Üzenet folytatása: Töviskesné Dsupin Judit Ibolya: A közös pont

2014. január 16., csütörtök

Töviskesné Dsupin Judit Ibolya: A közös pont

„2002-TŐL 2010-IG ITT MINDENKI VÍGAN VETT FEL DEVIZAHITELEKET MOST MIKOR BAJ VAN, MINDENKI EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA VÁRJA A MEGOLDÁST”

Dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter

9 perctől riporter: magyar jog alapján nem lehetett döntést hozni?

Navracsics: helyes, hogy megvárja az EB döntést pár hónapon belül megérkezhet az EB döntés egyoldalú szerződésmódosítás, ami a szerződési jog világában elállást eredményezhet az ügyfél nem mondhatta föl a devizahitel szerződést

riporter: májusig is elhúzhatja a döntéshozatalt az európai bíróság a várakozás elhúzódhat, egyoldalú kamatemeléseket nem vizsgálja az európai bíróság ezt a testület sajtóosztálya már leszögezte a kérdést törvényalkotással kell megoldani

Navracsics: ILYEN SZÉLESKÖRŰ TÁRSADALMI PROBLÉMÁT A JOGALKALMAZÁS NEM TUD KEZELNI, EHHEZ MÁR JOGALKOTÁS KELL, a Kúria jogalkotást akar de meg kell várni az EB döntését, meg kell várni a Kúria döntését 2002-TŐL 2010-IG ITT MINDENKI VÍGAN VETT FEL DEVIZAHITELEKET MOST MIKOR BAJ VAN, MINDENKI EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA VÁRJA A MEGOLDÁST. A devizahitelek így nem homogén kategória ezernyi különböző feltétel, meg kell találnunk az általános pontokat JOGALKOTÓ EGYEDI ESETEKRE NEM HOZHAT JOGSZABÁLYT.

NAVRACSICS: NAGYON FONTOS EGY JOGSZABÁLY SZEMPONTJÁBÓL, HOGY MELYIK SZERZŐDÉSEKRE ÉRVÉNYES JÖVŐBENI A KORÁBBAN MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEKRE, A TÖRVÉNY HATÁLYBA LÉPÉSE IDŐPONTJÁTÓL, csak a lakáscélú szerződésekre vagy a szabad felhasználásúra is

riporter: EBBEN A CIKLUSBAN LESZ-E MEGOLDÁS
Navracsics: szeretnénk

——————————————————

Aha. Tehát akkor jogalkotást akarnak a probléma társadalmi súlyára való tekintettel. De nézzük, kinek okozott ez mindeddig problémát. Mivel a Bankok részéről, kölcsönszolgáltatásról lévén szó, a főszolgáltatás a szerződéskötés után kellett (volna) hogy megtörténjen. Tehát a bank a főszolgáltatását teljesítettnek tekinti. Ezt követte az Adós kötelezettségeinek számon kérése a pénzkölcsönnyújtásról szóló törvényhelyek alapul vételével: tőke-és kamatfizetés. Ehhez társult az árfolyam különbözet tőkére, kamatra történő felszámítása és a kereskedelmi árrés felmerülése a vételi és eladási ár alkalmazása miatt. Dupla-tripla törlesztő részletek. A folyamat zajlik, felmondások, végrehajtási záradékok, végrehajtások, perek sokasága, fizetési felszólítások kibocsátása a Bank részéről, ellentmondás az adós részéről, peresítés. Aztán FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS AZ ADÓS mint jogosult RÉSZÉRŐL, Bank általi ellentmondás, peresítés az Adós részéről. Aztán büntető feljelentések az adósok részéről, érdekvédelmi szervezetek által.

Azt mondja Navracsics Tibor, hogy ezernyi különböző feltétellel kötötték a hiteleket, és nem lehet jogszabályt hozni, csak ha a közös pontokat megtaláltuk. Az ezernyi eltérés a felek között a bank és az ügyfél eltérő igénye miatt vannak. Futamidő hossza életkortól függően, jövedelemtől függően. Kölcsönösszeg igény szerint. Tőketörlesztési moratórium az első időszakban. Kamat. Árrés mértéke, ami nem is merülhetett volna fel, ha maga a deviza lenne valóban rendelkezésre bocsátva, mert akkor a deviza konverzióval nem a nyilvántartásba vett követelés megállapítása történt volna forintra átszámítottan, mint ahogyan a Kúria elfogadta. Ez ekkor nem más, mint egy, a Bank által a forint vételárral megvett devizaösszeg jövőbeni követelése az adóstól egy másik típusú jogügylet keretében, amit úgy hívnak, hogy deviza adásvétel. De menjünk tovább.

Az azonosság itt van.
Az azonosság az, hogy egyetlen Bank sem bocsátotta az adós rendelkezésére azt a devizaösszeget, amit a kölcsönnyújtás törvényhelye szerint kamatokkal követel megfizetni.

Az is azonos, hogy mégis hitelfolyósításként könyvelte fel a forintot, mintha elegendő lenne a devizakövetelést megvenni deviza nélkül.

Az is azonos, hogy a valósan megtörtént devizavételtől eltérően hitelfolyósításként történő könyveléssel jogtalanul elindult a deviza kölcsöntőkeként történő követelése és a kölcsönkamat követelés, s a növekvő törlesztő miatt az árfolyam különbözet felszámításra került. És akkor most jogalkotáson van a sor az igazságügy miniszter és a Kúria szerint. Milyen jogot akarnak alkotni? Az Adósnak mindeddig a meglévő jogszabályok szerint kellett teljesíteni, adekvát módon a pénzkölcsönnyújtás törvényhelyei szerint és magát a pénztartozást a Ptk 231. §-a szerint, ami kimondja azt, hogy a devizában meghatározott pénztartozást forintra átszámítva kell megfizetni.

De ne torpanjunk meg. Ugyanis a Bankok esetén, akiknek most akadt gondjuk a sok per miatt, az Adósok fizetésképtelensége miatt, és az Európai Bíróság által meghozandó esetlegesen kellemetlen döntés miatt (az árrésre nézve még mindig nem tudjuk, mit fognak hozni, miközben tudjuk, hogy jogtalan, mert csak azért merült fel, mert a deviza nem volt benne a jogügyletben, EZÉRT A JOGÜGYLET KERETÉBEN MAGÁTÓL AZ ADÓSTÓL LETT MEGVÉVE, TEHÁT NEM A BANK ADTA A DEVIZÁT, HANEM, A BANK VESZI MEG ELŐRE AZ ADÓSTÓL, AKI KIFIZETI ÁTSZÁMÍTVA).

És a kereskedelmi árrés az nem más, mint a beszerzés és az eladás közötti haszon. Ezt minden boltos, kereskedő, Bankár tudja. Na de kérem. Most, amikor kiderül, hogy a Bankok csupán pénztartozást adtak meg az adósnak, de nem adtak kölcsönbe semmit, most meg a jogalkotással jönnek?

Nem kellene a hatályos törvényeket a bankokkal is betartatni?

Az Adósok kötelezése a tőke – és a kamatfizetésre akkor válhat jogossá, ha nem csupán veszik tőle a devizát, hanem a rendelkezésére is bocsátják. Ezt a pénzkölcsönnyújtást elrendelő törvényhelyek teszik kötelezővé. Mind ezidáig nem keletkezett meg a pénzkölcsön, mert egyetlenegy Bank sem bocsátotta az Adós rendelkezésére a devizát, csak követeli azt kölcsön jogcímen, azaz kamatokkal. A Ptk. 231. §-a a megkeletkezett pénztartozás megfizetésének módjáról rendelkezik, de a pénzkölcsönnyújtás törvényhelyei azok, amelyek mindkét fél kötelességéről rendelkeznek. A bankéról is! Ha itt jogalkotást akarnak, akkor két lehetőségük is van. Az egyik, hogy enyhítenek a terheinken, de ekkor nem mennek vissza időben a Bankok kötelességéhez, hiszen az már le van írva, csak nincs betartva. A másik, hogy visszamennek az időben is, és valamennyit visszakapunk, például a kereskedelmi árrést. A Bankok továbbra is élnek, de kérdés, hogy amit eddig tettek, azzal mi lesz. Valamint kérdés, hogy a lepusztult országban kinek lesz akár a fele mértékű törlesztőre is pénze. Hogy a hatályos törvények semmibe vétele ezzel meg fog történni, az biztos. Ez által az eddigi népnyúzással elvitt pénz a Bankoké marad, és az igazságszolgáltatásba vetett hite mindenkinek odalesz. A hatályos törvények alapján minden egyes szerződés esetén azonos módon sértették meg a Bankok a törvényt: nem szolgáltattak pénzkölcsönt, de kölcsönkamatot szedtek, és nem adóztak az árfolyam különbözet után, ami adásvételnél adóköteles lett volna. Mivel megkerülték a pénzkölcsönnyújtás törvényhelyét a pénzkölcsönnyújtási szolgáltatásuk során, de mégis hitelfolyósításként könyvelték le a folyósított forintot, sikeresen kifosztottak bennünket.

Ez a közös pont. Ezt akarják jogalkotással eltüntetni?

A jogalkotás jelenleg nem a társadalom legfőbb igazgatási eszköze, hanem politikai hatalmi eszközzé süllyedt.

A jogalkotás célja mindig NEMES kell, hogy legyen!