Képzeljük el, hogy
az izgalmas XXI. században járunk. A civilizáció még mindig létezik a
föld nevű bolygón. A Wall Street-en még mindig folyik a kereskedés. Az
ember azonban felteszi a kérdést: Miért nem halljuk a következő
összeomlás zaját? Süketek vagyunk? Nem. A figyelmeztető jelek mindig
hosszúak és hangosak, de akkor miért nem halljuk őket? Hát ezért…
Igen.
Az összeomlások folyamatosan érkeznek. Történelmi tanulság: Az 1929-es
krach a Nagy Gazdasági Világválsághoz vezetett. 2000. március 20-án ezt
írtuk: „A következő válság? Nem fogod hallani az érkezését.” Csak
kevesen figyeltek. Az 1990-es dotkom mánia eredményeként a Wall Street
8000 milliárd dollárt veszített a 2000 és 2003 közötti medvepiaci
recesszión. Azóta semmi sem változott. Egy újabb figyelmeztetéssorozat
hangzott el 2004 és 2008 között. Ismét kevesen figyeltek. Újabb krach. A
Wall Street még többet, 10.000 milliárd dollárt veszített.
2013
során számos szakértő figyelmeztetett arra, hogy milyen rossz
állapotban van a piac. Decemberben a Wall Street Journal megírta, hogy
13 évnyi negatív kereskedés után, a Wall Street „elveszett évtizede”
(ami tulajdonképpen 2000-től 2013-ig tartott) végre kiegyenlítődött,
legalábbis inflációval korrigált alapon.
Az 1929-es állapotok megismétlődésétől tartva a befektetői hangulat hihetetlenül ingatag volt az ünnepek alatt.
És
most itt az újabb pánik. Vajon 1929 megismétlődik 2014-ben? Kívül
látszólagos nyugalom. Belül? Jól gondolod! Pánik. Különösen Mark Hulbert ijesztő, az 1929-es helyzetet ábrázoló grafikonja után.
Ami
még ijesztőbb? Az a „konszenzus”, vagyis „megjósolhatóan
irracionalitás”, amivel a bikapártiak visszavágtak a fenti grafikonra.
Először is ez az úgynevezett „konszenzus” éppen hogy alátámasztja
Hulbert mondanivalóját: miszerint a befektetők tényleg aggódnak, hogy jó
helyen kapizsgál és a piac tényleg közel van a 29-es események
megismétléséhez.
Soha
ne bízz a konszenzusban, mert szinte biztos lehetsz benne, hogy téved
és semmit sem bizonyít. A „megjósolhatóan irracionális” olvasók valamint
egyes hivatásos kereskedők konszenzusát kezeljük fenntartással. Mit
mondott Terry Odean professzor és Brad Barber? A legtöbb kereskedő az
esetek 80 százalékában veszít. Ne bízz a konszenzusban.
Ne játssz székfoglalót egy megjósolhatatlanul irracionális kaszinóban
A Future
News Index néhány évtizeddel ezelőtti első megjelenése óta követjük a
ciklusokat, hullámokat és grafikonokat és azt látjuk, hogy a tavalyi év
eleje óta minden megbolondult és irracionálisan megjósolhatatlanul
viselkedik:
- Halloween előtt, néhány hónapnyi pesszimista jóslat után ezt írtuk: „2014 a bika éve! Most fogadj a bikákra!” – talán a DiCaprio nevével fémjelzett „A nagy Gatsby” válság előtti, a 20-as évekre jellemző optimista hangulatra reagálva.
- Majd hálaadás előtt az „Üvöltő bika 2017-ig” című cikkben a 2004-es pánikra és a soha be nem következő krachra valamint a szét nem durranó lufira hívtuk fel a figyelmet.
- Majd jött a december és az erős pozitív energia még jobban felerősödött, amit a „12 szektor a meggazdagodásra a dübörgő 2014-es bikapiacon” című cikkben fejtegettünk. A befektetők a hetedik mennyországban jártak, újabb 22 százalékos haszonról álmodva az Újévben.
- Ekkor jött a medvepiaci figyelmeztetés. Pont karácsony előtt az „Ítéletnapi felmérés: 98% esély a 2014-es tőzsdekrachra”
című cikkben arról írtunk, hogy a piaci hangulat ismét pesszimista és
lefelé vette az irányt, rámutatva, hogy még a Fed is „fenntarthatatlan
lufikat” lát. Bill Gross „Hitelszupernováról”, Nouriel Roubini „A
tökéletes viharra való felkészülésről” beszélt, Charlie Ellis azt
tanácsolta, hogy „Ne legyenek kötvényeink”, Peter Schiff pedig
ráduplázott korábbi figyelmeztetésére a „Tik, tak…. bummm” című írással.
Figyelmeztetések.
Igen. Csakhogy senki sem figyel rájuk. Hallani halljuk mindet, de
miközben a medvék és a bikák egymásnak ellentmondva harcolnak, az
üzenetek kioltják egymást. Senki sem figyel rájuk. Minden egyes
válságnál láthattuk, hogy a befektetők tagadásban élnek, amíg már túl
késő. Ez a körforgás évszázados jelenség.
Miért?
Mert a befektetők székfoglalót játszanak. Imádják a hazardírozást, a
vadászatot és az izgalmat. Tudják, hogy a bikapiac egyszer eléri a
csúcsot és aztán szétpattan, de azt nem, hogy mikor. Szóval
passzolgatják a borítékot. Csak még egy jó kis befektetés. Csak még egy
utolsó. Meg vannak győződve arról, hogy időben ki tudnak szállni.
Nem fogjuk hallani a krach érkezését
Az
összeomlás első jeleit újra és újra félresöprik. „Ez csak egy átmeneti
korrekció.” – mondják, míg végül mindenkit érzéketlenné tesznek az
elkerülhetetlen észlelésére. Elfeledkezünk a történelem tanulságairól,
és a nagy meglepetés teljesen felkészületlenül ér el minket.
Niall
Ferguson valahogy így fogalmazott: Az összeomlás előtt a világ szinte
mozdulatlannak tűnik, megtévesztően mozdulatlannak, kiegyensúlyozottnak.
Mintha megállt volna egy bizonyos ponton. Így amikor a krach beüt, mint
ahogy elkerülhetetlenül be fog, mindenkit váratlanul ér majd. Az agyunk
egyre csak azt mondja majd, hogy még nincs itt az ideje az
összeomlásnak.
Az
élet addig is megy csendben tovább, mindannyiunkat sebezhetővé téve
ezzel az altatással, míg a Lehman csődhöz hasonló riadó ki nem billenti
az egyensúlyt. Onnantól kezdve, mondja Ferguson, az összeomlás „olyan
hirtelen gyorsulásba kezd, mint egy versenyautó… mint a tolvaj éjjel.”
Beüt. Akkor aztán mindenki felébred.
Az
egyik percben még megy a székfoglaló, mindenki izgatott, mosolyogva éli
a tagadás napjait, várva, hogy mikor zsebelheti be a következő
nyereményt, mielőtt beüt az elkerülhetetlen. Tökéletesen bízva abban,
hogy tudja mikor, hol és hogyan kell kiszállni. Az éjszakai tolvaj pedig
csendben támadásba lendül, mindenkit meglepve. A tagadás egy darabig
még folytatódik, biztosítva minket, hogy ez is csak egy rövidtávú
korrekció a szárnyaló bikapiac közepén, míg végül hirtelen rájövünk, nem
egy versenyautó, hanem egy kamion száguld felénk.
Az
optimizmust és a félelmet is bennfentesek generálják. A
figyelmeztetések azonban kívülről jönnek. Tisztán hallhatóan és
hangosan. Az agyunknak azonban választani kell az általunk rég
elfogadott nézetek, személyes előítéletek és ideológiák és az érkező új
információ között. Sajnos a legtöbb esetben a berögzült vélemények
felülírják az új információt.
Mivel
magyarázzuk, hogy maga az amerikai pénzügyminiszter, aki évekig a
Goldman Sachs elnök-vezérigazgatója volt, pontosan a 2008-as globális
banki összeomlás előtt kijelentette, hogy egész hivatásos pályafutása
során a gazdaság még soha nem volt az akkorihoz hasonlóan remek
állapotban? Nem volt igaza. Évekig fenntartott véleménye azonban nem
engedte, hogy a tények összezavarják.
Az összeomlás megjósolása: felejtsd el a konszenzust és ne foglalkozz Soros fogadásaival se
Hogyan lehet megjósolni egy összeomlást? Az emberek mindig a saját megérzéseik alapján döntenek. Igen. Elolvassák a figyelmeztetéseket, mint például, hogy „Soros megduplázta az S&P 500 összeomlására tett fogadását, ami immár 1,3 milliárd dollár”.
Talán követik is a példáját. Vagy nem tesznek semmit. Van, aki
meghallgatja Hulbert, Gross, Gundlach, Ellis, Shilling, Roubini és
Schiff véleményét és még mindig nem tesz semmit. Vagy mégis. A legtöbb
ember azonban saját belső konszenzusa alapján fog dönteni.
Amikor
viszont az a bizonyos kamion magasabb sebességre kapcsol és tényleg
begyorsul, a hatás mindenkit váratlanul ér majd és mindez nem fog
számítani többé. Nem fogjuk hallani, csak amikor már túl késő. 1929-ben
is csak kevesen hallották, pedig akkor is voltak figyelmeztetések. Nem
hallották 2000-ben vagy 2008-ban sem és 2014-ben sem fogják.
A kamion ezúttal is hirtelen érkezik majd.
Forrás: Market Watch, Paul B. Farrell
Időkjelei : Természetesen
egy ilyen helyzet bekövetkeztekor sem kell pánikba esni, hiszen az
összeomlás időzítésétől és intenzitásától függetlenül „kinek szíve az
Úrra támaszkodik, megőrzi teljes békében, mert benne bízik”. A béke
akkor nevezhető igazi békének, ha a vihar próbára tette. Bár a fenti
cikk elsősorban a tőzsdei kereskedőket szólítja meg, egy általános
összeomlás mindannyiunkat érintene, igaz, más-más módon. Valószínűleg a
legtöbb olvasónak se békeidőben, se összeomláskor nem kell befektetések
elvesztése miatt aggódni, mert a mi kincsünk más jellegű, így Pállal
együtt mondhatjuk, hogy „bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett
kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése