Nem tagadom azt, sőt egyetértek
avval, hogy az ember tevékenysége káros, és egyre károsabb a
környezetére. Viszont hadd szögezzek le előre két dolgot: a föld tud
regenerálódni, az időjárás pedig nagyságrendekkel szélsőségesebb is
lehetne. Ha alaposabban utánanéznének az emberek az elmúlt évtizedek,
évszázadok, ne adjisten évmilliók időjárási csúcsértékeinek és
átlagainak, érdekes következtetéseket vonhatnának le belőle. Ha
egyszerre minden tömegpusztító fegyvert bevetnénk is egymás ellen,
meglátásom szerint idő kérdése lenne, és valamilyen más formában, de az
élet akkor is újra benépesítené a földet. Ott tartunk, hogy lassan már a
lakosság akarja megszabni azt, mikor és mennyi eső essen. Sajnos ezt
bizonyos országokban kémiai úton elő is idézik, és itt nem a kábítószert
permetező meserepülőgépekről van szó (kondenzcsíkok, optikai csalódások
félremagyarázása).
De
miért vagyunk ennyire érzékenyek az időjárásra? Beleértve azt is, hogy
ha kisüt a nap, ha beborul az ég, ha hideg van, ha meleg - az az
állampolgárnak hirtelen igen kellemetlen, és a közlekedési balesetek
száma drasztikusan megugrik. Ma éppen kisütött a nap, és baleset baleset
hátán városszerte. A válaszom erre az, hogy a technológiai fejlődés
általában véve érzékennyé, gyengévé, és butává tette az egyéneket. Nem
csak szellemileg, nem csak lelkileg, hanem fizikálisan is gyengévé,
kényessé. Az allergia, a rák, a depresszió, és a frontérzékenység az én
szememben civilizációs betegség. Egy rossz civilizációé. Nem kétlem,
hogy előfordulhatott bármikor régebben is, de arányaiban ilyen tömegesen
biztosan nem.
Ez az emberi része, lássuk az iparit.
A
túliparosított, túlszabályozott, szétvegyszerezett, természetre
tekintettel nem lévő, pazarló termelés persze hogy érzékeny arra, ha
valami előre nem tervezett esemény történik. Túl van optimalizálva, és
egyben le van árazva minden, ami alapvetően fontos lenne. Megfűszerezve
némi irtózatos pazarlással, amire már valamiért nem jut szervezőerő. Az
alapokra nem figyel, előre nem gondolkodik szinte senki. Nem egy-tíz
éves távlatokban, hanem minimum ezer éves távlatokban kéne előre
gondolkodni ahhoz, hogy az ember és a termőföld jelentős része ne váljon
hosszabb ideig szinte használhatatlanná, beteggé. Az értékes
ásványkincseket is be kéne osztani, és nem azon gondolkodni melyik
aszteroidára kéne majd elmenni értük. Ezeknek az emberi és ipari
problémáknak a megoldását a múltban kell keresni, a modern technikát
pedig csak arra használni, amire való. Már tudjuk mit szül az ostoba
materialista gondolkodás, mentsük ami menthető.
Ez a véleményem a globális felmelegedésről, termelési nehézségekről, és az embereket érintő káros fronthatásokról.
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése