Paul
Krugman Nobel-díjas közgazdász azzal vádolja a hitelminősítőket és a
megszorításpárti EU-politikusokat és elemzőket, hogy büntetik
Franciaországot, amiért baloldali kormánya a szegények kizsigerelése és
megszorítások helyett adóemeléssel teremtett egyensúlyt.
"Franciaország
elkövette a megbocsáthatatlant: úgy tartja a költségvetési fegyelmet,
hogy közben nem sújtja a szegényeket és a szerencsétleneket. És ezért
lakolnia kell” – olvassuk a New York Timesban, és a szerző írásait
rendszeresen átvevő baloldali európai lapokban, köztük a római La
Repubblicában Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásztól.
Krugmant
az háborította fel, hogy a talán legbefolyásosabb hitelminősítő
intézet, a Standard & Poors leminősítette a francia
államkötvényeket. A francia állampapírok a legjobb, AAA kategóriából már
2012 elején eggyel lejjebb, az AA+ osztályba kerültek. 1975 óta először
esett meg ilyen szégyen, és Franciaországban nagy felháborodás fogadta a
döntést. Most az S&P a pluszjelet vette le a minősítésről, vagyis
azt jelezte, hogy belátható időn belül nem várható javulás a francia
állam pénzügyeiben.
Krugman
szerint a döntés hátterében nem gazdasági, hanem politikai
megfontolások állnak. Azzal vádolja az S&P-t, és általában a
domináns gazdasági elemzőket, hogy az embereknek az államháztartási
deficittől való félelmét a megszorítások igazolására használják fel. És
mivel Franciaország nem igazodik ehhez a politikához, hát a vádlottak
padjára ültetik. Igazolásul Krugman az Economist nagy cikkét idézi,
amely egy évvel ezelőtt „időzített bombának” nevezte Franciaországot
„Európa szívében”, mondván, hogy a francia gazdaságpolitika miatt olyan
válság érlelődik, amely mellett eltörpül a dél-európai országok pénzügyi
krízise. Mármost zuhanásnak, összeomlásnak, ahogy az Economist
feltételezte, semmi jele. Igaz, a növekedés akadozik, de nem annyira,
mint a mindmáig AAA kategóriás Hollandiában. Németország jobban
teljesít, ismeri el Krugman, de például a termelékenység
Franciaországban magasabb. A pénzügyi egyensúlyt a jelek szerint nem
fenyegeti veszély: 2010 óta meredeken csökkent a költségvetés hiánya, és
az IMF előrejelzése szerint az adósságráta a következő öt évben
változatlan marad. Ráadásul hosszabb távon biztató, hogy a legtöbb
európai országgal szöges ellentétben Franciaországot nem fenyegeti
demográfiai katasztrófa, ez pedig nem utolsó sorban a kormány évtizedek
óta követett költséges népesedéspolitikájának köszönhető. Amerikában az
elmúlt évek heves egészségbiztosítási vitáiban a mindenkire kiterjedő
egészségbiztosítás hívei Franciaországot szokták felhozni pozitív példa
gyanánt, és Krugman most is megemlíti, hogy a francia egészségügy
(legalább is az amerikaihoz képest) olcsón nyújt színvonalas ellátást.
Ezek
után felháborítónak tartja, hogy Olli Rehn európai pénzügyi biztos
bírálta a francia költségvetési politikát. Krugman Rehnt tartja a
megszorításpártiak egyik vezéralakjának, és vitatja a finn biztosnak azt
a nézetét, hogy az adóemelésekre épülő francia kiigazítás visszafogja a
növekedést, tehát nem fenntartható. „Más szóval Rehn szerint kötelező
lebontani a szociális hálót” – értelmezi a biztos szavait Krugman. Az
S&P kevésbé nyíltan, de ugyanezzel érvelt: úgy fogalmaz, hogy az
adózással kapcsolatos francia magatartás középtávra nem garantálja a
növekedést. Krugman elvben nem tagadja, hogy a magas adók visszafogják a
növekedést, de egy IMF-tanulmányt idézve megállapítja, hogy válság
esetén az adóemelés jóval kisebb kisebb kárt tesz a gazdaságban, mint a kiadáscsökkentés.
(metazin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése