Detroit, az egykori „Motor City”,
az ötvenes évek Amerikájának büszkesége mára a csőd szélére jutott, és
egy teljes jogkörrel felruházott válságstáb vette át az irányítását. Ha
kétségbeesett próbálkozásuk eredménytelen marad, aminek nagy az esélye,
akkor az amerikai autógyártás egykori fellegvára az USA történetének
legnagyobb városa lesz, amely csődöt jelent. Aktuális költségvetési
hiánya meghaladja a 300 millió dollárt, a teljes adóssága viszont több
mint 14 milliárd.
A
csődgondnokok egyoldalúan dönthetnek a városi adminisztráció
karcsúsításáról, munkaszerződések módosításáról, vagyoni jellegű aktívák
eladásáról, helyi rendelkezések megváltoztatásáról. Amint az előre
várható volt, az a tény, hogy a fehér kormányzó gondnokság alá akarja
venni ezt a várost, éles faji vitát robbantott ki. Detroit ugyanis az
utóbbi 30 év során majdnem teljesen feketévé vált és elnéptelenedett: az
ötvenes évekbeli fénykorában számlált csaknem kétmilliós lakosságából
mára alig 700 ezer maradt, 90 százalékban négerek. Ezzel együtt az autók
városából a bűn fővárosa lett, amelynek bűnözési rátája az országos
átlag több mint ötszöröse.
Minden
az 1967-es faji zavargásokkal kezdődött: 43 halottal, véres utcai
összecsapásokkal, a hadsereg páncélosaival az utcákon. „A keservit,
mintha Motownt lebombázták volna”, szaladt ki az akkori kormányzó
száján, amikor helikopteren terepszemlét tartott a város fölött. Lenn a
földön ostromállapot és statárium volt érvényben, afrofrizurás négerek
ordítoztak, törtek-zúztak, fosztogattak és gyújtogattak, a Fekete
Párducok orvlövészei a háztetőkről tüzeltek … a tűzoltókra. Főpróba a
jövő faji háborújához.
1973-ban
Coleman Youngot választották polgármesternek, aki önmagát rendszerint a
„megbízott anyacseszegetőnek” (Mother Fucker in Charge) titulálta.
Végre egy néger a város élén, amelynek a fekete identitását Young azzal
akarta erősíteni, hogy utcákat nevezett át és emlékműveket emeltetett az
afroamerikai emancipációs mozgalom vezéralakjai tiszteletére, miközben a
fehér lakosság az etnikailag szegregált külvárosi övezetek felé kezdett
menekülni a slumosodó belvárosból. Noha a Halloween-éjszakák mindig is
visszatérő ürügyet szolgáltattak a vandalizmushoz, a ’70-es évektől ezek
a randalírozások teljesen elfajultak, mígnem 1984-ben maga volt az
apokalipszis: több mint ezer autó lángokban, nemi erőszakok,
fosztogatások, lincselések sorozatban. Ezután a rendőrség gyakorlatilag
dezertált, Detroit pedig Amerika legőrültebb helyévé vált, dacára az
erős konkurenciának.
2013-ban
káosz és félelem uralkodik a város felett. Bedrogozott zombik,
lepusztult fantomházak, kibelezett autóroncsok mindenhol: kafkai légkör,
a dzsungel törvénye. A dicső múlt pompázatos relikviájának számító
Michigan főpályaudvar hatalmas épületét csövesek vették birtokba, miután
1988-ban kigördült az utolsó vonatszerelvény is. Egyesek szerint
Detroit sorsa a jövő Amerikáját szimbolizálja, és a keserű ébredést
Martin Luther King álmából.
Ma
már jól látható, hogy az AIDS nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is
sújtja az ifjúságot, és ami még rosszabb, en bloc az egész nyugati
társadalmat, naponta újabb és újabb ügyekkel bizonyítva
immunrendszerének folyamatos gyengülését. Az antitestek eltűnnek, a
reflexek eltompulnak, a debillé vált társadalmi közeg már a legkisebb
meghűlésnek sem képes ellenállni. Száz példát is idézhetnénk. A mentális
AIDS jele az alattomos öncenzúra, a belenyugvás diadala, a gyöngeség
általi felforgatás, a politikai „normalitás” győzelme. Egész egyszerűen
ez az intézményesített Stockholm-szindróma.
Szakértők
szerint a városok, sőt egyes régiók csődje a jelen és még inkább a jövő
tendenciája. Állítólag a fantomvárosok megjelenése a posztindusztriális
Amerikában és Európában a technológiai fejlődés törvényszerű
következménye. A jelenlegi termelésnek többé már nincs szüksége annyi
munkásra, mint korábban. Ebből a szempontból tehát Detroit nem más, mint
a piacgazdaság civilizációs hatásának egyik legnyilvánvalóbb
illusztrációja. Ugyanezek a problémák Európát is érintik. Az amerikai és
európai városok és régiók kihunyása az utóbbi két évtized ipari
delokalizációjának, vagyis az ipari termelés Kínába és a harmadik
világba való áttelepítésének logikus következménye.
Ez
a folyamat elsősorban a legfejlettebb piacgazdaságú országokat sújtja.
Az Egyesült Államokban, Európában, Japánban ugyan pénzügyi
összpontosítás zajlik, ez azonban önmagában még nem erény, mert ennek
ellenére ezek az országok nem találnak megoldást a gazdasági
problémáikra, és hiába koncentráltak az utóbbi években a válságra, csak
az elmélyülését tudták mérsékelni. Éppen ezért az államok gazdasági és
adminisztratív kudarca teljesen törvényszerű, miután a válságra egyedüli
válaszként csupán a nadrágszíj-megszorítás politikáját tudták
alkalmazni Amerika és Európa neoliberális kormányai.
Egyre
inkább bebizonyosodik, hogy válság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak
le, mint azt eddig hittük, és a 2008-as pénzügyi krach csupán a felszín
fodrozódása volt. Ma már jól látható módon az életszínvonal csökkenése
nemcsak a dél-európai országokat érinti, hanem a kontinens északi részét
is. Mindennek óriási a szociális kockázata. Pillanatnyilag a válság még
csak a migrációs hajlandóságot erősítette fel a hanyatlás által
leginkább megviselt európai országokból az egyelőre még töretlen
fejlődést mutató Ausztrália, Brazília, sőt Oroszország felé.
Ez
a hullám azonban még távolról sem olyan erős, mint amilyen a 19-20.
században volt, másrészt viszont sokkal aggasztóbb, mert most a
legkvalifikáltabb elemeket vonja ki az európai gazdaság vérkeringéséből.
Más kérdés, hogy a neoliberális gazdasági modell minden áron való
fenntartását előbb-utóbb a periférikus országok gazdasága is meg fogja
sínyleni, elkerülhetetlenül lefékezve a migrációt. A globalizáció
következtében ugyanis többé már egyetlen olyan hely sem lesz a világon,
ahol az ember biztos lehet benne, hogy minden jól megy. Detroithoz
hasonlóan egyre több lesz a fantomváros, az államok azonban nem sietnek
lebontani őket. Legjobb szövetségesük, az idő, mindenképpen el fogja
tüntetni őket a föld felszínéről.
MD 2013. VI. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése