Mint a mesében: úgy nőtt a termelékenységünk, hogy csökkent
Ha
Mátyás király azt kérte volna az okos lánytól a népmesében, alakítsa
úgy a gazdasági folyamatokat Magyarországon, hogy egy év alatt az ország
termelékenysége nőjön és csökkenjen is egyidőben, akkor az okos lánynak
szimplán a 2012-es adatokat kellett volna felmutatnia. A
munkaerőtermelékenységünk ugyanis egyszerre nőtt és csökkent is tavaly. Az
OECD amellett, hogy az egy dolgozó által átlagosan ledolgozott
munkaórák számára közöl statisztikát, a munkatermelékenységre vonatkozó
adatokat is közli az egyes országok esetében. Ha pedig valaki kicsit
jobban megnézi a magyar számokat, eddig még nem látott folyamatokkal
találkozhat.
Először is találhatunk egy munkaerőtermelékenység
változásáról árulkodó statisztikát egy dolgozóra vetítve, ez 2012-ben
1,9 százalékos csökkenést mutat. Vagyis, egy dolgozó tavaly a 2011-esnél
kisebb hozzáadott értéket állított elő. Ez a változás a harmadik
legrosszabbnak tekinthető az OECD-tagállamok adattal rendelkező országok
körében. A magyar dolgozónál csak az olasz és a luxemburgi
alkalmazottak előállított értéke esett vissza jobban. Ezzel szemben a
visegrádi országok egyike, Lengyelország áll a lista élén, hiszen
2012-ben a munkája által előállított hozzáadott érték 5,6 százalékkal
növekedett. A második helyen a spanyol, a harmadikon pedig a szlovák
dolgozók állnak.
Következőnek
a munkaerő termelékenységét egy munkaórára vetítve vizsgáljuk meg, ami
valamivel kedvezőbb változásról árulkodik. A magyar dolgozók esetben
ugyanis 2,7 százalékkal növekedett tavaly az egy óra alatt előállított
hozzáadott érték – ez pedig az ötödik legmagasabb változásnak számít. Az
élen ebben az esetben is Lengyelországhoz kapcsolódik, 5,6 százalékos
emelkedéssel, amit a spanyol és a szlovák dolgozók követnek.
Hazánkban
viszont teljesen más folyamatok zajlottak tavaly: az egy órára jutó
munkaerőtermelékenység ugyanis úgy növekedett, hogy közben egy dolgozó
kisebb hozzáadott értéket állít elő.
Az
alábbi grafikonon ábrázolt változások gyakorlatilag a kormány
munkaerőpiacra ható intézkedéseinek eredménye. Egyrészt a tavaly év
elején életbe lépő új Munka Törvénykönyve ugyanis a korábbinál
rugalmasabbá tette a foglalkoztatási viszonyokat, másfelől nem lehet
elvonatkoztatni a közfoglalkoztatás jelentősen megnövekedett szerepétől
sem, melynek (részben) köszönhetően a foglalkoztatás tavaly a 15-74 éves
korcsoportban 1,7 százalékkal emelkedett. A közfoglalkoztatásban
dolgozók munkájukkal kisebb hozzadott értéket állítanak elő, mint a
versenyszféra dolgozói. Így ez mindenképpen csökkentette az egy
dolgozóra jutó munkaerőtermelékenységet a tavalyi évben. Emellett még
befolyásolta a termelékenység változását a 2012-ben 1,8 százalékkal
csökkenő GDP, ami miatt azonos foglalkoztatási szint mellett is kisebb
lenne a munkatermelékenység, hát még növekvő foglalkoztatás mellett.
Az
egy munkaórára jutó termelékenység növekedésének oka, hogy az egy
dolgozó által ledolgozott átlagos, éves munkaóra-szám 4,3 százalékkal
esett vissza tavaly. Vagyis nagyobb mértékben, mint ahogy a GDP
visszaesett, és ez eredményezte a növekedést. Eközben egyébként
hazánkban a részmunkaidős foglalkoztatás 4,76 százalékkal emelkedett.
Összefoglalva
tehát a termelékenységi adatok alapján az látható, hogy bár egy óra
alatt sikerül több hozzáadott értéket előállítani, egy dolgozó
teljesítménye elmarad a korábbitól. Ez nagyon egyszerűen a
foglalkoztatás növekedésével, és a GDP tavalyi csökkenésével van
összefüggésben. És, hogy ez mit jelent a jövőre nézve? Röviden
fogalmazva azt, hogy a munkaerőpiac jelenlegi foglalkoztatási szintjén
is vannak kihasználatlan kapacitások.
Így
az újra növekvő GDP mellett a vállalkozások elsődleges célja a meglévő
kapacitások optimális kihasználtsága lesz, vagyis a kezdeti időkben nem
fognak nagyobb volumenben munkaerőigényt támasztani. Sokkal inkább a
jelenlegi – esetleg részmunkaidős – állomány termelékenységét igyekeznek
növelni majd, és csak ezt követően jöhet a létszámbővítés.
(mfor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése