2012. május 24., csütörtök

Akar Ön a saját kútjából ingyen vizet?

Nem győzik a munkát a kútfúrók: a csapadék-szűke időjárás és a már-már ezerforintos köbméterenkénti vezetékesvíz-ár (a csatornadíjjal együtt) csapdájából sokan a saját kúttal próbálják kivágni magukat (hogy legalább az öntözővíz után ne fizessenek annyit). Ami – egyszeri befektetésként – nem olcsó mulatság, ámde hosszú távon valóban megéri.

Noha Papp Lászlónak, mint mélyfúró-ipari szakmunkásnak, 2500 méter mélységig szól a jogosítványa, mostanság csak 10-15 méteres kutakat fúr. Az esetek többségében ugyanis ebből a mélységből már öntözésre alkalmas víz nyerhető. Legalábbis az ő tevékenységi körzetében: Szigetszentmiklóson és környékén.
Kis kút, kerekes kút…
Még jó ötven esztendeje is általánosak voltak az ásott kutak a falusi portákon, kerekes vagy gémes változatban. Sok helyen ittak is belőle, ám a vezetékes ivóvíz terjedésével egyre inkább csak mosásra, illetve a jószágok itatására használták. Nyáridőben a mélyén ott hűlt a görögdinnye, s békésen hűsölt benne a béka… Napjainkban ritkán készülnek ásott kutak, még leginkább a hegyvidéken, ahol gyéren jön a víz a rétegből, s nagyobb felület kell neki, hogy a szükséges mennyiség összegyűljön.
Tizenhatezer forintot kér méterenként, de profi anyagokkal és előírásszerűen dolgozik. Társaihoz hasonlóan ő is megerősíti: 15–25 ezer forintos méterenkénti összeg alatt nem lehet megúszni a fúrást (az ár attól függően kúszhat fölfelé, hogy milyen talajjal kell megbirkózni). Akik ennél olcsóbban (méterenként 6-8 ezerért) vállalják a munkát, engedéllyel nem rendelkező kontárok. Velük azonban könnyen be lehet fürödni – figyelmeztet a szakembereket tömörítő Magyar Vízkútfúrók Egyesülete –, például úgy, hogy a kút vize pár év alatt elapad.
Ami az engedélyeztetést illeti, az valóban időigényes procedúra – erősíti meg Papp László az általános tapasztalatot. De a költségei elviselhetőek: önkormányzattól függően 5-10 ezer forinttal lehet számolni. S hogy kell-e fizetni a fúrt kútból származó víz után? A kútfúró mester ilyen esettel még nem találkozott – mármint azzal, hogy az önkormányzat vízórát szereltetett volna föl a kútra. Így gyakorlatilag a szivattyút működtető elektromos áram költsége az, ami a továbbiakban a vízkinyerést terheli.
Egészen más a helyzet, ha valaki ivóvíz kinyerésére szánja el magát. Tekintve, hogy az ilyen minőségű vízért jó esetben legalább 60 méterre kell lefúrni (rosszabb esetben akár 130-ig is), a fúrás költségei megtöbbszöröződnek. És itt már az ellenőrzés, illetve az engedélyeztetés árai sem kíméletesek: túlszárnyalhatják akár a félmillió forintot is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése