Berlinben kitüntették az első és utolsó szovjet elnököt, Mihail Gorbacsovot, aki elnyerte a Carl Friedrich von Weizsäcker díjat, amit a „változások idején a bátorságért” kapott meg.
Gorbacsov volt az első, aki ezt a díjat megkapta. Az érmet és a tízezer eurót egy szimpózium során, a híres német tudós, Carl Friedrich von Weizsäcker századik születésnapja alkalmából adták át ennek a rendkívül sok kárt okozott hazaárulónak. A Weizsäcker-díjat négyévente ítélik oda, és nem kétséges, hogy kik számára. Gorbacsov károkozását nehéz lenne néhány tőmondatban ismertetni, ám mivel hazánkat is súlyosan érintette aknamunkája, ezért röviden felelevenítjük e történelmi eseményeket.
A fiatal és tehetséges Gorbacsov gyorsan haladt a párt ranglétráján, és a Brezsnyev utáni új főtitkárral Andropovval – majd később Csernyenkóval is –, kiváló munkakapcsolatot alakított ki. Ennek köszönhetően gyorsan emelkedett pályája az SZKP legfelsőbb vezetéséig. Az SZKP-ban betöltött pozícióinak köszönhetően széles körű lehetőségei adódtak utazásra és a nyugati szellemi áramlatok megismerésére, így kerülhetett kapcsolatba a szabadkőművességgel is. Több nyugati vezetővel alakított ki kitűnő kapcsolatot, közöttük elsősorban Margaret Thatcherrel, aki nagy hatással volt rá. Thatcher – a 'Vas Lady' - is mindig elismerően nyilatkozott Gorbacsovról.
Csernyenkó halála után egyedüli jelöltként Gorbacsovot választották az SZKP főtitkárává, ezt követően rövidesen megkezdte a reformnak, glasztnosztynak, pereztrojkának nevezett, de valójában a szovjet-blokk szétbomlasztására irányuló tevékenységét. Reagan elnökkel, majd később az idősebb Bush elnökkel is rendszeresen találkozott. Sikeres bomlasztó tevékenysége miatt ítélték oda számára a Nobel-békedíjat, amit 1990. október 15-én adtak át neki. Tudjuk jól, kik kapják ezt a díjat is.
1988-ban jelentette be Gorbacsov, hogy a Szovjetunió szakít az úgynevezett Brezsnyev-doktrínával, és lehetővé teszi a keleti blokk országainak, hogy saját belügyeiket meghatározzák. Moszkva szakítása a Brezsnyev-doktrínával oda vezetett, hogy Kelet-Európa a nyugati cion-imperilalista birodalom protektorátusává válhatott.
Néhány héttel a berlini fal ledöntése után, 1989. december 2-3-án, Málta partjainál, az ítéletidő miatt a nyílt vízen horgonyzó Makszim Gorkij szovjet utasszállító hajón találkozott Mihail Gorbacsov és George Bush, hogy megvitassák a gyors ütemben zajló kelet-európai változásokat és felgyorsítsák a fegyverzetcsökkentési és kereskedelmi tárgyalásokat. A találkozót Bush ajánlotta még 1989 nyarán, amikor Magyarországon és Lengyelországban tett látogatást.
Itt idézünk néhány mondatot, amit Gorbacsov mondott idősebb Bush elnöknek 1989. december 3-án: „Ismét megerősíteném alapvető álláspontunkat az Egyesült Államok európai szerepét és szándékait illetően. Túl sok a találgatás ebben a kérdésben. Önöknek elegük van ebből, és nekünk is. Ilyen fontos ügyekben teljesen tisztán kell látnunk. Most pedig az európai változásokról. Ezek valóban alapvető jellegűek. És nemcsak Kelet-Európában, hanem Nyugat-Európában is. Fogadtam a Tri-laterális Bizottság képviselőit. Egyik beszélgetésünk után Giscard D'Estaing, aki az elnök volt, hozzám fordult és nagyon jelentőségteljesen azt mondta: "Hamarosan számíthat egy egyesült nyugat-európai államszövetségre." Ezt, gondolom, úgy értette, hogy amikor 1992-ben az európai integráció minőségileg új szintre lép, az a politikai struktúra mélyreható átszervezésével jár majd, szintén államszövetségi szinten. Mindebből következik, hogy egész Európa mozgásban van, és valami új felé halad. Mi is európaiaknak tartjuk magunkat, tehát ezt a folyamatot a közös európai otthonnal kapcsoljuk össze. [...] úgy vélem, ez egyformán érdeke a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Felelősebb és kiegyensúlyozottabb módon kell cselekednünk - és együttmuködnünk - ebben az időszakban, amikor egész Európa ilyen dinamikus változásokon megy keresztül.” Majd Gorbacsov négyszemközt is közölte amerikai partnerével, hogy a Szovjetunió nem fog akadályt gördíteni a kelet-európai országok 'demokratizálódásának' útjába, vagyis a nyugati cion-imperialisták számára odalökte ezt a térséget, köztük Magyarországot is. Ez volt az, ami megadta számukra a végső jelet: szabad a pálya!
A találkozót követően a szovjet kommunista párton belül Gorbacsov törekvéseivel szemben álló, keményvonalas elvtársak is figyelmeztették legmegbízhatóbb magyarországi elvtársaikat, hogy készüljenek föl, mert változás jön.
A vakolók Ötödik Hadoszlopa ekkor már hazánkban is évek óta tette a dolgát: demokratikus ellenzék, szdsz-es szervezkedések, kék szalag bizottság, az MSZMP-be beépült zsidó banda, Soros által támogatott és nyugaton kiképzett ifjú fideszes, jövőbeli vezető politikusok – az eredmény pedig általunk is jól ismert ma már. Egy nagyon jól megtervezett, körültekintő és átfogó művelet volt az a folyamat, ahogy hazánkat elárulták, és ebek harmincadjára odalökték Rotshildék cion-imperialista bandájának.
Tálas András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése