2014. január 16., csütörtök

Oroszország csöndben építgeti a terminátor-hadseregét

Bár a drónokra sokan ma még úgy gondolnak, mint fura alakú, repülő izékre, amelyek a pakisztáni határvidéken lövöldöznek a terroristákra, az önjáró járműveknek vannak sokkal földhözragadtabb példányaik is, amelyekből Oroszországnak mára már egy egész hadseregnyire való áll a rendelkezésére. Ha rajtuk múlik, akkor a következő háborúba már csak a robotok kapnak meghívást. A géppuskával felszerelt robot tankban, a kétéltű behemótban és a holdjárószerű drónban egy közös ugyanis biztosan van: a fegyverrel mindegyik elég jól bánik.






Oroszország csöndben építgeti a terminátor-hadseregét



Kétéltű gépkarabély az orosz speciális egységek számára


A Tulai Finommechanikai Tervezőiroda a moszkvai „Interpolitech-2013” kiállításon mutatta be új, kétéltű gépkarabélyát (ADS), amellyel a célok hatékonyan megsemmisíthetőek szárazföldön és víz alatt egyaránt. A fegyver nagyban megkönnyítheti az Orosz Haditengerészet különleges egységei tagjainak életét, akiknek a feladatok végrehajtásához jelenleg még két fegyvert kell magukkal vinniük: egy speciális fegyvert a víz alatti tüzeléshez, valamint egy AK-74M gépkarabélyt. Az orosz kormány döntése alapján az ADS a közeljövőben rendszeresítésre kerülhet a hadseregben.
APS gépkarabély





Az 1970-es években a Szovjetunió Haditengerészetének különleges erői két speciális, kiskaliberű fegyvert alkalmaztak a víz alatt: APS (Speciális Víz alatti Gépkarabély) és SPP-1 (Speciális Víz alatti Pisztoly). Mindkét fegyver esetében hiányosságok egész sorát rögzítették: megbízhatatlan működés, rozsdásodás, pontatlanság.

A legnagyobb hiányosság azonban a szárazföldön való alkalmazhatatlanság: ahol a hatékonysága sokkal gyengébb az átlagos gépkarabélykhoz és pisztolyokhoz viszonyítva. Ezért kényszerülnek harci búvárok mind a mai napig arra, hogy két készlet fegyvert kell magukkal vinniük: APS és a szárazföldre AK-74M, valamint SPP-1M és a hagyományos Makarov pisztoly.

A víz alatti fegyverek elengedhetetlenek az ellenséges búvárok elleni harcban, valamint a diverziós műveletek végrehajtása során. A hagyományos fegyverek, bár alkalmasak víz alatti tüzelésre, erre a célra több ok miatt is használhatatlanok. Az első ilyen a folyadék tehetetlenségi ellenállása, ami a levegőjének sokszorosa, a víz sűrűsége nem teszi lehetővé az automata fegyver gyors újratöltését (néha teljesen lehetetlen). Másodszor a szárazföldi gépkarabélyok és pisztolyok anyagát nem víz alatti alkalmazásra szánták, hosszú távon nem képes ellenállni a környezetnek; veszít zsírzó képességéből, korrodálódik, és gyorsan elveszíti működőképességét. Végül a hagyományos lőszerek, töltények, amelyek a szárazföldön pontos lövést biztosítanak a víz alatti tüzelésre teljesen alkalmatlanok. Példaként említhető, hogy a meleg és hideg víz határán a golyó „megpattanhat”, azaz a lövés hossztengelyéhez viszonyítva eltér. Mindezek mellett a lőszerek aerodinamikai kialakításának eredményeképpen azok a víz alatt gyorsan elvesztik energiájukat, és jelentősen „fékeződnek”. Ezen okok miatt már a Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy a búvárok számára speciális lőfegyvert fejlesztenek.

APS gépkarabély

Az 1970-es évek első felében a „Precíziós Gépgyártásra Szakosodott Központi Tudományos-kutató Intézet” (TsNIITochMash) kezdett el speciális gépkarabélyt fejleszteni kifejezetten vízben való alkalmazásra. 1975-ben zajlott a fegyver tesztsorozata, amely úgy egyes, mint sorozatlövésre egyaránt alkalmas volt. A gépkarabély hossza 832 mm, a cső hossza 300 mm. Az APS tömege 26 lőszerrel a tárban 3,7 kg. A fegyver hatásos lőtávolsága 5 méteres mélységben 30 méter, míg 100 méteres mélységben 10 méter. A gépkarabély tűzgyorsasága szárazföldön 600 lövés/perc, míg víz alatt 500 lövés/perc. A fegyverrel 2000 lövés adható le víz alatt, míg szárazföldön ez a szám mindössze 180.
A fegyverhez lett kifejlesztve 15 g tömegű, MPS 5,66×39 kaliberű speciális, 120 mm hosszú lőszer. A kialakításnak köszönhetően a lőszer hosszabb távon veszít energiájából, nagyobb távolságra képes eljutni, valamint stabilizálja a röppályát.
A katonai búvárok felszerelésének egyszerűsítése érdekében elengedhetetlennek tűnt egy a szárazföldön és víz alatt egyaránt hatásos fegyver kifejlesztése. Az ADS fejlesztése 2000-ben kezdődött meg, kezdetben a Sport- és Vadászfegyverek Központi Tudományos-kutatóiroda, Tulai Finommechanikai Tervezőirodája égisze alatt. Az orosz védelmi minisztérium csak később kezdett érdeklődést mutatni a fejlesztés iránt.

ASM-DT gépkarabély

A kétéltű gépkarabélyt az ASM-DT kísérleti fegyver alapjain fejlesztették, amelyhez korábban az APS-t használták fel. Az ASM-DT, amelyet az „Oroszlánfóka” elnevezéssel illettek, szerkezetileg szinte megegyezik az alap, kézi lőfegyverekkel, azzal a különbséggel, hogy ebből a fegyverből kilőhető a hosszú, tű alakú lőszer éppúgy, mint a hagyományos 5,45×39 mm-es.
Az ASM-DT első tesztjeit sikeresnek ítélték, azonban a projektet nem fejezték be. Az új fegyverrel párhuzamosan fejlesztették a hagyományos lőszerhez nagyban hasonlító, speciális víz alatti használatra szánt lőszert, amit a Tulai Tervezőiroda (KBP) hozott létre és az, a PSP jelölést kapta. Alapmérete megegyezett a hagyományos lőszerével – 5,45×39 mm – sajátosságát az 53 mm hosszú, 16 g tömegű, tű alakú acélmag adja.

PSP lőszerek

A PSP hatásos lőtávolsága víz alatt 5 méteres mélységig 25 m, míg 20 méteres mélységben 18 m. A PSP nagy előnye, hogy a hagyományos lőszer méreteivel való megegyezésének eredményeképpen azokat az AK-74M tárjával lehet alkalmazni. A PSP alapjain fejlesztették ki a PSP-U kiképző (vak)lőszert bronzmaggal, amelynek tömege 8 g, amelynek eredményeképpen a hatásos lőtávolsága jóval kisebb az éles lőszernél.

Azok után, hogy a tulai tervezőiroda kifejlesztette a PSP-t, folytatódott a kétéltű gépkarabély fejlesztése. Ezúttal azonban úgy döntöttek, hogy a Vaszilij Grjazev által kifejlesztett szárazföldi, 5,45 kaliberű A-91M alapjain indulnak el. Az A-91 tömege – lőszerek nélkül – 4,3 kg, hossza 660 mm (a cső hossza – 415 mm). A gépkarabélyhoz 5,45×39 mm-es töltények és VOG-25 típusú, 40 mm-es gránátokat alkalmaznak.

Az A-91M gépkarabély egy gázelvezetéses, forgó zárfejes reteszelésű, bullpup rendszerű fegyver. Kiküszöbölve a bullpup rendszer korábbi hátrányát, egy technikai megoldásnak köszönhetően a fegyvert egyaránt használhatják jobb- és balkezesek is. Az A-91M gépkarabéllyal egyes- és sorozatlövés is leadható.

ADS kétéltű gépkarabély

Az A-91M-től az ADS-ig tartó munka során a mozgóalkatrészek fejlesztésén kívül széles körben alkalmaztak kompozit anyagokat, amelyeknek köszönhetően rengeteget javítottak a fegyver korrózió ellenállásán. A tulai KBP által nyilvánosságra hozott adatok szerint a gépkarabély tömege 4,6 kg (beleszámítva az integrálható gránátvetőt), hossza 685 mm. Az ADS elméleti tűzgyorsasága 800 lövés/perc, célzott lőtávolság szárazföldön 500 m. Az ADS éppúgy, mint az A-91M bullpup rendszerű és hangtompítóval is felszerelhető. A speciális PSP mellett a fegyver 7N6, 7N6M, 7N10 és 7N22 típusú, hagyományos lőszerekkel is használható.
A kísérletek eredményei alapján a fejlesztők olyan következtetésre jutottak, hogy az ADS a lövések szórásképét tekintve felülmúlja az APS és AK-74M típusokat víz alatt és szárazföldön egyaránt. Hasonló fejlesztések a világ más országaiban is folynak, ugyanakkor hivatalosan kétéltű gépkarabély csak az orosz hadseregben található meg. Az ADS-t a tervek szerint exportálni is fogják, ezzel kapcsolatban a „Roszoboronexport” már megkezdte a marketing tevékenységet.


http://balrad.wordpress.com/2014/01/16/keteltu-gepkarabely-az-orosz-specialis-egysegek-szamara/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése