Cigánykérdés: Kasztrendszer vagy nyitott társadalom – összeurópai integráció?

A cigányság a világ több mint 40 országában szétszóródva él. Lélekszámukra vonatkozóan nincsenek pontos statisztikai adatok. A cigányok Európa minden országában megtalálhatóak, a Közel-Keleten, az egykori Szovjetunió több utódállamában éppen úgy, mint Észak-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Az Európában vándorlók számát minimum 7, maximum 8,5 millióra becsülik. Egy híres francia antropológus szerint a cigányságot együttesen jellemzi egyfajta „mozgalmas változatosság”, amelynek a történelmi oka a vándorlás és szétszóródás. Ez a lényegi vonás nem magában a vándorlásban rejlik, hanem a környezethez való viszonyulás módjában, vagyis a jellemben – ez a fajkutatás álláspontja. Az, hogy léteznek különbségek az egyes cigány csoportok között, történelmileg a nagyszámú különböző vándorlási útvonallal magyarázható és az erős kötődésű kasztrendszerrel, mely máig sem tudta teljesen felaprózni az ő „társadalmukat”. Minden egyes cigány csoport olyan, amilyenné az útvonala (azok a vidékek, amelyeken áthaladt, és az az idő, amit ott töltött) tette – valják az antropológusok. Ebből az is következik, hogy minden cigány csoport történelme annak a népnek a történelméhez kapcsolódik sokszor, amellyel az adott közösség – a vándorlása során – éppen érintkezésbe került.

A 19. század közepétől meginduló polgárosodás nem érintette a cigányságot, a cigány társadalom továbbra is ebben az ősi állapotban maradt, és a magyar állam beolvasztási kísérletei sorra csődöt mondtak. Egy újabb kitörési kísérlet a 20. század legelején azért akadt el, mert azokat a kismesterségeket, amelyekre szakosodtak, tönkretette a gyáripar. Az 1930-as évekre továbbra is jellemzőek maradtak a kóborló cigánykaravánok. A csendőrségi szabályzat külön kitért a karavánok ellenőrzésére. A kommunista rendszernek sikerült először letelepítenie a cigányságot, és munkát adni nekik. A munkakerülést börtönnel büntették. A cigányság elsősorban az építőipari és a nehézipari alacsony képzettséget igénylő munkaköreiben dolgozott. A rendőrség napi rendszerességgel használta a cigánybűnözés fogalmát, és erre vonatkozó statisztikák is készültek akkoriban 1971-től 1988-ig, amelyek nem voltak tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelemre: etnikai alapon is folytak. A cigány bűnügyi statisztikát az Antall-kormány kisebbségi jogi megfontolásokból megszüntette. Az OKRI (Országos Kriminológiai Intézet) állásfoglalása a cigánybűnözésről a következő: „Magyarországon a bűnügyi statisztika legutóbb a szocializmus idején, 1971 és 1989 között, vette számba külön a cigány származású bűnelkövetőket. Ezt ma már az adatvédelmi rendszer jogszabályai nem teszik lehetővé. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény az etnikai hovatartozást - az európai gyakorlatnak megfelelően - fokozottan védett, ún. különleges adatnak nyilvánította, így azt az érintett írásbeli hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az ilyen különleges adat kezelésére a bűnüldözési tevékenység vonatkozásában a rendőrségi törvény.” A kisebbségek bűnözésének (bár ez sem helyénvaló megállapítás, hiszen a több mint egy tucat hazai kisebbségi fajtából csak a cigányság mutatói kimagaslóak a nem hivatalos, mégis vezetett reprezentációk szerint) vizsgálata során az embereket különböző etnikai csoportokba osztják, a kisebbségeket eltérő külső, öröklött fizikai jellemzők alapján különböztetik meg egymástól. A különböző csoportokhoz eltérő bűnözési struktúrákat, bűnelkövetési-módozatokat társítanak. A bűnözés ezen megközelítését a jogvédő libsik tévesen faji megközelítésnek is nevezik, noha nincsen köze a faj fogalmához. E megközelítés legfőbb problémája szerintük, hogy így az egyes csoportokat általában a bűnözéssel kapcsolatos előítéletekkel sújtja, stigmatizációs mechanizmusokkal terheli és nem emberjogi jogorvoslattal. A cigányok magasabb bűnözési arányának alapvető oka az adott társadalomba integrálódásuk hiányos volta – írja az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A gazdasági körülményeik általában rosszabbak, többségük szakképzetlen, munkanélküli, ebből is következően jövedelmük alacsony. Ezen kisebbségek kétféle civilizáció között élnek: saját kultúrájukat részben már elvesztették, a többségi középosztály kultúráját azonban még nem vették át. Elvesztették hagyományos kisközösségi kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója. Még ezen előbbi sorokban van is némi igazság, ez az ők hiányosságuk és akkor sem varrható a többségi társadalom nyakába. Több száz év állt rendelkezésre, erre az un. integrációra, ami még egyetlen más társadalomban sem működött velük kapcsolatban és elsőként válik etnikai ütőkártyává nem kívánatos hatalmi játszmákban. Hiszen csak kis százalékuk tud egy adott többségi társadalom hasznos és elismerésre méltó tagjává válni. Ennek legfőbb oka meglátásunk szerint a náluk még mindig fennálló kasztrendszer. Ami nem rossz dolog saját társadalomban megvalósítva, hiszen Európa más nemzetei is e szerint a norma szerint rétegződött, míg a bevéső felforgatás ki nem alakította a mai társadalomképet. Ezt szándékosan nem nevezem rendnek! És ebbe a mai képbe nem illeszkedik a cigányság pornépe bele, akár mennyi erőlködés lesz a későbbiekben. Nem véletlen, hogy csak az un. „muzsikus cigányok” és a porcigánynál magasabbrendű kasztbeli cigányság (tulajdonképpen ez a cigányság „arisztokráciája”) tudta magát elhelyezni a mai viszonyhelyzetben és velük nincs is semmi baj az adott gazdatársadalomra nézve. Sőt mondhatnók, elismert nemzetrészként vannak nyilvántartva, azt hiszem, ebben megegyezhetünk. Hiszen kinek a szívének ne lenne kedves egy-egy siratós cigánydallam vagy egy lakodalmi mulatós cimbalmos banda, mégha a szagukat a kutya sem bírja. De visszatérve a bűnözési mutatókra a cigány kisebbség körében témakörbe, az látszik, hogy Európában Magyarország kivételével – hazánkban 1974 és 1989 között a kriminálstatisztika külön számba vette a cigány származású bűnelkövetőket – nincs hivatalos statisztika e bűnözési formáról csak az ember saját bőrén számbavett tapasztalat – mondhatná az egyszerű ember. 1970-ben Franciaországban Berry vidékén folytattak kutatást, mely 275 család kriminalitását vizsgálta. A francia kutatás a következő megállapításokat tette:

-A cigányok által elkövetett bűncselekmények általános képét a kisebb súlyú bűncselekmények jellemezték (lopások). A kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint más népességben.
-Leggyakoribb bűncselekménytípusok:
-emberölések – legjellemzőbb a féltékenységi indítékból vagy bűnszövetkezetben, kivégzésszerű aljas indokból elkövetett
-hivatalos személy elleni erőszak
-vagyon elleni bűncselekmények

1977 és 1979 között a csehszlovák ügyészség átfogó vizsgálatot végzett a fiatalkorú cigány származású bűnelkövetőkről. A csehszlovák felmérés szerint az összes cigány bűnelkövető aránya 3-4-szer magasabb volt, mint a nem cigány bűnelkövetőké. A fiatalkorú cigányok kriminalitása 10-szerese volt a nem cigány fiatalkorúak bűnözésének. A leggyakoribb bűncselekmények a lopás, testi sértés, megrontás, rablás volt.
Finnországban 1977-ben Grönfors vizsgálta a cigányoknál előforduló vérbosszú jelenségét. Azonban a vasfüggönyi álca lehullása után az uniózidáló vadkapitalista joggyakorlat megtíltotta bárminemű lajstromozás, összegzés kinyerését és az olvasztótégely-politikát hegyezte a mai végletekig. 2007-es olasz rendőrségi adatok szerint a lopások, gyilkosságok és nemi erőszak gyanújával letartóztatottak 75 százaléka romániai (többségében cigány) bevándorlók közül került ki.
Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás eredményeit., azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók. 1975 és 1979 között 5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében. 1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett.

Várhegyi Kálmán