A kereszténységnek állandóan felrónak minden féle vétket, hogy ezt,
meg ezt csinálta az egyház, a vallás az emberekkel. Azonban a mérleg
erősen abba az irányba billen, ahol a hites emberek rengeteg olyan
hasznos szervezetet hoztak létre, amelyek segítették a népek jobbá
válását. Mint, ahogy az alábbi írás is jól példázza ezt.
Szavva Michalidisz atya a limaszoli (Ciprus) Emberszerető Krisztus
orosz ortodox templom elöljárója. 2004-ben alapította meg a szigeten a
nőkereskedelem áldozatainak első menedékházát, amely fennállása óta már
több mint 300 nőt fogadott be, többségük a volt Szovjetunió országaiból
érkezett. Az atya többek között a prostitúcióról, a képmutató
hatóságokról, a tisztaságról beszélt a pravmir.ru honlapnak. A cikk magyarul az Ortodox Szemlében jelent meg.

Amikor Szavva atya prostituáltakkal találkozott
Valaha a prostitúcióval foglalkozó nőket rendkívül veszélyeseknek
tartottam, úgy gondoltam, hogy nem szabad velük semmilyen kapcsolatot
fenntartani.
Tíz évvel ezelőtt egy görög pap megkért, hogy beszéljek egy
moldáviai lánnyal, akit csalással kényszerítettek arra, hogy a
szexiparban dolgozzon, de végül sikerült kiszállnia. A várt szörnyeteg
helyett egy törékeny, angyalarcú lánnyal találkoztam. Annak ellenére,
hogy paptestvérem és a hívek segítettek neki, a kétségbeesés
pillanatában végül öngyilkosságot követett el. Pszichológiai problémái
voltak…
Emlékszem egy más esetre is, ami szintén a menedékház létrehozása
felé terelt engem. Nagypéntek volt. A szertartás után lányok egy
csoportja jött hozzám gyónni. Én naiv ember voltam, láttam ugyan, hogy
rövid szoknya van rajtuk, de mégsem fogtam fel, hogy mivel foglalkoznak.
Amikor az első lányt gyóntattam, megkérdeztem tőle: „Ugye
ismered az Isten törvényét, ami megköveteli a házasság előtti tisztaság
megtartását? Talán van valami, amit meg szeretnél gyónni?”. Azt felelte: „Szeretnék tisztán élni, de nem tudok, mivel kabaréban dolgozom”.
A lányok a kabaréban hivatalosan táncosnőként dolgoznak (bár e táncok
szintén a szexuális kizsákmányolás egyik fajtáját jelentik), de
rákényszerítik őket a prostitúcióra is.
Győzködni kezdtem őket, hogy hagyjanak fel ezzel a munkával, ne
árulják a testüket, egyszerre pusztítván mind testüket és lelküket is.
Egyúttal azonban azt is megértettem, hogy nem tudok semmi konkrétumot
nyújtani a számukra. Ekkor határoztam el, hogy létrehozom a
menedékházat.
A ciprusi Szavva atya gimnázistaként Tolsztojt, Dosztojevszkijt
olvasott, egyetemista volt, amikor elkezdett oroszul tanulni. Az
Athosz-hegyet is megjárta, tanult Párizsban, járt Oroszországban. Előbb
hittanár, majd pap lett, jelenleg az orosz ortodox egyházközséget
vezeti Limaszoliban. Életéről hosszabban vall az Ortodox Szemlében
olvasható interjú második felében.
A nők ciprusi fogságáról
A nőkereskedelem áldozatául esett lányoknak, a rabszolgatartóiktól
(futtatóiktól) való szabadulásuk után két lehetőségük van: a
rendőrséghez fordulnak és Cipruson maradnak, hogy becsületes munkát
találjanak, vagy visszatérnek a hazájukba. Ez utóbbi gyakran
elfogadhatatlanabb a számukra.
A rabszolgatartók elleni bírósági eljárás az áldozatok számára
nagyon fájdalmas és gyakran eredménytelen. Nem minden futtató nyeri el
a méltó büntetését. A ciprusi kormánynak fel kellene hagynia azzal a
képmutató eljárással, hogy munkavállalási engedélyt és vízumot ad ki
azoknak a lányoknak, akik azért érkeznek hozzánk, hogy a sziget éjjeli
klubjaiban dolgozzanak. Mindenki tudja, hogy őket prostituáltként
fogják dolgoztatni.
Egyesek Cipruson és Oroszországban úgy beszélnek: „Minek segíteni ezeknek a nőknek, hiszen tudatosan akarnak prostitúcióval foglalkozni?” De mit jelent az, hogy „tudatosan!?” Egyetlen normális lány sem akar prostituált lenni. Egyszerűen néhányan megbékélnek ezzel a pénz miatt.
Emlékszem, a ciprusi prostitúció problémáját vizsgálva egy felsőfokú
végzettségű lánnyal beszélgettem, aki a Lemesza kabaréban dolgozott.
Többször jött Ciprusra, ez tudatos választás volt. A lány a
következőket mondta nekem: „Amikor a lányt először kényszerítik a
prostitúcióra, akkor rettenetes sokkot él át. Ha valaha visszatérek
Ukrajnába, akkor figyelmeztetni akarom őket, hogy hogyan működik a
nőkereskedelem külföldön!”
Arra a kérdésemre, hogy ő maga nem akar-e megmenekülni, a lány így felelt: „Én már megszoktam… Vettem otthon gépkocsit, vettem lakást a gyerekemnek…”
Lehetőséget kell adni ezeknek a nőknek, hogy megértsék a rendkívül
súlyos következményeket, amelyek mind fizikaiak, pszichológiaiak és
spirituálisak.
Menedékház elváltak számára
A menedékház egyik volt lakója egy moldáviai lány volt, akit először
Görögországban kényszerítették prostitúcióra. Ezután önként jött
Ciprusra 2-3 alkalommal, hogy prostituált legyen egy kabaréban.
Válófélben volt, otthon várta a gyermeke. Egyszer csak megérezte, hogy
már nem bírja tovább. Eljött hozzám, befogadtuk a menhelybe, később
segítettünk neki, hogy pincérnőként el tudjon helyezkedni, majd, hogy
hazatérhessen. Megadtam neki egy ortodox lelkiatya címét Kisinyovban,
aki tanítani, vezetni kezdte a lányt. Most már teljesen más ember.
Egyiptomi Szent Mária története napjainkban is megismétlődik.
Előfordul, hogy a szexuális erőszakon átesett áldozatok ciprusiakhoz
mennek férjhez. De kik ezek a férfiak? Volt klienseik a kabaréból, akik
megszokták a „szabados” életmódot. Egy idő után általában elhagyják a
feleségüket, akik gyakran állapotosak, vagy már gyermekük van. Most egy
másik menedékházat is létre szeretnék hozni, éppen az ilyen elvált
asszonyok számára.
A fenyegetésekről
Előfordul, hogy a nőkereskedelemmel foglalkozók megpróbálnak
valahogy megfenyegetni. Egyszer egy közös ismerősön keresztül
megüzenték, hogy meg fognak gyilkolni, hogy a killernek 20000 dollárt
adtak. Ezek szerint ennyit érek. De van nálunk egy közmondás: „Ne félj a kutyától, ha ugat”.
Természetesen behunyhatnám a szemem és mondhatnám, hogy úgysem tudok
mindenkit megmenteni, inkább csendesen szolgálok! De apám egyszer azt
mondta nekem: "Isten nem fog elítélni azért, hogy nem változtattad meg a világot, ha legalább megpróbáltad…"
Mindennek oka a szegénység?
Hivatalosan vannak törvényeink a nőkereskedelem ellen. De ezek
sajnos nem működnek. A jogrendszer nem úgy működik, ahogy kellene.
Olyan törvényre lenne szükségünk, mint Svédországban vagy Norvégiában,
amelyek a férfiakat büntetik, a klienseket, akik pénzükkel működtetik a
szexipart.
A török hadsereg által megszállt Észak-Cipruson ugyanezek a
problémák, mint nálunk, a Ciprusi Köztársaságban. Egyszer egy, a
nőkereskedelem ellen küzdő moldáviai szervezetből hívtak, és segítséget
kértek egy lány számára, aki a szó szoros értelmében nagyon szenvedett,
mind erkölcsileg, mind fizikailag. Akarata ellenére végeztek el rajta
egy műtétet, hogy több klienst ki tudjon szolgálni… Az amerikai
nagykövetségen dolgozó barátaimon keresztül a nagykövethez fordultam,
és végül a lány kiszabadult.
A prostitúció egyik fontos oka, nem csak Cipruson, hanem mindenütt,
erkölcsi. Világos, hogy egyetlen lány sem születik prostituáltnak. De
ha beleegyezik abba, hogy férfiak előtt egy kabaréban táncoljon, lépést
tesz a következmények felé. Talán nem tudják ezek a lányok, hogy nem
néptáncról van szó?
Olvastam egy Ukrajnában végzett felmérés eredményeit, amely során
nőket kérdeztek arról, hogy elmennének-e külföldre klubokba, kabaréba
dolgozni. Az idősebbek döntő többsége nemmel válaszolt. A fiatalok
többsége azonban igent mondott. A Szovjetunió szétesése után – mivel
nem rendelkeztek semmilyen egyházi alappal – az új nemzedék mindent
fogyasztani kezdett, amit Nyugaton látott, még a rosszat is. Nagyon sok
függ az erkölcsi neveléstől. A szülők jó példája a fontos, a valóságos,
nem külsődleges egyházi nevelés.
A szegénység kétség kívül kísértés. De a prostitúció problémájának
gyökerei egyáltalán nem gazdaságiak. A legjobb megelőzés a
prostitúcióval szemben, ha a lányok és fiúk teljes értékű keresztény
műveltséget és nevelést kapnak, hogy igény legyen bennük a tisztaságuk
megőrzésére a házasság előtt.
Az az ember, aki a szabad szerelmet választja a házasság előtt, egy
kis lépést tesz a rossz irányba. Emlékszem, az egyik lánynak az anyja
így beszélt: „Ha különféle férfiakkal alszol, akkor miért nem pénzért
teszed?”

A házasság előtti tisztaságról
A házasság előtti tisztaság nagy téma. Korábban Cipruson két erkölcs
létezett: egy szigorú a nők számára és egy másik a férfiaknak. Az én
nemzedékemben a lányok megőrizték tisztaságukat a házasságig. A férfiak
esetében más volt a helyzet. Az ő viszonyulásuk az volt: „épp most, a házasság előtt, van jogunk ’félrelépni’”.
Ma a fiatalok azt mondják: „Hogyan lehetne jó intim kapcsolatunk
a feleségünkkel, ha nem fogjuk tudni, hogy hogyan történnek a dolgok,
akkor nem válhatunk igazi férfiakká?”. Erre azt szoktam felelni: „A
nyulaim három hónapos koruktól kezdve párzanak, nem különböztetvén meg
a partnereiket. Azt hiszitek, hogy ez a férfiasság jele?”.
Ma már a nők is követni kezdték a férfiak rossz példáját: „Ha neki lehet, akkor nekem miért nem?”
Ennek azonban óriási következményei vannak. Hiszen a nő tudat alatt
érti, hogy szervezete, pszichéje a családra van teremtve, de itt ennek
lerombolása történik. Ez a „szabadság” a férfi számára sem hoz semmi
jót.
Ha mindkét házastárs megőrzi tisztaságát a házasság előtt, akkor a
házasságban nem lesz bizalmatlanság, mivel nem rendelkeznek majd
zavaró, szükségtelen tapasztalattal. Azoknak, akiknek volt házasság
előtti tapasztalatuk, hajlamosak arra, hogy feleségeiket más nőkhöz
hasonlítsák, könnyebben elérik őket a kísértések…
Talita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése