2013. április 11., csütörtök

A dollár felfalja a jent?

Minden közgazdasági elmélet egyben gazdaságpolitikai propaganda is, és minden gazdasági intézkedés egyben bizonyos érdekkörök küzdelme a gazdasági javak feletti hatalomért. Ezt nem árt észben tartanunk, ha valamilyen monetáris vagy fiskális politikának a megvalósulását látjuk.  A FED-et és a Világbankot nagyjából az a nemzetekfeletti érdekszövetség irányítja, amelyek alá tartozik minden független jegybank is, mármint az adott országtól és annak nemzetétől független jegybank, mint például a magyar is. Ezeknek az intézményeknek a vezetői csak és kizárólag a nemzetekfeletti-világbanki (cionista-szabadkőműves) szervezeteknek szolgálnak és tőlük fogadnak el utasítást.
A gazdasági problémák súlyosbodásakor (most tekintsünk el attól, hogy mesterséges vagy természetes válságról van-e szó) a nemzetek feletti pénzügyi szervek a nagyobb gazdasági központokba pumpálták a pénzeket oly módon, hogy a jegybanki alapkamatokat a számukra kevésbé fontos országokban felemelték, a központi gazdaságok országaiban lecsökkentették, Nagyon érdekes, hogy amíg nálunk emelkedett a kamatláb, az USA-ban csökkent, gyakorlatilag nullára esett. Közgazdász-propagandisták hada gyártotta az elméleteket, hogy ezt miért kellett így csinálni, és alaposan meg is magyarázták az embereknek, elsősorban azoknak, akik ennek kárát látták. Persze ahol kevesebb pénz maradt, ott hiteleket kellett felvennie a cionistáktól az adott ország kormányának, hogy egy olyan gazdaságot működtessen, ahonnan cionista utasításra kiszivattyúzták a pénzt (hiszen ezt a független jegybank intézménye lehetővé tette). A hitelek feltétele pedig a privatizáció volt, olyan stratégiai iparágak, szolgáltatások eladása, amelyek alapvetően lehetetlenítik el az adott társadalom, nemzet életét. Vízművek, áram, és még sorolhatnánk. Nagy tanulsága ez annak, hogy a független jegybank intézménye egy óriási baromság, mindig is az volt. Vagy nemzetállam van, vagy a nemzettől független (vagyis cionista) jegybank, ami bármikor kifoszthatja kénye-kedve szerint az országot - a kettő nem fér meg együtt.
Japánban most újabb pénzügyi bravúr készül állítólag. A defláció és infláció jelenségei is érdekesek és sokféleképpen értelmezhetők, de ezekbe most ne menjünk bele. A lényeg az, hogy a japán jegybank és japán közgazdasági reakciókat látva elgondolkodik az ember: miért most? Most, amikor óriási veszélyben a dollár, hiszen hatalmas gazdaságok csökkentik a dollárelszámolásban a részesedésüket, vagy állnak át más csereeszközre a dollárról. Japán államadóssága jobbára dollárban kifejezett, lehet, hogy igen hamar elértéktelenedne az az államadósság, és nem is kellene csinálni semmit, és a japán gazdaság hirtelen nagyon megerősödne. Esetleg a reform még be is jöhetne, ha azt gyanítanánk, hogy a japán jegybank nemzeti, és nem a nemzetekfeletti (cionista) pénzdiktatúra fiókvállalata. Amikor azt halljuk, hogy a gazdasági-pénzügyi művelet kockázatos, azonnal arra gondolunk, hogy nem fog bejönni. Miért? Mert a cionista cégkirendeltség, a jegybank nem fog cionistaellenes lépéseket tenni. Viszont nemzetelleneseket fog, és még meg is magyarázza, hogy ezt meg kell tenni, bármilyen kockázatosnak is tűnik.
No de mi van, ha a kockáztatás balszerencséssé válik, és a nagy dolláradósság mellé Japán még egy pénzügyi összeomlással is szembenéz? Levágják Japánt, mint egy kövér disznót, mint Spanyolországot és Görögországot, Olaszországot és Írországot, Portugáliát. A semmiből a cionistáknak hatalmas bevételei lesznek, adósrabszolgák millióival, ingyen elvihető földekkel, gyárakkal, házakkal, de tulajdonképpen bármivel, amit el lehet adni, függetlenül attól hogy mozdítható-e vagy sem. Japán a világ egyik legnagyobb gazdasága - bőséges zsákmány lehet az amerikai hiénáknak. Pontosan olyan nagy, ami valamelyest ellensúlyozhatja a hihetetlen méretű dollárértékesítés miatti bevételkiesést. Az amerikai közgazdász-propagandisták majd megmagyaráznak mindent. A közeljövőnek egy igen fontos kérdése, hogy a dollár felfalja-e a jent?
Tálas András

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése