"Miből
készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudja!" - ezzel a mondattal
kezdődik az az írás, amit levélben kaptam. Nem vagyok meggyőződve arról,
hogy minden állítása igaz, de azért nagyon elgondolkodtató! Mindenki
csak a saját felelősségére olvassa...:
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".
Érzékeinket
(észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az
ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal
megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a
kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert
semmi sem az, aminek látszik.
Az
eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő
ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.
(A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)
Egy
amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy
másik vörös áfonyából cseresznyét,ricinusolajból őszibarack-aromát. Az
Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods
vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.
A
Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot)
is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e
szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az
acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a
mogyoróíz illúziójáért felel.
Mint
a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet
mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a
füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony
füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg
lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal
etetik.
A
Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két
(veszélyesnek tartott) édesítőszert,aszpartámot és K-aceszulfámot is.
A
csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától
hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-,
nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak
az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az
ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a
korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek,
ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet,
ízfüggővé tesz.
Korunkban
húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E
titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti
titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak
sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és
eladhatatlan lenne. *Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja,
életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz
legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne),
hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik
velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.
A
leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében
Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi
zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm
szárított marhahús található), hanem szinte minden.
A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.
A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.
A
Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek
eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül
is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia
dolga." Már akinek.
(levélben kaptam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése