volna végkövetkeztetést levonni, de az eddigi bizonyítékok katasztrófa okozta, tömeges pusztulásra mutatnak. A csontvázak sérülései egy keletről nyugat felé tartó esemény hatására keletkeztek; vagyis a katasztrófa egy meghatározott földrajzi hely felől érkezett.”
Az ásatás további érdekessége, hogy a területen számos, hatalmas kövekből álló struktúrát (dolmeneket, menhireket stb.) találtak, amelyeket egykori kialakítóik a Nap és a Hold járásához igazítottak – vagyis az itt élők komoly asztronómiai ismeretekkel rendelkezhettek. Collins szerint elképzelhető, hogy Szodoma és a síkság városainak pusztulása után az egész területet a gyásznak, az ősök iránti kegyeletnek szentelték. Erre utalhat a vidék egykori bibliai neve: Abel Mizraim és Abel Shittim. Abel jelentése: „a gyász helye”. Ez azt is megmagyarázná, miért itt gyászolta Jákob halálát fia, József és egyiptomi kísérete hét napon át (Ter 50) – idézi a kutatót az assistnews.net.
(Magyar Kurír)Váratlan fordulat: Izrael elveszítheti a Siratófalat?
Meglepő felfedezés: nem Heródes építtette a Siratófalat
Mindösszesen néhány ókori bronzérme felforgathatja, sőt, csaknem bizonyosan lényegileg megváltoztatja a tudást, amelyben nagyon sokan, nagyon sokfelé és nagyon sokáig - két évezrednél is régebb óta - hittek.
A világ egyik legszentebb helyéről, a jeruzsálemi óvárosban lévő Templomhegyről van szó. Szakrális tér ez az iszlám számára, nyugati fala pedig nem más, mint a Siratófal, amely a zsidó vallásgyakorlás egyik legszentebb helye.
Az óvárosban magasodó Templomhegy lényegében vallási emlékek együttese: itt áll a fenséges Al-Aksza mecset, a muszlimok egyik legfontosabb építménye, a zsidók hite szerint pedig valaha az ókorban itt állt két templomuk is. Mindmáig úgy tartották-tartják, hogy a Templomhegyet (rajta a lerombolt szentéllyel) Heródes király építtette. Ez a hit sziklaszilárdan tartja magát, és az izraeli politika is e hit alapján formál jogot magának arra, hogy a Templomhegy egésze fölötti fennhatóságát (amelyet az 1967-es háború után terjesztett ki) megtartsa.
Bronz érmék cáfolják Izrael történeti érvelését
Csakhogy izraeli régészek most bejelentették: egy érme-leletanyag alapján elmondható, Heródesnek az egészhez semmi köze, az uralkodó ugyanis, szerintük, egyáltalán nem építtetett sem palotát, sem szentélyt e szentnek tartott helyen, következésképpen a judaizmus ebbéli hite téves.
 |
| Más darabok mellett ezek az érmék is cáfolják a korábbi izraeli elképzeléseket több kutató szerint |
Ronny Reich, haifai archeológus ugyanis, munkatársával együtt, különös bronzérmékre bukkant a Siratófal masszív alapozó-kövei alatt. Vizsgálódásaik szerint az érméket a római prokonzul verette, két évtizeddel Heródes halála után. Vagyis még csak a Siratófalat sem építtethette a király, akinek halálakor az egész komplexum építése még meg sem kezdődött. „A mostani felfedezés alapjaiban változtatja meg nézeteinket a korabeli építkezésről, s arra utal, hogy ez az építkezés jóval hosszabb ideig is tartott, mint hittük, vagy igazoltnak véltük" – fogalmaz az ásatások társigazgatója, Eli Shukron.
A négy bronzérmét valószínűleg Krisztus előtt 17-ben verette a római Valerius Gratus. Reich régész szerint ő volt az Újtestamentum Pontius Pilátusát megelőző római helytartó. S a bronzérmék alátámasztják a zsidó generálisból római történetíróvá vált Josephus Flavius korabeli elbeszélését is. Flavius a Róma elleni zsidó felkelés és a szentély lerombolása után (Krisztus előtt 70-ben) a Templomhegyi építkezést csak II. Agrippa király, Heródes dédunokája fejezte be, két évtizeddel azelőtt, hogy teljes egészében lerombolták.
Régészet, mint politikai küzdelem
Bár a tudósok számára hosszú ideje ismert volt Josephus Flavius elbeszélése, a mostani ásatási szenzáció mégis nagyon is fontos tény, mert – mint Aren Maeir, a Bar-Ilan Egyetem régésze mondja – egyértelmű régészeti bizonyságát adja, hogy a Heródeshez kapcsolt „hősi tett" csupáncsak legenda.
Az ókori történész egyébként arról is írt, hogy a Templomhegy komplexumának megépítése után vagy tizennyolcezernyi munkás maradt munka, s ezzel megélhetés nélkül Jeruzsálemben. Egyes történészek szerint az ennek nyomán kialakuló társadalmi elégedetlenség (is) vezethetett a zsidó felkeléshez.
Jeruzsálemben és környékén (így a többi között a palesztin Silwan városkában) pillanatnyilag a „Dávid király városának feltárása" projekten dolgoznak. Ennek keretében ásattak egy római kori vízelvezető alagútnál is, amely részben a Siratófal alapkövei mentén halad. Itt bukkantak rá váratlanul a bronzérmékre. A felfedezésnek valószínűleg nagy visszhangja lesz. Annál is inkább, mert a Szentföldön a régészet már jó ideje a politikai küzdelem eszköze is: annak bizonygatására, hogy ki, melyik népcsoport élt korábban e vidéken, s így kinek „lehet" nagyobb létjogosultsága az itteni államiságra.
Heti Válasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése