Minden közgazdasági elmélet
egyben gazdaságpolitikai propaganda is, és minden gazdasági intézkedés
egyben bizonyos érdekkörök küzdelme a gazdasági javak feletti
hatalomért. Ezt nem árt észben tartanunk, ha valamilyen monetáris vagy
fiskális politikának a megvalósulását látjuk. A FED-et és a Világbankot
nagyjából az a nemzetekfeletti érdekszövetség irányítja, amelyek alá
tartozik minden független jegybank is, mármint az adott országtól és
annak nemzetétől független jegybank, mint például a magyar is. Ezeknek
az intézményeknek a vezetői csak és kizárólag a
nemzetekfeletti-világbanki (cionista-szabadkőműves) szervezeteknek
szolgálnak és tőlük fogadnak el utasítást.
A
gazdasági problémák súlyosbodásakor (most tekintsünk el attól, hogy
mesterséges vagy természetes válságról van-e szó) a nemzetek feletti
pénzügyi szervek a nagyobb gazdasági központokba pumpálták a pénzeket
oly módon, hogy a jegybanki alapkamatokat a számukra kevésbé fontos
országokban felemelték, a központi gazdaságok országaiban
lecsökkentették, Nagyon érdekes, hogy amíg nálunk emelkedett a kamatláb,
az USA-ban csökkent, gyakorlatilag nullára esett.
Közgazdász-propagandisták hada gyártotta az elméleteket, hogy ezt miért
kellett így csinálni, és alaposan meg is magyarázták az embereknek,
elsősorban azoknak, akik ennek kárát látták. Persze ahol kevesebb pénz
maradt, ott hiteleket kellett felvennie a cionistáktól az adott ország
kormányának, hogy egy olyan gazdaságot működtessen, ahonnan cionista
utasításra kiszivattyúzták a pénzt (hiszen ezt a független jegybank
intézménye lehetővé tette). A hitelek feltétele pedig a privatizáció
volt, olyan stratégiai iparágak, szolgáltatások eladása, amelyek
alapvetően lehetetlenítik el az adott társadalom, nemzet életét.
Vízművek, áram, és még sorolhatnánk. Nagy tanulsága ez annak, hogy a
független jegybank intézménye egy óriási baromság, mindig is az volt.
Vagy nemzetállam van, vagy a nemzettől független (vagyis cionista)
jegybank, ami bármikor kifoszthatja kénye-kedve szerint az országot - a
kettő nem fér meg együtt.
Japánban
most újabb pénzügyi bravúr készül állítólag. A defláció és infláció
jelenségei is érdekesek és sokféleképpen értelmezhetők, de ezekbe most
ne menjünk bele. A lényeg az, hogy a japán jegybank és japán
közgazdasági reakciókat látva elgondolkodik az ember: miért most? Most,
amikor óriási veszélyben a dollár, hiszen hatalmas gazdaságok csökkentik
a dollárelszámolásban a részesedésüket, vagy állnak át más
csereeszközre a dollárról. Japán államadóssága jobbára dollárban
kifejezett, lehet, hogy igen hamar elértéktelenedne az az államadósság,
és nem is kellene csinálni semmit, és a japán gazdaság hirtelen nagyon
megerősödne. Esetleg a reform még be is jöhetne, ha azt gyanítanánk,
hogy a japán jegybank nemzeti, és nem a nemzetekfeletti (cionista)
pénzdiktatúra fiókvállalata. Amikor azt halljuk, hogy a
gazdasági-pénzügyi művelet kockázatos, azonnal arra gondolunk, hogy nem
fog bejönni. Miért? Mert a cionista cégkirendeltség, a jegybank nem fog
cionistaellenes lépéseket tenni. Viszont nemzetelleneseket fog, és még
meg is magyarázza, hogy ezt meg kell tenni, bármilyen kockázatosnak is
tűnik.
No
de mi van, ha a kockáztatás balszerencséssé válik, és a nagy
dolláradósság mellé Japán még egy pénzügyi összeomlással is szembenéz?
Levágják Japánt, mint egy kövér disznót, mint Spanyolországot és
Görögországot, Olaszországot és Írországot, Portugáliát. A semmiből a
cionistáknak hatalmas bevételei lesznek, adósrabszolgák millióival,
ingyen elvihető földekkel, gyárakkal, házakkal, de tulajdonképpen
bármivel, amit el lehet adni, függetlenül attól hogy mozdítható-e vagy
sem. Japán a világ egyik legnagyobb gazdasága - bőséges zsákmány lehet
az amerikai hiénáknak. Pontosan olyan nagy, ami valamelyest
ellensúlyozhatja a hihetetlen méretű dollárértékesítés miatti
bevételkiesést. Az amerikai közgazdász-propagandisták majd
megmagyaráznak mindent. A közeljövőnek egy igen fontos kérdése, hogy a
dollár felfalja-e a jent?
Tálas András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése