A madridi Plaza Mayortól nem messze található kisboltban az egyik vevő bankkártyával fizetett a sörért. A kártyát kiállító bank nevére pillantva, a boltos, Juanjo Martínez, nem tudta megállni, hogy el ne süssön egy viccet: „Biztos, hogy mást nem akar venni? Használja, amíg még lehet.”
Az utóbbi négy évben, a válság kirobbanása óta, leginkább az akasztófahumor jellemezi a spanyol köztereket, azonban az elmúlt néhány hét alatt a hangulat észrevehetően borúsabb lett. Május 25-én a Bankia, az ország negyedik legnagyobb bankja beismerte, hogy összesen 23 milliárd euróra lenne szüksége a csőd elkerüléséhez. A bejelentés napján és minden azóta eltelt munkanapon a spanyol 10-éves futamidejű államkötvények és német megfelelőik közötti spread a kritikus 500-as érték felett maradt, amin túl egy ország számára tulajdonképpen lehetetlenné válik adósságának finanszírozása. A fekete humort fokozatosan düh váltja fel.
Nehéz megállapítani ki a nagyobb célpont: a spanyol állam vagy a bankok. Akármi is a helyzet a két tényező szoros kapcsolatban áll. Végtére is a szocialista kormány döntött a Bankia létrehozásáról még 2010 decemberében, amikor hét csőd szélén álló bankot összeolvasztottak, annak reményében, hogy a létrejövő új bank talán immunisabb lesz a spanyol hitelezők toxikus eszközeivel szemben. A bankot Rodrigo Rato, az IMF egyik korábbi vezetője és a 2011-es választásokat megnyerő Populáris Párt prominens tagja irányította. Május 7-én Rato hirtelen lemondott, utódja pedig a bank részleges államosítását kérte. Két héttel később a Bankia beismerte, hogy a februári pénzügyi jelentésben szereplő 306 millió eurós nyereséggel szemben igazából 3 milliárd eurós veszteséget könyvelt el 2011-ben. Május 25-én a bank teljes tanácsadó bizottsága lemondott, miután további 20 millió eurót kértek, amit a kormány, megszegve korábbi ígéretét, hogy a közpénzeket nem fogják banki mentőcsomagokra költeni, oda is ígért. Három nappal később a Bankia anyavállalata, a BFA, bejelentette, hogy a spanyol történelem legnagyobb, 3,2 milliárd eurós veszteségét könyvelte el.
Nehéz eldönteni melyik rosszabb: azt feltételezni, hogy az IMF volt vezetője hazudott részvényeseinek, vagy, hogy a bank nem volt képes kiszámolni eredmény kimutatását. Egy blog bejelentette, hogy a Playmobil Bankia kiadásávál lepi meg a gyerekeket, hogy megismerhessék „az egyetlen olyan bankot, ahol a rabló a pult másik oldalán ül.” A játék természetesen 20 milliárd euróba kerül.
A humor mögött természetesen komoly aggodalmak rejlenek. A Bankiának összesen 10 millió betétese van és további 400.000 ember rendelkezik Bankia tulajdonrészvénnyel.
Annak ellenére, hogy Spanyolországban a munkanélküliségi ráta meghaladja a 23%-ot és a megszorítások miatt csökkentek a nyugdíjak és szociális juttatások, Spanyolország eddig elkerülte a görögországihoz hasonló utcai zavargásokat. A jelek azonban afelé mutatnak, hogy ennek a viszonylagos nyugalomnak vége.
„Azt hiszem ez lesz az a bizonyos utolsó csepp,” mondja Ignacio Escolar, a Politico korábbi főszerkesztője és a legnépszerűbb spanyol politikai blog, az Escolar.net létrehozója. „A kormány pontosan kétszer annyi közpénzt készül egy bankba pumpálni, mint amennyit az oktatástól és az egészségügytől elvont. Nincs pénz a tanárok fizetésére, de van a Bankia számára. A közösségi oldalak forrnak a dühtől.”
„Újságírói aggyal még talán meg tudom érteni, hogy nincs más alternatíva, mint közpénzből megmenteni a Bankiát,” mondja Escolar. „De, hogy az átláthatóságnak még a látszatát sem tartják fenn, nagyon aggasztó. Úgy kezelik az ügyet, mintha egy hurrikánról lenne szó. Egy olyan természeti katasztrófáról, ami felett nincs hatalmuk és senki sem felelős érte.”
Május 29-én, miközben a spread 500 fölött maradt és a BFA beismerte, hogy összesen 40 milliárd euró toxikus eszközzel rendelkezik, a Twitteren futótűzként terjedt a hír, hogy a Bankia lemondott igazgatói 14 millió eurós végkielégítést kaptak.
„Mind szégyentelen tolvajok,” mondja Monica Besado, miközben beugrik a Caja Madrid takarékbank, a Bankia egyik leánybankjának fiókjába. „Minden pénzem kivenném, de a többi bank se különb. Aki nem hagyja el az országot, nincs hová forduljon.”
Forrás: Time.com
Berlusconi újra feltalálta az atombombát
Silvio Berlusconi már annak a lehetőségéről beszél, hogy Olaszország is ki fog lépni az euroövezetből. Nemrég megjegyezte, hogy "nem lesz gond akkor sem, ha Olaszország is kilép". Csakhogy Olaszország kilépéséről még nem illik nyilvánosan beszélni, így mindenki rendesen ledöbbent. Milyen kilépés? Olaszország? Miért lépne ki?
Azért, mert az euroövezet fel fog bomlani. Az eladósodott államok sorban kihullanak, vagy kizárják őket. A görög helyzet jelentette ehhez az ugródeszkát. A kérdés csak az volt, hogy a görög kilépésről mikor kezdenek el végre nyilvánosan beszélni. Innentől az eurozóna felbomlása törvényszerű. Félreértés ne essék, nem gazdasági, hanem politikai alapon. Gazdaságilag a perifériaállamok benntartása még megoldott lenne - az EKB ezt teszi Görögország esetében is. Az eurót lehet nyomtatni a végtelenségig, már most se ér semmit. Az államadósság is lehet a GDP 2000 százaléka, ha politikailag ez senkit nem érdekel. A statisztikákkal is lehet dobálózni.
Viszont az eurozóna felbomlásának rémképe lassan politikai fegyverré válik. Akár az atombomba. Nem kell bevetni - elég megemlíteni, vagy bizonyítani hogy van, és bevetés nélkül is robban a politikában. Innentől ha egy tagállam politikusa valamit el akar érni, a legsötétebb rémálmaival tudja zsarolni az uniós vezetést. Akarjátok, hogy az álmotok szilánkokra hulljon? Ha nem, akkor adjátok meg, amit kérek.
Az első leleményes köpönyegforgató, aki erre rájött, az a bukott olasz miniszterelnök, Silivio Berlusconi. A háttérben munkálkodók most talán elgondolkoznak rajta, hogy nem kellett volna maffiózóból vezető politikust csinálni.
Ugyanis Berlusconi pénteken egy újságírónak nyilatkozva felszólította Mario Montit (jelenlegi olasz miniszterelnök, az EKB embere), hogy gyakoroljon nyomást az Európai Unióra. "Amennyiben nem változik meg az Európai Központi Bank politikája, Olaszországnak elegendő bátorsággal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ciaót mondjon a közös európai valutának".
Innentől a folyamat megállíthatatlan. Politikai leszámolások sorozata talán lassítani tudja, de ez mit sem változtat azon, hogy az eurozónából kilépés lett az új atombomba. Ha már egyvalakinek van, mások is élni fognak a lehetőséggel. Főleg azok, akiknek már nincs sok vesztenivalója, mert félreállították. Az unió pedig hemzseg az ilyen politikusoktól.
Fenyvesi ÁronIZLAND- ADÓSSÁG NAGY RÉSZE ELTÖRÖLVE! Sikeres a „rendhagyó válságpolitikai válasz”
Az izlandiak nemrégiben még kövekkel dobálták a parlamentet, így követeltek választ a politikusoktól és bankároktól az országukat sújtó gazdasági és pénzügyi válság miatt.
A sziget 2008 óta lépésről lépésre fokozatosan kezdte feltámasztani magát. Ekkor a bankok visszafizettek 85000000000 $. Izland gazdasága az idén kinövi az euróövezetet.
"Elmondható, hogy Izland tartja a világrekordot a háztartási adósságcsökkentés területén "mondta Lars Christensen , a feltörekvő Danske Bank A / S vezető piaci közgazdásza Koppenhágában.
"Izland követendő tankönyvi példa arra, hogy miként lehet megoldani a gazdasági válságot. Minden közgazdász egyetértene ezzel. "
A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az izlandiak nem akarnak csatlakozni az Európai Unióhoz, ahol is az adósság-válság a harmadik éve „dühöng”.
Az izlandi Legfelsőbb Bíróság ítélete 2010 júniusában megállapította, hogy az indexált, devizában nyilvántartott hitelek illegálisak voltak, azaz a háztartásoknak már nem kell, hogy fedezzék az illegálisan nyilvántartott deviza veszteséget.
A szigeten a bankok nagy része a mai napig is állami ellenőrzés alatt van!
Válság leckék
Thorolfur Matthiasson, a reykjaviki University of Izland közgazdaságtan professzora egy interjúban azt mondta " úgy gondolja, az izlandi válság legnagyobb tanulsága az, hogy más országoknak is követniük kell a példát, és feltétlenül szükséges az, hogy leírják adósságaikat”.
Ez óriási megkönnyebbülés lenne a lakástulajdonosok számára is, akik e nélkül csak sínylődnek a kifizethetetlen hitelek súly alatt.
Izlandon 2008-ban a hitelek utáni adósság aránya 240 százalékkal emelkedett. Mondta Matthiasson.
Miután világossá váltak a bankok korábbi manipulációi, a a kormány közbelépett és elkülönítette a hazai számlákat a nemzetközi hitelezők számláitól.
Új, állami irányítás alatt álló bankokat hoztak létre, így a nemzetközi hitelezőknek nem sikerült kivonni a tőkét az országból.
A Fitch Ratings 2012 február közepén minősítette Izlandot „befektetési fokozatúvá, stabil kilátásokkal”,valamint így fogalmazott: a sziget "rendhagyó válság politikai választ adott a válságra".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése