"A
politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát
mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen
(passzív) politikát folytat."
Az emberek párt-politizálgatni szoktak. Orbánoznak vagy
Gyurcsányoznak egy jót, egyes ínyencek esetleg mind a kettőt egyszerre. A
kispolgárnak ennyi elég. A "radikális" kispolgár kimozdul néha
tüntetni, aki meg már nagyon odateszi magát az belép egy
pártszervezetbe. Szitkozódik, elítéli a politikusi létformát, választ
legalább egy szimpatikus TV csatornát a megnyugvásra, és egy ellenségest
hogy idegeskedni is legyen alkalma. Aztán végül elmegy szavazni. Mert
ugye el kell menni szavazni. Az átlagos ember nem akar igazán kitűnni a
tömegből a tevékenységével, és ez vonatkozik a gondolkodására is - bár
azért azt meg kell jegyezni, hogy mindennek ellenére a véleményét
általában mindenki fontosnak, és mérvadónak tartja. Pedig egyáltalán nem
fontos, és valójában senkit nem is érdekel.
A kisemberek élvezik, hogy össze vissza beszélhetnek mindent, és még a
beleszólás illúziója is megvan. Lelkileg jólesik sopánkodni,
gyűlölködni, szurkolni, és örülni az állítólagos sikereknek. Olcsó
játék, nyomasztó felelősség nélkül..
Ettől a fajta megnyilvánulási módtól megértem, hogy sokan írtóznak -
jómagam is. Ezt csúfolják hazánkban politizálásnak, pedig ez valójában
nem az. Az biztos hogy ez így nem jó, nagyon kevés. Mi lehet tenni? A
hiba valójában ott van, hogy a politikán felülemelkedők nem tesznek úgy,
ahogy valójában kéne! Ha a kérdésekre vannak jobb válaszok, és tudjuk
azt, hogy van jobb út - akkor ezt a gyakorlatban önmagunkban és a
környezetünkben is helyre kell tenni. Az első akadály ez, amit át kell
törni. De a neheze csak most jön. Lehet, hogy vannak nálunk okosabbak,
akiket érdemes követni - DE - ez nem jelenti azt, hogy nekünk saját
magunknak ne kéne utánajárni minden fontos kérdésnek, és ne kéne
személyesen is tetteket végrehajtani. Az első szabály: a tudás hatalom. A
második: egyedül az ember semmire sem jut. Viszont nehéz megfelelő
partnereket találni, sok a megtévesztés és a hamis információ.
Egyszerre lehet, és kell is katonának, ideológusnak, és politikusnak
lenni. Lehet az egyik-másik az erősségünk, de mindnek jelen kell lennie
ahhoz, hogy az egyén teljes eszével és szívével tudja, mit miért tesz,
és azt hogyan kell helyesen véghez vinni! Nem lehet kizárni egyik
megvalósítási módot sem. Vérlázító volt azt hallanom anno, hogy
"felesleges könyveket olvasni, elég ha az utasításokat hajtjuk végre".
Meg is lett az eredménye. A történelem valós megismerésének (ez alatt
nem a történelmi sovinizmust értem) kérdése szintén ugyanez. Igenis a
mai világot csak úgy lehet megérteni, és csak úgy lehet a jövőre
tekinteni, ha térben és időben is el tudjuk magunkat, és céljainkat
helyezni. Gyakorlati poltikai tapasztalatokat is kell szerezni, autonóm
személyiséggé kell válni politikai téren is. Különben manipulátorok és
agymosók áldozataivá válunk, és idővel újra teljesen feloldódunk a
tömegben. Egy szó mint száz: a mai rendszer (és a rendszerellenességből
pitiáner módon hasznot húzók) legnagyobb ellensége a gondolkodó, és
elvei szerint cselekvő ember. Aki pedig nem gondolkodik, az önmagának a
legnagyobb ellensége. Talán a csalódástól félnek sokan, ami valójában
egy mellékes dolog kéne legyen. Cselekedet nélkül mit sem ér az egész,
és úgy maga a gondolat sem haladhat jó pályán. De még ez sem elég!
Mert nem elég elhinni, hogy megértettünk bizonyos leckéket, átlátunk
dolgokat - hanem valójában meg is kell érteni, és miután megtettük eggyé
kell válni, meg kell élni azokat. A jelent ki lehet, és ki is kell
bontani: a tudatállapotunk nagyban meghatározza hogy mit látunk meg a
valóságból. Vannak jócskán olyan dolgok amit sokan nem képesek, vagy
csak egyszerűen nem mernek meglátni, belátni önmaguk felé. Az
önbizalomhiány, az optimizmus, vagy a pesszimizmus banális
-hanyagolandó- dolgok. Jó pap holtig tanul - szól a mondás, és ezt
érdemes megjegyezni: az igazság felé való törekvés egy soha véget nem
érő folyamat. Az igazság sokszor hideg és keserű, de függetlenné,
emberré tesz!
Ha a gondolkodó, igazságkereső ember elé letesznek egy listát, hogy
válasszon belőle egy szimpatikusat - és a listán csak nagyobb és
kisebbik rosszat talál, akkor azt a képzeletbeli listát össze kell
tépnie, és írni kell egy sajátot, ahol a sok jó megoldásból a legjobbat
kell kiválasztani!
Bennem állandóan felvetül az az érzés, hogy nem vagyok civil. Nem
vagyok olyan hivatalos tisztségben, ami valamiféle címmel járna, de
mégsem vagyok civil. Politikai katona vagyok, és egész életemben az
maradok. Mindenkit felkérek arra, hogy válassza ezt az utat!
Gondolkodjon, legyenek elvei, politizáljon, küzdjön az igazáért!
Vésztői Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése