Az erkölcs nevében

Előre bocsájtom, hogy jóérzésünk és szokásunk ellenére közlünk részleteket brutalitásról, de nem mehetünk el szó nélkül az agresszió, az erkölcsi fertő mellett.

Háború és béke a védtelenek ellen
A most Szíriában zajló események összessége egy belső háború – nem külső ellenségre irányul, noha a külső erők munkája.
Túl sok olyan információ került napvilágra, amikor a háborúkban nőket és gyermekeket becstelenítenek meg, és a védteleneket, a civileket válogatott aljas módszerekkel irtják.
A egyik legkiszolgáltatottabb áldozatok a nők, nagyon gyakran esnek nemi erőszak áldozatául is.

Ebbe belejátszhat az is, ahogyan a nőkhöz általában viszonyulnak sok muszlim és nem muszlim országban egyaránt, az úgymond béke időszakban. Ezeknek a nemi erőszakoknak a minősített eseteire már ki sem akarok térni.
De az bizonyos, hogyha az ilyen eseteket eltűri, vagy tessék-lássék torolja csak meg bármely társadalom, akkor bátran számíthatunk arra, hogy kiélezett helyzetben, háborúban, anarchikus állapotokban az ilyen cselekmények fokozottan és brutálisabban fognak megtörténni – épp a normális erkölcsi gátlás hiánya miatt.

Tudom, hogy ezt sokan nagy előszeretettel a háború “természetes” velejárójának szokták feltüntetni, de ez valójában nem a háború hibája, hanem azoknak az “embereknek” a mentális és erkölcsi aljassága, a normális emberi erkölcsi gátak áthágása, akik elkövetik, akik elhallgatják, vagy hallgatólagosan megtűrik.
Noha a feminizmus elég távol áll tőlem, azért mégsem tudok szó nélkül elmenni az ilyen aljasságok mellett.
Ezért az alábbi kép és információ is kiverte nálam a biztosítékot (immár sokadszor, amikor ilyennel kell “szembesülnöm”)

A lába alatt a felirat: “Aki nem köpte le a nőt, abban nincs becsület . “

A háború áldozatainak száma Szíriában már meghaladta a százezret, a menekültek száma meghaladta a kétmilliót. De a statisztikák általában megkerülik az érintett nők számát.
…. 37.000 a nemi erőszak esetek száma, és ez az adat csak azokból a városokból, falvakból származik, amelyek már megszabadultak a terroristáktól.
Nemrég találtam egy videót az interneten, ahol Homs egyik kerületében a terroristák fiatal lányokat és nőket, raboltak el, lemeztelenítették őket , és kihajtották őket az utak mentén. Az úton megálló autós megerőszakolhatta őket … Ebben az esetben a militánsok felesége kuncogott, és dudált, gratulált megerőszakolt nők „ágyas” új állapotához. Egy videón pedig látható egy lefedett arcú nő akinek levágták a melleit, akit megerőszakoltak , majd szemétbe dobták a testet . Leggyakrabban Homs és Damaszkusz külvárosában fordulnak elő ilyen esetek. Gyakori, hogy a hulladéklerakókban sok női holttestet és levágott testrészeket találnak. (Politikus.ru)

Amikor a gyerekek és nők végtelen kiszolgáltatottságával való visszaélésről értesülünk, nem csoda, hogy bosszúálló-, vagy gyilkos indulatok támadnak az érintett családokban, hozzátartozókban, szűkebb és tágabb közösségekben.
Ezek olyan nem felejthető és nem megbocsájtható agressziók, melyek egész népcsoportok jövőbeli viszonyát tehetik tönkre, még akkor is ha utólag folyton lesöprik az asztalról. E téren a politika könnyen felejt, de az emberek nem.
Ráadásul én ebbe a kategóriába sorolom a gyermekek ellen elkövetett erőszakot is. – különösen, ha ezek célja a szervkereskedelem -, és a férfiakkal – főként, ha civilek – szemben elkövetett brutális cselekményeket is, mint a felkoncolás, kannibalizmus és hasonlók, melyek ismét elszaporodtak.

A nőkre visszatérve óriási felelőtlenség és hiba, ha egyszerűen szülőgépnek, vagyonszerzési lehetőségnek, szexuális tárgynak tekintik őket, mert a feladatuk ennél sokkal összetettebb a jövő szempontjából (a jövő nemzedék felnevelése is nagy részt rajtuk múlik). Ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy a nőket ne érje megalázás, elnyomás, illetve a neoliberális feminista elcsökevényesítés. A nők és a férfiak rendelkezhetnek ugyan azonos jogokkal, de nem rendelkeznek azonos képességekkel és természet-, illetve istenadta feladatokkal, hivatással. Ezért mindegyiknek a saját adottságainak, képességeinek kell megfelelni. A kivételeket pedig nem szabad általánosságként kezelni, illetve elvárásként felállítani egy egész társadalom elé – ez a békeidőkre mindenképpen érvényes.

A háttér aknamunkája és annak hatásai
Az új világrend igyekszik elférfiasítani a nőket és fordítva, de ez sajnálatosan nem a munkamegosztásban, egymás segítésében, hanem például olyanokban nyilvánul meg, hogy a nők űzzenek férfias sportokat, felejtsék el a hagyományos női szerepeket. Míg a férfiakat elgyengítik és hagyományos női szerepek betöltését favorizálják. – itt kezdődik az identitás zavar.

Emiatt a háborúban a nők is ugyanúgy, ha nem jobban elaljasulhatnak ezen rossz kondicionálás következtében.
Nem mintha a nők nem harcolhatnának szeretteik, családjuk, hazájuk védelmében, s ezt szintén hagyományosan meg is teszik. De az ilyen esetek mindig a végszükségre, az önvédelemre, a honvédő háború, idejére korlátozódnak (pl egri nők, stb), de feladataik ilyenkor sem a férfiak kiváltására, hanem a segítésére vonatkozik.
Azt gondolom e téren sokkal erősebb propagandát kell kifejtenünk, ez az erkölcs megóvása és erősítése szempontjából nagyon fontos.

A (nőkkel és gyerekekkel szembeni) nemi vagy bármilyen hasonló intenzitású erőszakhoz, nem árt, ha tudjuk, hogy az ilyen eseteknek zömmel csak a kirívó példái kerülnek napvilágra. Rengeteg erőszak történik, családon belül és kívül, melyről senki sem tud, csak azok akik ezt tették és akiken elkövették, az áldozat, akár évtizedeken vagy egy életen át hallgat róla, még a szűkebb családja előtt is, nem hogy a nyilvánosság előtt. Hallgat, de nem felejt, márpedig, ha nem beszél róla senkinek, azzal az elkövetőt támogatja. A szégyen, vagy a vele történt agresszió hatása egy életen át kísértheti az áldozatot, mely erősen befolyásolhatja további életét, párkapcsolatait és felfogását.

Látszólag más téma, de nagyon is ide tartozik
A gyermekjátékokkal történő elcsökevényesítéssel kapcsolatban ki kell emelni, hogy ezek nagyon alattomos kondicionálások. Egy példa a “babázás”-ról. Ha a háttérhatalom mégis engedi a babázást a lányoknak, akkor, két eset van, vagy igyekeznek elpalástolni, a baba “nemét” sőt olykor még emberi formáját is, például a baba arca első látásra nem mutatja, hogy fiút vagy lányt formáz, – ez a ritkább. Ennél azonban én sokkal károsabbnak tartom, amikor a babán túlhangsúlyozzák a nemiségi jegyeket. Mert ez egyúttal alkalmas arra, hogy a gyerekben elültesse azokat a külsőségeket, melyek befolyásolják, hogy hogyan kell kinéznie egy nőnek vagy férfinak, azaz előre gyártott “tökéletes” trendi idolokat sulykolnak a természetes kinézet helyett. Vagyis eldöntik, hogy ha a kislány vagy kisfiú felnő, milyen küllemű emberek tessenek majd neki. Aztán csodálkozunk, ha mindenki plasztikai sebész, (sport, vagy fizikai munka helyett) meg konditerem és testépítő szerek után kapkod. Merthogy senki sem olyan “tökéletes”, mint a megszoktatott baba, de főleg nem egyforma az arca, az alakja. Az ezzel okozott lelki károkon túl fizikai károkat is okoznak. A 200kg kinyomása, a 40cm átmérőjű bicepsz meg a “kockahas”, nem azonos a valódi erővel, főként nem a kitartó fizikai teljesítménnyel, és az egészséges testtel, az izomtömeg-növelő szerek egészség károsító hatásáról nem is beszélve, ahogy a nők, asszonyok elé idolként állított “laposhas”, 50cm-es derék, 110cm-es mell és 80cm-es csípő méret sem jellemző.
De például az idomtalanul nagy kebelméret gerincbántalomhoz vezet. Az arc, az orrcsont átalakítása sem az egészséget szolgálja.
Tetejében a nők zöme a szülést követően olyan fizikai változásokon megy át, mely miatt nem felel meg a háttérhatalom által kialakított trendi méreteknek és formának, emiatt sok asszony tart attól, hogy a férje nem tartja már kívánatosnak, vagy mások szemében csúnyának számít.

Nos ez az aljas kondicionálás, mely a gyermekjátékokkal kezdődik és a magazin-, illetve címlaplányokkal folytatódik, oda vezet, hogy férfiak és nők nem fogadják el magukat, saját külső megjelenésük miatt titokban gyakran szégyenkeznek, illetve a külsőségek miatt akár az egészségüket is feláldozzák .

Mindezek ellen úgy védekezhetünk, ha mértékletesen élünk. Mértékkel táplálkozunk, mértékkel szórakozunk és általában mértékkel végezzük mindennapos tevékenységeinket. E mérték pedig az, amit isten és a természet állít elénk, nem pedig az amit a médián, pszichológusokon és egyéb e hatalmat kiszolgáló intézményeken keresztül erőltet ránk a háttérhatalom.
A hagyományainkban gyökerező viselkedésformák, életvitel, erkölcs és etika pedig a legjobb értékmérők, melyek gátat szabnak mindenféle devianciának, normálistól való eltérésnek, úgy mentális, mint fizikai valónk számára, ez nem utolsó sorban saját testi lelki egészségünk megtartására szolgál.

Szabad Riport – Audie