Egy esztergomi
intézmény 9. osztályában 24 gyerekből 23 négy vagy annál is több
tárgyból bukott meg. A legjobb tanuló négynél kevesebb tantárgyból
kapott egyest. A pedagógusok szerint a jelenség oka a gyerekek
kiválasztódása, a 18 évig tartó tankötelezettség korábbi előírása,
valamint a korszellem. Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult.
Az esztergomi Balassa Bálint Szakközépiskola és Szakiskola 9.
évfolyamának 130 diákjából 130-an megbuktak félévkor – írta a 444.hu.
Közülük 88 gyereket négy vagy több tárgyból húztak meg.
A 9. B osztályban 24 gyerekből 23 négy vagy több tárgyból bukott meg, a
maradék 1 diák csak háromnál kevesebb tárgyból. Az osztályban összesen
142 bukás volt.
A gyerekek 3,5-ös vagy
annál is jobb átlaggal jönnek az általános iskolából, vannak köztük
kitűnők is, a középiskola első évében mégis megbuknak.
A matematikatanár 23 gyerekből 21-et buktatott meg, az igazgató
felmentette, de most ugyanez a tanár fizikára tanítja a diákokat –
mondta az egyik szülő, Endrédi József, aki feljelentette az iskolát az
ügyészségen közokirat-hamisítás miatt. Az ügyben rendőrségi vizsgálat
indult.
A bukott gyerekeket a vérengző
iskolából kivenni is bajos, mert egyik intézmény sem vesz át szívesen
olyan tanulókat, akik az előző helyen több tárgyból buktak. Fotó: Túry Gergely
Meszes Balázs igazgató szerint a szakközépiskolákban 70-80 százalék a
bukások normális aránya, mert a gyerekek hátrányos helyzetből jönnek,
rosszak a szociális körülményeik, a szülők nem tartják a kapcsolatot az
iskolával. Szerinte a félévi jegyek jelzésnek számítanak, arra intik a
gyereket, hogy szedje össze magát. A nagyarányú buktatás fő oka azonban,
hogy a 18 éves korig tartó tankötelezettség miatt olyan gyerekek is
járnak oda, akiknek nem ott lenne a helyük – tette hozzá az igazgató.
A 444.hu egy másik szakközépiskolát is megkeresett. A II. Rákóczi
Ferenc középiskolában a 9. osztályban 33-an vannak, 24-en buktak meg
közülük, volt, aki 7 tárgyból. Tanáruk szerint a szakközépiskolák nem
tudnak válogatni a gyerekek között, a jókat elviszik az elit
gimnáziumok, a resztli marad nekik. Ezek a diákok nem tudnak tanulni, a
figyelmük szétszórt, a Facebookot is úgy használják, hogy egyszerre tíz
ablakban csetelnek.
HVG
A magyar jövő tudatos felszámolása
A
magyar társadalom rendszerszinten lemond egy-egy generáció 20-30
százalékáról – nagyjából így összegezhető a szakiskolával foglalkozó
szakemberek véleménye. Bár a napokban megjelent hírek nem teljesen
igazak az esztergomi iskola bukási arányairól, ott is, és az egész
országban is tragikusan felkészületlenül érkeznek a gyerekek a
szakiskolákba. Az új rendszer pedig végképp lemond a fejlesztésükről. Vegyük
a matematika órákon szokásos „játékgép”-hasonlatot! Dobjunk be
nagyjából 100 ezer gyereket évente (sajnos már nincs ennyi egy-egy
évfolyamon), majd négy, illetve hat év után vegyük ki ezek közül a
legjobbakat, nyolc év után pedig a maradék legjobbjait, és a maradék
közepeseit.
Aki
marad (aki se 8, se 6, se 4 éves gimnáziumba, se szakközépiskolába nem
jut be), na abból lesz a szakiskolás. A magyar iskolarendszerben
példátlanul hamar megindul a szelekció, s “játékgépünk” e legvégül
kidobott csoportja nagyjából az adott generáció 30 százalékát teszi ki.
Ráadásul
ezt az arányt a kormány – nem utolsó sorban iparkamarai súgásra,
illetve a „munkaalapú társadalom”-szlogenre hivatkozva, és
költséghatékonysági szempontokat szem előtt tartva – egyre inkább
növelné.
Már születéskor eldől
A
statisztikák szerint jelenleg 127 ezren járnak szakiskolába. Ebben az
iskolatípusban a legnagyobb a lemorzsolódás (jelenleg 20-23 százalék),
és itt vannak a „legproblémásabb” gyerekek. Szinte valamennyien
halmozottan hátrányos helyzetűek, 43 százalékuk sajátos nevelési igényű
tanuló, többségük cigány. Óriási tudásdeficittel érkeznek, olyan családi
környezetből, mely szinte behozhatatlan hátrányt jelent – összegzi az
iskolatípusba járók jellemzőit az osztályfőnökök szakmai egyesületének
oldala egyik vitaindító tanulmánya.
Az,
hogy a szakiskolások szinte mindegyike hátrányos helyzetű, azt jelenti,
gyakorlatilag születésükkor eldől e gyerekek sorsa. Nekik sem a
közoktatás előtti szakaszban, sem az iskolában nincs esélyük, hogy
megfelelő tudást szerezzenek, és felfelé mobilizálódjanak. A magyar
iskola negatív világelső a gyerekek szociális helyzetének
konzerválásában (sőt, időnként a különbségek növelésében) – erre a
PISA-jelentések például rendre figyelmeztetnek.
A
PISA hazai „megfelelője”, az Országos Kompetenciamérés pedig tanulói
teljesítményadatokkal is bizonyítja a szakképzés zsákutcajellegét. A 10.
évfolyamos szakképzősök matematikából és szövegértésből is rosszabb
eredményt értek el 2011-ben, mint az általános iskola 6. évfolyamára
járó tanulók átlaga. A szakképzősöknek gyakorlatilag „kimarad” a felső
tagozat: nem képesek elérni a 6. évfolyam átlagos szintjét sem.
Brutális bukások
„Megsértették
iskolánk jó hírnevét” címmel honlapján árnyalja az esztergomi Balassa
Bálint Szakközépiskola és Szakiskola a brutális bukási adatokról szóló
állításokat. A szakiskola 9. évfolyamára járó 130 diák mindegyike
megbukott félévkor, közülük 88 gyereket négy vagy több tárgyból húztak
meg-állitjá néhányan. Az iskola szerint valaki torz képet fest az
iskolában folyó munkáról. Megjegyzik azt is, hogy az elégtelen félévi
osztályzat csak egy „eszköz, amely nem ismeretlen az oktatási
rendszerben”, ami „nem a büntetés, a fegyelmezés eszköze, és nem
feltétlenül szégyen, ahogy azt a szélesebb közvélemény még gondolja”.
Leszögezik, hogy a Balassa – a kompetenciamérések szerint – az átlagos
teljesítményű középiskolák sorába tartozik.
Ami
a konkrét számokat illeti: a 9. évfolyam hat osztályának 197 tanulója
közül 140 tanuló (71 %) – ezen belül a szakiskolai képzés két
osztályának 69 tanulójából 52 (75 %) kapott valamely tantárgyból
elégtelen osztályzatot – sorolta a hvg.hu kérdésére Meszes Balázs
igazgató. Mint mondta, az állításokkal ellentétben egyetlen olyan
osztály sem volt, amelyikben mindenki elégtelen bizonyítványt vitt volna
haza. Az összes elégtelenek száma kétségtelenül magas, de ha
osztályonként akad 4-5 olyan tanuló, aki már több éve bukdácsol, sokat
hiányzik, az órai munkában nem vesz részt, az akár 10-12 tárgyból is
elégtelen osztályzatot kaphatott – ami osztályonként eleve 50-60
elégtelent jelent.
A tanárokon múlik, hogy nem bukik meg mindenki
Egy
másik szakiskola, a 17. kerületben működő úgynevezett „utolsó esély
iskola” tanára, gyógypedagógusa, oktatási szakértője egyenesen úgy
fogalmaz, „ha a kollégák nem lennének ennyire toleránsak, akkor majdnem
minden szakiskolában 100 százalékos lenne a bukás”. Leiner Károly
szerint ennek oka az, hogy az általános iskola nyolc év után olyan
felkészületlenül bocsátja ki magából ezeket a gyerekeket, hogy a
minimális szintet sem tudják teljesíteni a továbblépéshez. Ha valahol
100 százalékos a bukási arány, ott már odáig jutottak a pedagógusok,
hogy kimondják: elég volt. „A színvonalat adhatjuk lejjebb és lejjebb,
de egy idő után már nincs tovább”. Konkrét példát is mond a tanulók
felkészültségére: „jelenleg nekem 24 diákom van, és ebből kettő képes –
nem a kezén – 100-ig biztonsággal számolni. Így hogy tanítsuk meg nekik
gazdasági számításokat a leendő szakmájukhoz?”
Leiner
felhívja a figyelmet arra, hogy a helyzet egyre súlyosbodik. A mai
politika egyre több gyereket terelne a szakképzőkbe, és ráadásul
megjelentek azok a diákok is, akiket a rossz, erőszakos, nem átgondolt,
feltételek nélküli integrált nevelésben vittek végig az általános
iskolában. Az integráció egy nagyon fontos pedagógiai elv, hatékony és
helyeslendő – teszi hozzá gyorsan –, de csak akkor, ha megvannak hozzá a
feltételek. A legtöbb helyen azonban nem voltak meg, és most kerülnek
be a szakiskolákba azok a gyerekek, akik ennek elszenvedői. Ők végképp
nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amik kellenek egy szakma
elsajátításához. E csoportra már szakkifejezés is született: ők a
befőttek. Akik nyolc évig ültek (“elvoltak, mint a befőtt”) a többségi
iskolában kellő megsegítés nélkül. Megbuknak egyszer-kétszer, de
végiglökdösik az iskolán őket. „Most itt vannak a szakiskolákban, mert
nincs más lehetőségük.”
Az utolsó esélyt is elvették
Korábban
a szakiskolákban volt két előkészítő év, amelyben a szakmákhoz
szükséges alapkészségeket, alaptudást kaphatták meg a gyerekek
(gyakorlatilag az általános iskola hiányait próbálták ekkor pótolni), de
most ezt lecsökkentették egy évre. Ráadásul a szakmai képzésben a
közismereti tárgyakat hét (!) órában maximalizálták. Hogy képes az a
gyerek tanulni, aki nem képes olvasni és számolni? – teszi fel a kérdést
Leiner. A köznevelési törvényben elvileg szerepel egy olyan átmenti év,
ami pont azoknak a gyerekeknek a felkészítését célozza, akiket nem
vettek fel sehova az általános iskola után. A Híd-program azonban Leiner
szerint nem alkalmas a felzárkóztatásra. „Általában a magyar
oktatásügyben azok írnak ilyen programokat, akik iskolákat még csak nem
is láttak. Nincsenek rendes tankönyvek, ami van, az hibáktól hemzseg. A
„befőtteknek”, a sajátos nevelési igényű gyerekeknek egyáltalán nincs is
tankönyvük – mondja.
A
szakiskolai reformot – bevallottan – az iparkamara szorgalmazta, aki
azt is elérte, hogy az kikerüljön a közoktatásból, az Emmi
fennhatóságából, és hogy átvegye a nemzetgazdasági minisztérium. Parragh
László elnök úgy fogalmazott, hogy „szakiskolába nyilván nem azért megy
a gyerek, hogy József Attilát és Babitsot olvasson”, ezért a képzés
időtartamát 4 évről 3-ra csökkentették, és gyakorlatilag lenullázták a
közismereti képzést. Vállalkozók előtt persze más érveket is felhozott
Parragh: „Ha valaki ügyesen foglalkoztat tanulót a saját cégében, már az
egy versenyelőnyt jelenthet neki, hiszen egy tanulót fel tud használni
vagy alkalmazni tud árufeltöltésre, polcfeltöltésre, egy csomó munkának
az elvégzésére, ami mindenkinek hasznos.”
Leiner
azonban úgy véli, akkor lesz valaki jó szakember, ha van bizonyos
műveltsége, de minimum nem funkcionális analfabéta. Nemrég Ferge Zsuzsa
szociológus arról beszélt, hogy lassan 4 millió valós vagy funkcionális
analfabéta lesz Magyarországon. Leinerék ezt a mindennapokban
tapasztalják: „a felvételinél már nemcsak a gyerek nem tud olvasni,
hanem a szülő sem”. Nem azért kell a közismeret, hogy a szakik ismerjék
Babitsot, hanem azért, hogy el tudják olvasni az eléjük tett szöveget –
szögezte le. Jelenleg viszont – mondja – úgy szabadítunk évente 30-40
ezreket a társadalomra, hogy se írni, se olvasni, se számolni nem
tudnak, és a szakmájukat sem tanulták meg, ráadásul esélyük sem lesz a
munkaerőpiac változásait követniük.
Kutatás egyelőre nincs
Teljesen
abszurd, hogy egy nagyon felkészületlen réteget további felkészítés
nélkül rendes, a munkaerőpiacon tartósan keresett szakmunkássá
képezzenek – véli Mátfonfi György oktatáskutató. Mint mondja, a mai
hozzáállás az, hogy „hulljon a férgese, hagyják ott az iskolát a
legnehezebben kezelhetők, a többiekből pedig legfeljebb kétes minőségű
szakmunkás lesz”.
A
2012-es PISA-vizsgálat is azt mutatta, mindhárom vizsgált területen
romlott a magyar diákok átlagteljesítménye, és – ami a szakiskola
szempontjából különösen aggasztó – épp a legrosszabbul teljesítők aránya
nőtt meg. A 2-es szint alatti teljesítményt nyújtókra azt lehet
mondani, nem készültek fel arra, hogy megfeleljenek a középfokú képzés
követelményeinek. Ezekből a gyerekekből 3 év alatt nem lehetséges rendes
szakmunkásokat képezni.
Hogy
az új szakiskolai rendszer milyen változásokat hozott, milyenek a
tanulói teljesítmények, arról egyelőre nincsenek kutatási adatok, talán
néhány hónap múlva jelennek meg az első vizsgálati eredmények. Mártonfi
úgy véli azonban, hogy nem várható javulás. Mint mondja, intő jel, hogy
míg egész Európában, szinte minden országban évek óta csökken a korai
iskolaelhagyók aránya, addig Magyarországon 2011-ben és 2012-ben egymás
után kétszer is nőtt, és várhatóan 2013-ban is folytatódik ez a
tendencia. Sok iskolából hallani, hogy 16 éves korban sokan
kiiratkoznak.
Mártonfi
felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós országokban sokkal
felkészültebben mennek a diákok a szakiskolákba. Németországban például
minimum 9, de inkább 10 év alapozás után, átlag 16-17 éves korban
kezdik, Dániában pedig átlagban 19-20 évesen.
Ő
is arra vezeti vissza a katasztrofális képet, hogy az oktatási
kormányzatok évek óta nem tudták megerősíteni az általános iskola felső
tagozatát. Sem a mostani vezetésnek, sem a korábbiaknak nem volt erre
politikája. Egyébként, ha hozzá is nyúlnának a felső tagozathoz, akkor
is csak pár év múlva lenne eredménye. Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy
az oktatási szakemberek évtizedek óta hangoztatják: a helyzet nem
kizárólag oktatási kérdés, komplex szociális, egészségügyi,
munkahelyteremtési programokkal lehetne némi esélyt adni azoknak a
gyerekeknek, akik már a közoktatásba lépve akkora hátrányból indulnak,
amit már soha nem tudnak behozni.
Egyelőre
az biztos, hogy évekig felkészületlen fiatalok fognak érkezni a
szakiskolába, s onnan a munkaerőpiacra – vagy inkább a közmunkába és a
segélyezettek táborába.
Csökkenteni kell a gimnáziumi létszámot, mert több szakmunkásra van szükség – olvasónk írta
„Gyerekeim
iskolájában (egy IX. kerületi gimnázium) a lányomék osztályában 15
gyerekből 9 bukott történelemből, továbbá 6-an két tárgyból is,
legtöbben fizikából és matematikából. A történelemtanárral nem lehet mit
kezdeni, minősíthetetlen. OKTV-n nyert gyerek nála 2-est alig kapott,
majd mikor megtudta az eredményt (az igazgató a tanár tudta nélkül
küldte versenyezni a fiút), azóta hajlandó jobb jegyet adni neki. De van
egy kislány, aki mindenből nagyon jó tanuló, a történelem a kedvenc
tárgya volt, egészen addig, míg tavaly vissza nem kapták ezt a
töritanárt, az addig ötös kislány, most félévkor már megbukott a
tárgyból.
Most
volt tanári fogadóóra, ahol az egyik normálisabb tanár elmondta, ne
lepődjünk meg semmin, az az utasítás, hogy csökkenteni kell a
gyereklétszámot. Kevesebb gimnázium kell, és több szakmunkásképző. Nem
akarnak annyi diplomást, mert sokba kerül a képzésük.
Ezt
az állítást persze nem tudom ellenőrizni, de a jelenlegi kormány
oktatáspolitikában véghezvitt eddigi cselekedetei alátámasztják.
Sajnos,
a hithű tanárok, nem fogják fel, hogy saját maguk alatt vágják a fát.
Ha nincs gyerek és nincs iskola, nekik sem lesz hol dolgozniuk.”
(Forrás: HVG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése