Magyarország területét-”a magyar nép akaratának megfelelően”- 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona, s ezzel az ország “függetlensége” – elvileg – teljessé vált.
1991.
június 19. napja történelmi fordulópontot jelentett. 22 évvel ezelőtt,
1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása
Magyarországról. 1944. március 19-e óta először nem állomásozott idegen
katona magyar földön. Az 1990. március 10-én Moszkvában megkötött
magyar-szovjet kormányközi egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a
kivonulás befejezéseként, a szovjet alakulatok távozása azonban a
tervezettnél két héttel hamarabb megtörtént.
A hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport 1990 márciusában kezdte meg kivonulását Magyarországról. A felszereléseket, harcászati eszközöket és a lebontott laktanyák épületelemeit a záhonyi átrakó pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison tették át a magyar szerelvényekből a szovjet vagonokba.
A több mint egy éves művelet során a szovjet fél végig tartotta a “menetrendet”: a katonák naponta egy-egy szerelvényt indítottak útnak a szomszédos ország közeli-távoli vidékeire. A személyi állomány kivonása ezzel párhuzamosan zajlott.
Az első, szovjet katonákat hazaszállító katonavonat, amely a Veszprém megyében szolgálatot teljesített harckocsiezred egy gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba, 1990. március 13-án hagyta el Magyarország területét.
A
folyamatba disszodáns hangok is keveredtek, amelyek a Szovjetunió (majd
később Oroszország) és Magyarország kapcsolatait meglehetősen
megterhelték.
A kivonulásból is politikai tőkét kovácsolni akaró
kisgazda pártvezér-Torgyán-mozgósitotta hiveit, hogy ökrös szekerekkel a
szovjet bázisokhoz vonulva, gyorsitsák a “költözés” ütemét! “Segitsék a
medve kisántikálását!”
(Földművelési miniszterként a kisgazda dúvad
első útja Moszkvába vezetett, vásárlási hajlandóságért esdekelve a
magyar mezőgazdaság produktumai iránt a Kremlnél. Ám ott emlékeztek még
az önzetlen segitségfelajánlásra-ami hihetetlenül nagy sértést jelentett
számukra. A tárgyalások végülis kimerültek Torgyán könyörgéseinek
meghallgatásában-de az orosz medve nem vásárolt. Torgyán pedig
dolgavégezetlenül hazakullogott-Chilén keresztül!)
A következő 15 hónap folyamán összesen másfélezer, katonákat és eszközöket szállító szerelvény távozott az országból. A hatalmas mennyiségű eszköz és személy szállítása nagy munkát, de jelentős árbevételt is hozott a MÁV-nak.
Az 1991. június 16-án elindult utolsó katonavonat a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit vitte magával. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a hazánkból kivonult Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én 15 óra 01 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a magyar határt.
Amiről senki nem beszél, az egy-a hidon-a távozó szovjet parancsnok, Viktor Silov altábornagy jövendölése volt. Aki az őt fényképező, és gúnyosan kuncogó fotósok felé “odasúgta”
“MA MÉG NEVETNEK URAIM! DE HOLNAPUTÁN MÁR SIRNI FOGNAK!”A “silovi látomás” valóra vált!
MAGYARORSZÁG A NÉP ZOKOGÁSÁTÓL ÉS A HIÉNACSORDÁK ÜVÖLTÉSÉTÓL HANGOS!Az utolsó szovjet katona távozásával magunkra maradtunk! Kiszolgáltatva egy zsákmányra kiéhezett, vérszomjas predátorcsürhének!
Kimentek a tankok-és jöttek a bankok! És nyomukban másféle tankok is jöttek!
De ezek a bankok jöttek-láttak-visznek!
És ezek a tankok-ezek már nem segitenek árviznél, hófúvásnál!
Ezek az újfajta tankok a bankok szövetségesei!
1991 JÚNIUS 19.-ÉN MAGYARORSZÁG “SZUVERENITÁSA HELYREÁLLT!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése