Megelőző csapás

A nyugat rendszerint ezt a háborús taktikát igyekszik névlegesen használni. Szerintük bárkinek oka lehet megelőző csapást végrehajtani, ha a legkisebb indoka is van arra. (Illetve nem bárkinek, hanem csak nekik) Most azonban átgondolva Putyin és azelőtt Mevegyev kijelentéseit nyugodtan kijelenthetjük, az orosz megelőző atomcsapás a küszöbön állhat.

A 2008-as grúz háború egy hatalmas fordulópont az elmúlt 100 év történetében. Az ugyanis semmi egyéb nem volt, mint a nyugat terjeszkedésének megállítása. A grúz háborút nem a grúzok, hanem az USA vesztette el.

A második világháború - amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy az oroszok megnyerték az USA-nak - egy hatalmas értékelési hibát alakított ki az amerikai hadvezetésben. Azt hitték, a világon mindenki német. Azt gondolták, hogy a hitleri birodalom összeomlása után a nyugat előtt lefekvő németekhez hasonlatos minden nép. Melléfogtak. Az USA azóta egyetlen háborút sem képes megnyerni, valamennyit elvesztette. A legcsúfosabb kudarcként általában a vietnámi háborút említi mindenki. Tény az is, hogy a koreai háború elvesztése és az azt követő diplomáciai légkör sokkal megalázóbb volt az USA számára, mint bármelyik veresége. Vietnámot is lassan heverték ki, de van egy háború, amelynek elvesztését soha nem fogják kiheverni. Ez a grúz háború.

A grúziai háborút a legutolsó pontig az USA katonai vezetők dolgozták ki. Mindvégig voltak a grúzok oldalán harcoló amerikai katonák és tanácsadók. Amerika ellátta Grúziát a sikerhez szükséges valamennyi eszközzel. A háborúnak több eredményt szántak. Az egyik, hogy bebizonyítsák a világ előtt, hogy az orosz technikával szemben egy kis haderő is sikeres, bizonyítva az amerikai haditechnika felsőbbrendűségét. A Kaukázus déli vonalán elvágni az oroszokat. Moszkvát belekényszeríteni egy elhúzódó újabb konfliktusba, mert a tervek szerint a háború eszkalálódott volna.

A jelenleg világban folyó háborúk valamennyi célja Oroszország ellen irányul. Egy pillanatra se higgye senki, hogy a tálibok miatt vannak az amerikaiak Afganisztánban. Az ok sokkal egyszerűbb. Afganisztán a kapu a déli meleg tengerek felé. A jelenlegi háborúk elsődleges célja, hogy Oroszországot kizárja a meleg tengerekről. Azért fontos Szíria, mert ott állomásozik az orosz haditengerészet. Szintén lényeges Törökország a Boszporusz miatt, itt lezárható a fekete tengeri orosz flotta. Oroszország legdélebbi kikötője, ahonnan elérhetőek lennének a meleg tengerek, a koreai határ-csücsökben van. Itt azonban nincs hadi alkalmasságú kikötő. Talán nem véletlen, hogy Moszkva igencsak rákapcsolt az észak-koreai tárgyalásokra, valamint Kínával egyre szorosabbra fűzi katonai kapcsolatait. Azt is kijelenthetjük, hogy Pakisztán esetében azért maradt csendben a nyugat az atomtechnológia miatt (érdekes, hogy Pakisztán miatt nincs NATO nyafogás), mert az elég egyértelműen a Szovjetunió, és az oroszok ellen készült. Abban az esetben, ha Oroszország elfoglalja Afganisztánt, és sikeresen megtelepíti az akkori politikai rendszert, csak két út lehetséges a tengerig. Iránon, vagy Pakisztánon át. Mivel Oroszországnak kiváló kapcsolatai voltak Indiával, a megoldás elég kézenfekvő lett volna, marad Pakisztán.

Ezek a tervek azonban jelentősen átalakultak a Szovjetunió felbomlása után. A nyugat kétségbeesetten próbálja a Kaukázusban és az Afganisztánt környező országokban az orosz újraszerveződést megállítani. Légibázisok, titkos támaszpontok, és hatalmas dollármilliárdok a lefizetett kormányoknak, politikusoknak. Azt is tudjuk jól, ezt nem kell ecsetelni, hogy a CIA a legaljasabb módon játszik. Olyan aljas és szemét módon, amire annak idején és ma sem képes sem a KGB, sem az FSZB, sem senki egyéb. Kurvák, mérgezések, hatalmas pénzek, csillogás, kínzások, és legfőképpen a legaljasabb emberi vágyak kiélésére adott lehetőségek. Ezzel mindenkit meg lehet fogni, aki a legkisebb módon is hajlamos arra, hogy megbotoljon. És akkor már kézben is vannak. Így folyik a politizálás a világ minden szegletében, ahová a nyugat betette mocskos lábait.

Tíz évvel ezelőtt kezdett Moszkva felébredni a csipkerózsika álomból, amibe az azt megelőző 20 év taszította. Időközben elvesztette területe jelentős részét, megtört a befolyása a világban, kapcsolatrendszere romokban hevert, hadserege a szándékos megalázásokat élte át. Azonban tudni kell azt, hogy nemcsak a sötétség erői dolgoznak a világban. A fordulatot jó előre jeleztük az akkori nyomtatott formában kiadott Jövőnk (MNA Tájékoztató) oldalain. Amikor pedig mindez lezajlott, akik addig hülyéztek, mélységes csendben maradtak, és fújtattak ránk.

Meglátásaink semmi egyében nem alapulnak, mint a népek és emberek (fajták) ismeretén. Ezeket vetjük össze a folyamatok irányával, és könnyen kapjuk meg a jó következtetéseket.

A cikkben szereplő következtetéseink egyszerű okai vannak. Oroszország egy új fázisba lépett a tervei megvalósításában. Mi tényként kezeljük, hogy a 2006-és 2011 közötti időszak kifejezetten Moszva dicsőséges menetelése volt. Kapcsolatrendszerét újraépítette, befolyása a világban a második helyre került az amerikai felmérések szerint is. A hadsereg újra erős és büszke (persze van mit fejleszteni és javítani) Európában kivételesen egyedül Oroszországban nem fogy az őslakosság. Azonban most eljött az ideje, hogy határain rendet tegyen. Mi az, ami fel tudja venni a versenyt a CIA iszonytató aljasságával? Egyes egyedül a félelem. Az orosz vezetés nem véletlenül mondta, hogy akár megelőző atomcsapást is hajlandóak végrehajtani. Európa így is a lábuk előtt hever. A európai országok energiaigénye olyan hatalmas, hogy könyörgésre kulcsolt kézzel állnak a Kreml kapujában. (Csak egyetlen adat: ha az európai államok leállítanák a német kormány lobbijából elrendelt szélerőművek építését, csak Németországban 80 000 munkahely szűnne meg. A szélerőművek tisztává varázsolják az áramot, de ez a világ legdrágább áramforrása. Energetikai szakemberektől tudjuk, hogy a szélerőmű egyetlen dologra jó csak, hogy kivégezze az elektromos hálózatot. A szél ha fúj van áram, ha nincs akkor nincs áram. Ez azonban azt eredményezi, hogy a fosszilis, illetve atom erőműveket megállás nélkül túráztatni kell a teljesítményében le-fel. Az elektromos hálózaton, ha több áram van, mint amennyi kell, leolvadnak a vezetékek, ha kevesebb, akkor áramingadozás lép fel, kivégezve az elektromos gépeket. Nos, ha a szél eláll, akkor az erőművek teljesítményét kell növelni, ha a szél megjön, akkor levenni. Ez a túráztatás pedig iszonyatos összegekbe kerül. A német kormány ezzel tökéletesen tisztában van, mégsem tesznek semmit, mint annyit, hogy ezt a drága áramforrást lobbizzák, mert 80 000 német munkahely kerülne veszélybe, ha más áramlehetőséget találna fel, mondjuk Olaszország - uniós hatalom)

Szóval Moszkvának nem Európa felé kell elsősorban fenyegetően fellépnie. Európa már nem rúg labdába a világ nagy játszmáiban. Itt az USA katonai államrendszeréről, és az cionista világhatalomról van szó. Oroszországnak létkérdés most, hogy határain rendet tudjon tenni. Az orosz vezetés ellen a CIA által feltüzelt, Soros által fizetett iszlám radikálisok, a grúz konfliktus, Dagesztán, és sorolhatnánk azokat a kérdéseket, melyeket Moszkvának rövidesen le kell zárnia. Jól tudják, hogy Grúziában a cionista világ olyan megrendítő csapást kapott, amit nehéz kiheverni, de egy biztos, nem fogják annyiban hagyni. A jövő háborúi a totális háborúk időszaka lesz. Csak pillantsunk most Szíria felé, ahol a lázadónak nevezett, külföldről érkező terroristák százakat és ezreket mészárolnak le. Gyerekeket és nőket főleg. A háború sokkal aljasabb és véresebb lesz a jövőben, mint a II világháború volt. Másik oldalról a totális háború egyet jelent az atomcsapással.

Az USA nem fogja annyiban hagyni a grúz megalázást, és revansra fog törekedni. Ehhez azonban a grúziai orosz erőket meg kell osztani, másfelé kell irányítatni. Azt pedig Moszkva nem engedheti meg, hogy több fronton vérezzen, tanulva az előző 100 év háborúiból. Egyetlen megoldás marad, hogy csend legyen a világban és a határokon. Egy megelőző, és megrendítő erejű atomcsapás. Egy Tbiliszire, egy Potira. Ezek után pedig egy 2-3 napos mindent elsöprő erejű bombázás, célzottan megsemmisíteni minden megmaradt infrastruktúrát. Ez az egyetlen lehetőség, hogy Moszkva nyugalmat varázsoljon maga köré. Európa ebben az esetben mélységes döbbenetbe, és halálos csendbe burkolózna. A francia atomrakéták csendben aludnák tovább álmunkat, és minden szem a Kalinyingrádba telepített hatalmas hatóerejű atomrakéták felé tekintene. Azokat ugyanis nem azért telepítették oda, mert máshol nem fért el. Az Izrael felett átrepülő orosz ballisztikus rakéta egy figyelmeztetés. A nagy rakétavédelmi pajzs tehetetlen volt a rakétával szemben, ami feladatát ellátva átrepült Izrael felett. Ennél több figyelmeztetés nincs. Sem Szíria miatt, sem egyéb miatt.

Egy ilyen atomcsapással minden állam, Türkmenisztántól Azerbajdzsánig azonnal tudja mi a dolga. Itt már nincs CIA lefizetés, megvesztegetés. Az atomfegyverrel szemben nincs semmi. És a mostani rakétateszt világosan megmutatta, Moszkva nem fél használni is ezeket.

Fikció? Inkább lehetőség. De olyan orosz vezetővel még nem volt módom találkozni (sem látni a médiában) aki csak úgy összevissza beszélt volna. Ez a nyugati politikusokra jellemző, nem a keletiekre. Putyin pedig tavaly év végén egy nemzetközi rendezvényen keményen szembesítette a nyugatiakat a saját hazugságaikkal. Akkor arról beszélt, hogy a NATO néhány évtizede még azt ígérte, hogy Németország határain túl nem lesznek NATO alakulatok, most pedig már Oroszország határainál vannak. Változhat a rendszer, vagy a politikai vezetés, de Oroszország nem felejt. És az orosz politikai vezetés csak azt akarja, amit minden vezető a népének - békét, biztonságot és stabilitást, a háború fenyegetésének megszűntetését. Jelenleg a NATO puszta léte is háborús fenyegetést jelent az orosz népnek.

Kemény Gábor