Bár
a drónokra sokan ma még úgy gondolnak, mint fura alakú, repülő izékre,
amelyek a pakisztáni határvidéken lövöldöznek a terroristákra, az önjáró
járműveknek vannak sokkal földhözragadtabb példányaik is, amelyekből
Oroszországnak mára már egy egész hadseregnyire való áll a
rendelkezésére. Ha rajtuk múlik, akkor a következő háborúba már csak a
robotok kapnak meghívást. A
géppuskával felszerelt robot tankban, a kétéltű behemótban és a
holdjárószerű drónban egy közös ugyanis biztosan van: a fegyverrel
mindegyik elég jól bánik.
Kétéltű gépkarabély az orosz speciális egységek számára
A Tulai Finommechanikai Tervezőiroda a moszkvai „Interpolitech-2013” kiállításon mutatta be új, kétéltű gépkarabélyát
(ADS), amellyel a célok hatékonyan megsemmisíthetőek szárazföldön és
víz alatt egyaránt. A fegyver nagyban megkönnyítheti az Orosz
Haditengerészet különleges egységei tagjainak életét, akiknek a
feladatok végrehajtásához jelenleg még két fegyvert kell magukkal
vinniük: egy speciális fegyvert a víz alatti tüzeléshez, valamint egy
AK-74M gépkarabélyt. Az orosz kormány döntése alapján az ADS a
közeljövőben rendszeresítésre kerülhet a hadseregben.
Az
1970-es években a Szovjetunió Haditengerészetének különleges erői két
speciális, kiskaliberű fegyvert alkalmaztak a víz alatt: APS (Speciális
Víz alatti Gépkarabély) és SPP-1 (Speciális Víz alatti Pisztoly).
Mindkét fegyver esetében hiányosságok egész sorát rögzítették:
megbízhatatlan működés, rozsdásodás, pontatlanság.
A legnagyobb hiányosság azonban a szárazföldön való
alkalmazhatatlanság: ahol a hatékonysága sokkal gyengébb az átlagos
gépkarabélykhoz és pisztolyokhoz viszonyítva. Ezért kényszerülnek harci
búvárok mind a mai napig arra, hogy két készlet fegyvert kell magukkal
vinniük: APS és a szárazföldre AK-74M, valamint SPP-1M és a hagyományos
Makarov pisztoly.
A víz alatti fegyverek elengedhetetlenek az ellenséges búvárok elleni
harcban, valamint a diverziós műveletek végrehajtása során. A
hagyományos fegyverek, bár alkalmasak víz alatti tüzelésre, erre a célra
több ok miatt is használhatatlanok. Az első ilyen a folyadék
tehetetlenségi ellenállása, ami a levegőjének sokszorosa, a víz sűrűsége
nem teszi lehetővé az automata fegyver gyors újratöltését (néha
teljesen lehetetlen). Másodszor a szárazföldi gépkarabélyok és
pisztolyok anyagát nem víz alatti alkalmazásra szánták, hosszú távon nem
képes ellenállni a környezetnek; veszít zsírzó képességéből,
korrodálódik, és gyorsan elveszíti működőképességét. Végül a hagyományos
lőszerek, töltények, amelyek a szárazföldön pontos lövést biztosítanak a
víz alatti tüzelésre teljesen alkalmatlanok. Példaként említhető, hogy a
meleg és hideg víz határán a golyó „megpattanhat”, azaz a lövés
hossztengelyéhez viszonyítva eltér. Mindezek mellett a lőszerek
aerodinamikai kialakításának eredményeképpen azok a víz alatt gyorsan
elvesztik energiájukat, és jelentősen „fékeződnek”. Ezen okok miatt már a
Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy a búvárok számára speciális
lőfegyvert fejlesztenek.
Az
1970-es évek első felében a „Precíziós Gépgyártásra Szakosodott
Központi Tudományos-kutató Intézet” (TsNIITochMash) kezdett el speciális
gépkarabélyt fejleszteni kifejezetten vízben való alkalmazásra.
1975-ben zajlott a fegyver tesztsorozata, amely úgy egyes, mint
sorozatlövésre egyaránt alkalmas volt. A gépkarabély hossza 832 mm, a
cső hossza 300 mm. Az APS tömege 26 lőszerrel a tárban 3,7 kg. A fegyver
hatásos lőtávolsága 5 méteres mélységben 30 méter, míg 100 méteres
mélységben 10 méter. A gépkarabély tűzgyorsasága szárazföldön 600
lövés/perc, míg víz alatt 500 lövés/perc. A fegyverrel 2000 lövés adható
le víz alatt, míg szárazföldön ez a szám mindössze 180.
A
fegyverhez lett kifejlesztve 15 g tömegű, MPS 5,66×39 kaliberű
speciális, 120 mm hosszú lőszer. A kialakításnak köszönhetően a lőszer
hosszabb távon veszít energiájából, nagyobb távolságra képes eljutni,
valamint stabilizálja a röppályát.
A katonai búvárok felszerelésének
egyszerűsítése érdekében elengedhetetlennek tűnt egy a szárazföldön és
víz alatt egyaránt hatásos fegyver kifejlesztése. Az ADS fejlesztése
2000-ben kezdődött meg, kezdetben a Sport- és Vadászfegyverek Központi
Tudományos-kutatóiroda, Tulai Finommechanikai Tervezőirodája égisze
alatt. Az orosz védelmi minisztérium csak később kezdett érdeklődést
mutatni a fejlesztés iránt.
A
kétéltű gépkarabélyt az ASM-DT kísérleti fegyver alapjain
fejlesztették, amelyhez korábban az APS-t használták fel. Az ASM-DT,
amelyet az „Oroszlánfóka” elnevezéssel illettek, szerkezetileg szinte
megegyezik az alap, kézi lőfegyverekkel, azzal a különbséggel, hogy
ebből a fegyverből kilőhető a hosszú, tű alakú lőszer éppúgy, mint a
hagyományos 5,45×39 mm-es.
Az ASM-DT első tesztjeit sikeresnek
ítélték, azonban a projektet nem fejezték be. Az új fegyverrel
párhuzamosan fejlesztették a hagyományos lőszerhez nagyban hasonlító,
speciális víz alatti használatra szánt lőszert, amit a Tulai
Tervezőiroda (KBP) hozott létre és az, a PSP jelölést kapta. Alapmérete
megegyezett a hagyományos lőszerével – 5,45×39 mm – sajátosságát az 53
mm hosszú, 16 g tömegű, tű alakú acélmag adja.
A
PSP hatásos lőtávolsága víz alatt 5 méteres mélységig 25 m, míg 20
méteres mélységben 18 m. A PSP nagy előnye, hogy a hagyományos lőszer
méreteivel való megegyezésének eredményeképpen azokat az AK-74M tárjával
lehet alkalmazni. A PSP alapjain fejlesztették ki a PSP-U kiképző
(vak)lőszert bronzmaggal, amelynek tömege 8 g, amelynek eredményeképpen a
hatásos lőtávolsága jóval kisebb az éles lőszernél.
Azok után, hogy a tulai tervezőiroda kifejlesztette a PSP-t,
folytatódott a kétéltű gépkarabély fejlesztése. Ezúttal azonban úgy
döntöttek, hogy a Vaszilij Grjazev által kifejlesztett szárazföldi, 5,45
kaliberű A-91M alapjain indulnak el. Az A-91 tömege – lőszerek nélkül –
4,3 kg, hossza 660 mm (a cső hossza – 415 mm). A gépkarabélyhoz 5,45×39
mm-es töltények és VOG-25 típusú, 40 mm-es gránátokat alkalmaznak.
Az A-91M gépkarabély egy gázelvezetéses, forgó zárfejes reteszelésű,
bullpup rendszerű fegyver. Kiküszöbölve a bullpup rendszer korábbi
hátrányát, egy technikai megoldásnak köszönhetően a fegyvert egyaránt
használhatják jobb- és balkezesek is. Az A-91M gépkarabéllyal egyes- és
sorozatlövés is leadható.
Az
A-91M-től az ADS-ig tartó munka során a mozgóalkatrészek fejlesztésén
kívül széles körben alkalmaztak kompozit anyagokat, amelyeknek
köszönhetően rengeteget javítottak a fegyver korrózió ellenállásán. A
tulai KBP által nyilvánosságra hozott adatok szerint a gépkarabély
tömege 4,6 kg (beleszámítva az integrálható gránátvetőt), hossza 685 mm.
Az ADS elméleti tűzgyorsasága 800 lövés/perc, célzott lőtávolság
szárazföldön 500 m. Az ADS éppúgy, mint az A-91M bullpup rendszerű és
hangtompítóval is felszerelhető. A speciális PSP mellett a fegyver 7N6,
7N6M, 7N10 és 7N22 típusú, hagyományos lőszerekkel is használható.
A
kísérletek eredményei alapján a fejlesztők olyan következtetésre
jutottak, hogy az ADS a lövések szórásképét tekintve felülmúlja az APS
és AK-74M típusokat víz alatt és szárazföldön egyaránt. Hasonló
fejlesztések a világ más országaiban is folynak, ugyanakkor hivatalosan
kétéltű gépkarabély csak az orosz hadseregben található meg. Az ADS-t a
tervek szerint exportálni is fogják, ezzel kapcsolatban a
„Roszoboronexport” már megkezdte a marketing tevékenységet.
http://balrad.wordpress.com/2014/01/16/keteltu-gepkarabely-az-orosz-specialis-egysegek-szamara/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése