Vörös lett az ősz az új izraeli mészárlástól. Hétfőn késő este
izraeli harci gépek bombázták Gázát és megöltek két gyereket és három
felnőttet, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy fociztak a házuk előtt.
Ugyanazon a napon a Haaretz közölt egy riportot azt panaszolva, hogy a
Hamasz tiltakozik a gázaiak holokausztra tanítását célzó ENSZ tervezet
ellen. Ezen a napon történt még, hogy a Knesset jóváhagyta a Nakba
Törvényt ami tiltja a palesztinok számára a Nakbára való emlékezést.
Ez nem csupán a véletlen műve. Nem ez az első eset, hogy Izrael
palesztin gyerekek lemészárlása után a zsidó áldozathozás palesztin
iskolákban való tanításának abszurd követelésével áll elő, miközben
azon igyekezik, hogy a palesztin polgárokat meggátolja saját
tragédiájukra való emlékezésben.
Ez év februárjában a felháborodás tovább nőtt az ENSZ gázai
iskoláiban a holokauszt tanítását előíró tervezetével szemben, miután
egy ENSZ hivatalnok elmondta egy Jordán napilapnak, hogy az UNRWA (ENSZ
Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala) be fogja
vezetni a jövő szeptemberben kezdődő tanévben a holokauszt történetének
tanítását a gázai tanulóknak, mint emberjogi tananyagának részét.
A Haaretz közölte ENSZ és izraeli hivatalnokok kijelentéseinek egy
sorát is, azzal vádolva a palesztinokat, hogy nem teljesen értik a
tragédiát, ami a zsidókkal történt, elaprózzák a tényeket, kivesznek
dolgokat szövegkörnyezetükből, és vonakodnak tudomásul venni a zsidók
szenvedését. Az izraeli újság nem felejtette el a palesztinokat
emlékeztetni, hogy a holokausztot túlélő százezrek számára mennyire
fontos volt egy menedék léte, mely hozzájárult Izrael létrehozásához. A
zsidók szerint a holokauszt palesztinok által való elismerése egy
elengedhetetlen lépés a béke irányába.
Rengeteg történelmi iróniát tartalmaz ez az abszurd beszámoló. A
legszembetűnőbb az, hogy a holokauszt, mint erkölcsi igazolás Izrael
létrehozására, történelmileg meg van cáfolva. Egyszerűen azért, mert
nem magyarázza meg azt a tényt, hogy az előkészületek egy zsidó állam
létrehozására fél évszázaddal a holokauszt előtt elkezdődtek.
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy el kéne fogadnunk ezt az
erkölcsi logikát, mert ha lett is volna egy valós történelmi kapcsolat
a két esemény között, a palesztinok akkor sem felelősek a
holokausztért, és egy abszurd gondolat a holokauszt gyerekeknek való
tanításának visszautasítását bűnrészességnek feltüntetni. Különösen
mikor minden nap népirtásnak vannak kitéve az izraeli légierő által.
De, ami továbbra is érvényes maradt itt, hogy a palesztin Nakba és a
Holokauszt összekapcsolása még mindig alapvetően fontos annak
megértéséhez, hogyan volt az utóbbi felhasználva az előbbi
megmagyarázására. Gáza lakóinak zöme szintén menekültekből áll, akiknek
vagyonuktól és szabadságuktól való megfosztásuk a cionisták által, a
holokauszt tragédiára való hivatkozással lett végrehajtva.
Izrael párhuzam vonása a Holokauszt és a Nakba történetei között
félrevezethető egy egyszerű okból. A palesztinok szemével nézve a
Holokauszt az európai történelem része és semmi köze nincs a palesztin
tudathoz, de a Nakbát Izrael idézte elő és ezt még tanulni is kell az
iskolákban, mint saját történelmünk a részét. Arról nem is beszélve,
hogy a Nakba a palesztinok számára egy máig tartó tragédia. A
menekültkérdés még nem megoldott és a palesztinok még mindig megszállás
és elnyomás alatt élnek.
Fenn áll a kérdés, Izrael elismerte-e valaha is a palesztinok
szenvedését és tragédiáját? A tény az, hogy miközben Izraelben és a
Nyugaton számtalan könyv lett szánva a palesztin szenvedés letagadására
és történelmének eltorzítására, Joan Peters ”Emberemlékezet-óta”
írásától a mai napig nincs egy azokhoz hasonlítható palesztin tanulmány
a holokauszt letagadásáról vagy érvényességének kétségbevonásáról.
Én magam tizenkét évet töltöttem az izraeli állam egy úgynevezett
modern, demokratikus és liberális arab iskolájában, és sose hallottam a
Nakba szót. Maga a palesztin szó is meg van tiltva az arab iskolákban
évtizedek óta. Minket, palesztin diákokat sose tanítottak Palesztina
iszlám korszakára, ami több mint tizenhárom évszázadon át tartott.
Helyette, Izrael Függetlenségi Napjáról, Cionista Békegalambokról és
palesztin terrorizmusról tanítottak. Élénken emlékszem azokra a
pillanatokra, mikor kényszerítve voltunk megemlékezni az izraeli
katonákról, akik saját népünket gyilkolták le.
Igen, a palesztinok tudatában vannak a tragédiának, ami zsidókkal
történt. De annak is tudatában vannak, hogyan lett a zsidók szenvedése
felhasználva az Ő vagyonuktól, szabadságuktól való megfosztásukra és
elüldözésük megmagyarázására. Tudatában vannak annak, ahogy a sors
különös fintora álltak hogyan lettek ők az áldozatok áldozatai. Hogyan
változott át a cionista mozgalom áldozatból szörnyű ragadozóvá játszi
könnyedséggel. Hogyan lett a zsidók szenvedéséből politikai ipar és egy
igazoló eszköz gyarmatosító terveikre Palesztinában. Hogyan lett az a
szenvedés felhasználva Izrael által politikai eszköz és ideológiai
fegyverként.
Abban biztosak lehetünk, a palesztinok nem utasítják el a Holokauszt
tanítását, vagy tanulását önmagában, csak annak cionista meglátását.
Így válik a zsidók tragikus története most egy gázai civilizálós
küldetéssé. Létezik bármi abszurdabb, mint üldözni egy népet,
tönkretenni életüket, lemészárolni gyermekeiket, lerombolni iskoláikat
és kórházaikat, majd visszajönni másnap leckét adni nekik
szolidaritásból?
Talán majd egyszer, mikor a palesztinok nemzeti jogaik birtokában
lesznek, mikor szabadságban és igazságban fognak élni hazájukban, akkor
majd boldogan fogják a holokauszt történetét tanulni, zsidó irodalmat
tanítani; és talán görög költészetet olvasni.
(palestinechronicle.com)Fordította: Márton László
Egy gázai megnémult lány
Gáza most nehéz időket él! Én Shijaeya-ban lakok, Gáza várostól
keletre. Bármilyen izraeli invázióban az én vidékemet támadnák meg
elsőnek. Három nappal ezelőtt, hat ember halt meg és körülbelül negyven
megsebesült. Ma ugyanannyian vesztek oda, de úgy tűnik több lesz a
sebesült.
Két éjszakán át nem aludtam, nem bírok koncentrálni, tanulni. Tegnap
éjjel hajnali két órakor még ébren voltam, próbáltam pihenni miután
kishúgaim nagy nehezen elaludtak. Elalvás után fél órával egy ház az
utcánkban találatot kapott. Abban a pillanatban a nyolcéves kishúgom
felébredt és elkezdett hozzám szaladni és sikítani “mama, mama, mama!”
Átöleltem, próbáltam megnyugtatni, “Szedd össze minden erődet!” mondtam
neki.
Leírhatatlan dolgot láttam a saját szememmel. Két mártír, vérpatak,
emberek összecsődülve és le-föl szaladva az utcán, mentők, és a piros
szín. Az egyik lány, aki velem volt mikor láttuk az izraeli rakétát
becsapódni megnémult. Se beszélni nem tudott, se járni. Próbáltam
lenyugtatni, segítettem neki menni. Reméltem, hogy meg tudom nyugtatni,
az egyetlen dolgot mondtam neki, ami eszembe jutott: ”Ez a mi sorsunk,
tartani kell magunkat amennyire bírjuk. Palesztinának áldozatot kell
hoznia a szabadságáért!”
Hosszú utat tettünk meg és még mindig nem tudott megszólalni.
Sokszor meg kellett állnunk, mert nem bírt menni és teste akaratán
kívül rángatózott. Egy kocsit kerestünk, amivel gyorsabban hazaérhetne,
de nagyon nehéz volt. Minden ötödik percben egy újabb bombát hallottunk
becsapódni, amitől sikítani kezdtek az utcán.
A látvány, ahogy a lány állt szó nélkül, és a teste rángatózott
megríkatott belül. Minden lépésemnél imádkoztam, hogy haza tudjunk érni
és megint tudjon beszélni. Félóra gyaloglás után, találtunk egy kocsit.
A lány még remegett és magához szorítva tartott. Még most is előttem
van az arca. Visszaemlékezve rá, csak elsírni tudom magam. Végre
hazaért. Meglátta anyját, odaszaladt hozzá, átölelte, elkezdett zokogni
és felkiáltott: ”Nem igazságos!”
Mikor a kocsiban voltam, hazafelé a városhatártól keletre, öt új
bomba robbant pont a határ környékén. Elértem a házunkig és megláttam a
kishúgomat amint sír. Istenem, mit kéne tennem ilyen helyzetben, azon
kívül, hogy tartom magam? Sose fogjuk feladni!
Fordította: Márton László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése